Non scolae…. - avagy mire jó a magyar fakt?
A 11. évfolyam magyar faktjára személyes interjúkat készítettek a diákok nagyszüleikkel. A téma: hogyan élték meg ők 1956-ot? Az elkészült diákmunkák legnagyobb haszna ezúttal nem csak az ötös osztályzat volt.
„Tanárnő, megírtam az interjút, majd felolvashatom a fakton? Egy igazi love story, ezt eddig nem is mesélte el nekem a nagymamám!” – üdvözölt az egyik diákom már messziről a múlt heti 11. osztályos magyar faktunk napján.
És az órán több diák is a fentihez hasonlóan lelkes volt. Ugyanis az „iskolai penzumra” készült interjú közben sokszor számukra is új dolgokat tudtak megy nagyszüleik vagy családjuk történetéről. Ismét beigazolódott a régi bölcsesség:
Nem az iskolának, az életnek tanulunk.
Álljon itt talán mások számára is érdekes bizonyságul két diák munkája:
Luttenberger Ágnes
|
Az 1956-os forradalom Nagymamám szemszögéből Mama, mesélnél egy kicsit az 1956-os forradalomról? Részt vettél benne? Mama: Igen, részt vettem. Akkoriban Pesten tanultam, amikor pedig kitört a forradalom, a tanulás mellett egy elsősegélynyújtó helyen dolgoztam 4 barátnőmmel a tanulás mellett. Ezek szerint ti is ápoltátok a forradalomban megsebesülteket? M: Pontosan, mi ápoltuk őket, mármint azokat, akik beértek. De sajnos voltak akik nem értek be időben - útközben meghaltak. Mennyire volt ez nehéz feladat? M: Eléggé nehéz egy feladat volt. Szerettünk volna minden embernek segíteni, de sajnos volt akinek már nem tudtunk. Lelkileg volt megerőltető, nehéz. Lőttek le a szemed előtt embereket? M: Egy ilyen eset volt, de az örökké megmarad az emlékezetemben. Egy asszony, karján a gyermekével kinézett a kapualjból, hogy megnézze van-e az utcán orosz katona. Sajnos volt, és kegyetlenül lelőtte az asszonyt és a pici gyermeket is. Szerettem volna segíteni. De nem tudtam. Ez nagyon szörnyű és szomorú. Milyen élményeid vannak még a pesti forradalomról? M: Soha nem felejtem el, mikor a tankok elé tányérokat tettünk lefordítva, alájuk pedig ébresztőórát, ami folyamatosan csörgött. Az orosz katonák nem tudták mik azok, azt hitték taposóaknák, így a tányérokba lőttek egy sor tüzet. És végig kísérted Pesten a forradalom történéseit? M: Nem, amikor elkezdték lőni az elsősegélynyújtó helyet, menekülnünk kellett. Volt aki Sárvárra, volt aki Nagykanizsára menekült. Én pedig Szombathelyre jöttem vissza. Értem. És hogy jöttél Szombathelyig? Gyalog? M: Volt hogy cukorrépa szállító teherautón utaztam a cukorrépák tetején, hozzáteszem hogy mínuszokban. Nem éheztem, mert ehettem cukorrépát, bár nagyon fagyos volt az is. Viszont volt, amikor gyalogolni kényszerültem. Egyéb közlekedési eszközre nem lett volna pénzem, Meg amúgy sem igen volt. Soha nem felejtem el, hogy amikor hazaértem, édesanyám és a testvéreim mennyire örültek, hiszen abban a hitben voltak, hogy meghaltam. Mennyire sikerült megnyugodnod a Pesten látottaktól, miután hazaértél? M: Nem igazán. A Széll Kálmán utcában laktunk, és a házunkkal szemben volt a nemzetőrség épülete. November 4-én hajnalban, egy orosz tank a házunk kapualjából lőni kezdte az épületet. Életem egyik legrosszabb, legfélelmetesebb éjszakája volt. A lyukak még nagyon sokáig megmaradtak az épületen, 20 évig biztos. Így, mikor kinéztem az ablakon, és megláttam a házon lévő lyukakat, mindig eszembe jutottak a forradalom szörnyűségei. Készítette: J.T.
|
1956. október 23. - ahogy a Nagypapám megélte A Nagypapám 1956 októberében húsz éves volt és Szombathelyen élt. Ma 78 éves. Őt kértem meg, idézze fel a forradalommal kapcsolatos emlékeit. Honnan értesültek a szombathelyiek a forradalom eseményeiről? - Rádiót hallgattunk minden nap, és a Főtéren találkoztunk a barátaimmal, ott beszéltük meg az eseményeket. Mi történt Szombathelyen 23 – án? - Pár száz ember gyűlt össze a Fő téren , én is közöttük voltam, és a tömeg a Megye Háza elé vonult. Az erkélyre kijött egy középiskolai tanár beszédet tartani. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy miről beszélt, de arra igen, hogy állt a közelemben egy férfi, akire azt mondták, hogy kommunista és elkezdték ütni. Egyre jobban lehetett érezni, hogy a tömeg felhergelődik. Itt valaki elkiáltotta magát, hogy menjünk a börtönhöz. Te mit csináltál? - Én csak sodródtam a tömeggel, elmentünk a börtönhöz. Miért épp a börtönhöz, mit akartak az emberek ott csinálni? - Ki akarták szabadítani a rabokat. A forradalom annyira nem tiszta dolog, mint amilyennek ma látszik, például köztörvényes bűnözőket engedett ki a tömeg. Képzeld el, ott már a katonák letépték a rangjelzésüket. A börtönből az ÁVH épületéhez mentek az emberek. Miért utálták az emberek az ÁVH – t? - A diktatúra rettegett szervezete volt, bevitték és megverték az embereket. Az ÁVH előtt állt egy őr, de a tömeg berontott és kidobálták az iratokat onnan. Mi volt másnap? - A Kovács Szálló előtt kupacokban égtek az iratok, amiket az ÁVH épületéből hordtak ki. A Magyar Szovjet Baráti Társaságból szórták ki a könyveket és azokat is elégették. Szombathelyen voltak harcok? - Ahol én voltam, ott nem, de úgy tudom, hogy máshol eldördült néhány lövés. A munkahelyeden érzékelhető volt a forradalom? - A mezőgép gyárban, ahol akkor dolgoztam, leállt a termelés. Legalább egy hónapig nem volt munka, de az emberek bejártak a gyárba, rádión hallgatták a történéseket és arról beszéltek. Köszönöm, hogy mindezt elmondtad! Készítette: M.E. |
Diákélet
Eseménynaptár
Hasznos linkek
