24 órás verseny

Hosszú idő után újra megrendezték Vas Vármegyében a “24 órás vetélkedő” -t, melynek idén a Sárvár Aréna adott otthont. A neve már maga sokat elárul. A lényege az volt, hogy alvás nélkül, egy egész napon át,sok témakörben oldjanak meg a versenyzők feladatokat. A vármegye 8 középiskolájából érkeztek diákok, hogy képviseljék az intézményüket, köztük a Kanizsai Dorottya Gimnáziumot is. Ebben az évben a népmesék volt a téma.

Voltak előfeladatok is a versenyre, mellyel temérdeknyi plusz pontot lehetett szerezni. Az egyik lényege Vas Vármegye körbejárása volt.

A vetélkedő előtti egy hétben a csapatunk, melynek neve a “Borsószem Királykisasszony” volt, meglátogatott, összesen 50 helyet, melyek fontos részei a vármegye kultúrájának. Egy másik előfeladat egy előadás készítése a nekünk kiosztott meséről.

Péntek délelőtt 10 órakor el is kezdődött a vetélkedő. Első feladatunk az volt, hogy körbejárjuk az épületet és minél hangosabban kiabáljunk. Itt már sokunknak el is ment a hangja, bár még alig telt egy óra a huszonnégyből.

A feladatok egyik legnagyobb része a különféle művek készítése volt. Csapatunk jó kézügyességgel rendelkező tagjai elmondhatatlanul sok feladattal foglalkozott, egyszerre is és összesen is. Készítettek sárkányfejet kartonpapírból, mesebeli terepasztalt, szupermalacos képregényt és bábukat.

Az alkotásokon túl, még a tánc is nagy szerepet játszott a vetélkedő során. A csoportos modern tánctól, a néptáncig mindenféle műfajt érintett a verseny.

Az egyik legérdekesebb leszámolás is táncban jött elő, neve a “Táncoló talpak” volt, ahol fekete-fehér ruhában, párostáncban kellett legyőzni a többi iskolát. A feladat során gyakran váltották a zenét, így alkalmazkodni kellett a zenei műfajhoz.

A művészeteken kívül még az előadások játszottak nagy szerepet. Az egyik első feladat egy “Teleshop” műsor volt, melyben a mesénkben szereplő tárgyakból hármat kellett bemutatni a zsűrinek. Egy stand-up előadással is elő kellett hozakodnunk, melyben a nagyi hasznos tanácsait kellett, minél viccesen bemutatni.

Még egy érdekes feladat volt, hogy egy minél messzebbi kalandparkból kellett szerezni egy képet, ahol valaki tart egy táblát amire rá van írva, hogy “I <3 24 órás vetélkedő. A világ sok helyéről készültek képek, köztük, Floridából, Hollandiából és Kaliforniából.

Érdekes módon, olyan is változtatta az eredményt, hogy hányan aludtak el a csoportból és hogy mekkora rend volt a csapatunk területén.

A következő nap hajnalán, a csoporton már észre lehetett venni, hogy fárad, ám közel sem voltunk a feladáshoz. Hajnali négykor egy reggeli tornán vettünk részt, ahol az iskolák találtak ki egy tornatervet, amelyet mindenkinek követni kellett. Ez egy picit felébresztett minket és segített gyorsabban dolgozni.

A 24 órához közeledve már láttuk a fényt az alagút végén. Az eredménybejelentésnél minden versenyző izgatottan nézte a kivetítőt. Végül bejelentették a helyezéseket, az iskolánk a harmadik helyet érte el a Jurisich Miklós Gimnázium és a Nagy Lajos Gimnázium mögött.

A vetélkedő sok jó emléket szerzet nekünk, még úgy is, hogy a végére nem voltunk életképesek az alváshiánytól. Ám ez ne tántorítson el a jelentkezéstől következő évben, hisz átaludhatod a napot anélkül, hogy rád szólnának a szülők, hogy mit lustulsz!