Hogyan legyünk segítők? - látogatás a PTE Egészségtudományi Karán

Osztályunk, a 9. KNY másodszorra is ellátogatott a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karára. Egy előadáson vettünk részt, amit Pachner Orsolya pszichológus szakoktató – volt kanizsais diák - tartott a személyiségfejlesztésről.

A teremben körbeülve először is megpróbáltuk összeszedni, hogy pontosan mit nevezünk segítőhivatásnak: minden emberekkel foglalkozó, őket segítő munkát. Ilyen például a tűzoltó, mentő, orvos, gondozónő, és persze a pedagógust sem felejtettük ki. Ezután egy érdekes feladatot kaptunk: mindannyian választottunk egy-egy kártyát, amin egy állatot láthattunk. A macskától elkezdve a zergén és delfinen keresztül a papagájig volt ott mindenféle. Rövid gondolkodás után sorban elmondtuk, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik az általunk választott állat és ezek a tulajdonságok mennyire jellemzőek ránk. Néha felnevettünk, máskor segítettünk kiegészíteni a társunk válaszát.

A szakoktató elmondta, milyen képességek, készségek szükségesek, hogy valaki sikeresen végezhessen egy segítőhivatást. Kell határozottság, de nagyon fontos a türelem; ahogy az együttműködés és az őszinteség is. Ugyanilyen fontos a feltétel nélküli elfogadás: ösztönösen kategorizáljuk az embereket, amivel egy bizonyos pontig nincs gond, de ha előítéletté válik, az már sok félreértéshez, problémához vezethet.

Következett egy újabb feladat: jól összedörzsöltük a kezünket, hogy felmelegedjen, majd a mellettünk ülő párunk tenyeréhez tartottuk. Úgy kellett követni egymás kezének melegét, hogy a mozgás szinkronban legyen, de közben nem érhettünk össze. Nem is olyan könnyű! Ezzel kiderült, hogy kettőnk közül melyikünk vezeti a másikat.

A szakoktató arról is beszélt, mi az a ’burnout’ vagyis a kiégés. Segítőhivatást végezni megterhelő lehet, ilyenkor a dolgozó szellemileg, érzelmileg kimerül. Így pedig a munka hatékonysága is csökken. Ezért nagyon fontos, hogy olyan szakmát válasszunk, amihez kedvet érzünk, meglegyen a belső motiváció, és semmiképpen ne kényszerből hozzuk meg a döntést!

Az elődás végén egy különös mesét hallhattunk, ami egy okos orvosról szólt. Felkereste egy ember, aki valójában nem volt beteg, de a képzelt gondjától és a folyamatos aggódástól teljesen legyengült. Az orvos nem vetette a szemére, hogy butaság miatt emészti magát. Ügyesen rávezette, hogy az ember saját maga vegye észre, semmi baja nincs! Emberünk bízott benne, és miután meggyőzödött arról, hogy nincs miért aggódnia, hamarosan rendbe is jött.

Ezen a délutánon megtanultuk: egy segítőhivatásban az tud igazán helytállni, aki szívesen segít az embereknek, átérzi a helyzetüket, és empátiát tanúsít irántuk.

 

2017.01.17.

Szabadi Emma 9. KNY Fotó: Lovassné Vass Enikő