Egy mozgalmas nap margójára: érzékenyítés és hadisírgondozás
A 9.kny osztály október 16-án két iskolán kívüli programon is részt vett. Délelőtt a Látássérültek Vas Vármegyei Egyesülete által szervezett „Együtt Élünk” elnevezésű érzékenyítő, szemléletformáló foglalkozást látogattuk meg közösen, ahol a diákok betekintést nyerhettek a vakok és gyengénlátók mindennapjaiba. A délután az iskolánkban már hagyományosnak tekinthető közösségi tevékenységbe kapcsolódtunk be, mégpedig a hadisírok gondozásába, melynek során az osztály lelkes tagjai szépíthették a sírok környezetét közös erővel.
Már reggel tudta mindenki, hogy mozgalmas nap elé nézünk, de senki sem gondolta volna, hogy ilyen csodálatos lesz a végére.Reggel 8 órakor indultunk az Agora Savaria Művelődési és Sportházhoz. Ott egy hölgy fogadott minket, aki elmondta, mire számíthatunk a program folyamán. Akkor még nem tudtuk, hogy milyen ámulatba ejtő dolgokat fogunk megtapasztalni és megismerni.Állomásokra volt bontva az egész program. 2-3 fős csapatokban indultunk neki a látássérült emberek mindennapjainak töredékének megismerésének.
Rengeteg érdekes állomás volt. Az én csoportom a „sötét szobával” kezdte. Ez annyit foglalt magába, hogy egy szemfedővel kellett bemennünk egy sötétített szobába és ott kellett véghezvinni feladatokat. Rettentően izgatottak voltunk. Mi vár ránk? Mit kell csinálnunk? Hogyan fogjuk tudni megcsinálni? Ezekkel a kérdésekkel a fejünkben indultunk neki első feladatunknak. A szobában alapvető napi teendőket kellett elvégezni, mint az öltözködés, az iskolatáskába pakolás, az asztal megterítése, bizonyos fűszerek felismerése, stb. Mikor kiértünk, akkor éreztem igazán a hálát, hogy látok, és azt az óriási mértékű tiszteletet a látássérült emberek felé.
A többi állomáson is hasonlóan éreztem magam. Volt, ahol segédeszközöket mutattak be, ám véleményem szerint a látássérült emberekkel való beszélgetés és együttműködés volt az egészben a legcsodálatosabb. Megtapasztalni azt, hogy nekik milyen, bepillantani az életük egy-egy mozzanatába és végignézni, milyen ügyesen oldják meg feladataikat; egyszerűen rettentő nagy mértékű csodálatot és büszkeséget ébresztett bennem.
A napunknak korántsem volt vége. A délután folyamán hadisírgondozásra mentünk a Jáki úti temetőbe. Délután 2 órakor érkeztünk a helyszínre, ahol egy katona kísért minket a „fegyvereinkhez”, amik igazából gereblyék, zsákok és vödrök voltak. A férfi kiadta a feladatokat: a lányok egyes parcellákra felosztott területeken gereblyézik össze a leveleket, míg a fiúk ágakat törnek, majd összeszedik és elhordják a lányok által készített kupacokat.Munka közben új embereket és egymást is jobban megismertük. Rengeteget nevettünk és szórakoztunk, a munka mégis előtérben maradt és a várt 16:00-ás időpont helyett már 15:40 kor végeztünk is. Az idő hátralévő részében mindenki beállt gallyakat szedni. Az az érzés, amikor mint a fürge hangyák összedolgoztunk és végül egy festői dolgot hoztunk létre, előidézi bennem azt a gondolatot, hogy mi emberek, milyen gigantikus dolgokra vagyunk képesek együtt, és a munka milyen jó is lehet egy jó társasággal. Egy csoportképpel zártuk a programot és végül mindenki elindult az otthona felé.
Visszafelé végiggondoltam a napom. A sok közös, mókás pillanatot, melyet ennyi tiszteletre méltó és kedves emberrel éltem meg; rádöbbentett arra, hogy milyen szép is tud lenni ez a világ.
Írta: Kurucz Kendra Viktória 9.kny
Október 16-án osztályuknak mozgalmas napja volt. Az első tanóra folyamán osztályfőnökünkkel átsétáltunk az Agorába, ahol egy érzékenyítő programon vettünk részt. Kipróbálhattuk milyen fehér bottal járni, láthattuk milyen eszközöket használnak a vakok, vakoknak készült társasjátékokkal játszhattunk és sétálhattunk vakvezető kutyával is.A legérdekesebb program a sötét szoba volt, ahol fel kellett vennünk egy szemmaszkot és úgy kellett megoldanunk hétköznapi feladatokat. Például, hogyan pakoljuk be a táskát, hogyan döntsük el, hogy melyik tészta melyik, hogyan hajtogatunk. Elég nehéz volt, de tanulságos is. Nagyon élvezetes és érdekes volt. Mindenki kedves és segítőkész volt, bármilyen kérdésünkre szívesen válaszoltak. 4. órára értünk vissza, amikor át kellett öltöznünk pizsamába, mivel aznap volt az első beöltözős napunk a gólyaavató miatt. Szépen teljesítettük a feladatot, hoztunk plüssöket, mamuszokat és párnahuzatot is. Elég viccesen néztünk ki a folyosón.
A nap végén az osztályból páran találkoztunk a Jáki temetőnél, hogy segítsünk hadisírokat takarítani. Az osztály okosan és fegyelmezetten, de egy kicsit a maga módján oldotta meg a munkát. Két csapatra bontottak minket és gereblyéznünk kellett, majd ágakat pakolnunk. Mindenki élvezte és büszkék voltunk magukra, hogy egy kicsit mi is segíthetünk. Ez egy nagyon jó nap volt, köszönjük osztályfőnökünknek, hogy megszervezte !
Írta: Ujhelyi Dorka 9.kny
2025.11.10
Diákélet
Eseménynaptár
Hasznos linkek
