A Magyar Posta az I. világháborúban

Az idei évben már másodszorra látogathattunk el a Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Irodába, ahol egy rendhagyó történelem óra során ismertük meg a Magyar Posta történetét. Csupán pár nappal az ismeretterjesztő óra előtt tettük először tiszteletünket az irodában, mikor is Mátyás király híres Fekete seregét ismerhettük meg közelebbről, valamint az önkéntes tartalékosokról tudhattunk meg pár dolgot. A mai napon pedig a „Határtalanul” program keretében ősapáink levelezési szokásairól értesülhettünk.

Az előadás elején már rögtön feltették a két legfontosabb kérdést: Honnan indult, és hová tart a Magyar Posta. Évszázadokkal ezelőtt a leveleket még hírvivők szállították a címzetteknek, innen is ered a jól ismert  szimbólum, a postakürt, ugyanis a futárok kürtszóval jeleztek az illetékes háza előtt, amikor meghozták a küldeményt.

A levelezés története 1464-re nyúlik vissza, ugyanis Mátyás király idejében már postaútvonalakat, kocsijáratokat, lóváltó állomásokat és főútvonalakat hoztak létre, melyeken keresztül értékesebb tárgyakat vagy éppen pénzt szállíthattak, még akár külföldre is. 1526 után a postahálózat a Habsburg területeket már teljesen körbeszőtte, ezzel megalapozva a Magyar Postát.

1634 után hadi célokra is használták a levélküldést, 1752-ben pedig már menetrend szerint járhattak a kocsik, melyek még utasokat is szállítottak. 1840-ben Than Mór festőművészt bízták meg az első magyar bélyeg elkészítésével, melynek megvalósítása csak a nyomdai előkészítésig juthatott. A prezentáció során képeket is megtekinthettünk régi levélszekrényekről és tábori postákról.

Természetesen szóba kerültek a modern idők levelezési formái is, melyek révén csupán pár másodperc alatt lezajlik közöttünk a kommunikáció. Arról is beszéltünk, hogy milyen nehéz lehetett a katonáknak háborúk idején családjuktól távol lenni hónapokig vagy akár évekig, míg mi néha pár percet sem bírunk ki szeretteink nélkül.

Szerencséjükre azonban a katonaságnál mindenkinek rendelkezésére állt a Tábori Posta, melynek köszönhetően tarthatták a kapcsolatot az otthoniakkal, ami tartotta a katonákban a lelket nehéz idők esetén. A táborokba a leveleket zsákokban szállították, lovaskocsin, autómobillal, vagy éppen drótkötélpályán keresztül, s évente kb. 1 milliárd levelezést bonyolítottak le. Azonban nem csak üzeneteket, de akár olyan hírlapokat is fuvaroztak, mint például a Vasárnapi Könyv.

A Tábori posta dolgozói mind nagyon lelkiismeretesek voltak, a helyes levélfeladás az alakulat számának és a feladó személyes adatainak megadásával zajlott, ám ha akadt olyan levél, mely csupán csak egy betűvel volt ellátva, a  személyzet addig nem nyugodott, míg a küldemény gazdára nem talált. Az I. Világháborús Kiss Imre történetével is megismerkedhettünk, aki egy vonatbaleset folyamán a pénzeszsákokat a szélsőséges idő ellenére megmentette.

Végezetül pedig néhány belső információt is megtudhattunk a tábori posták külön részlegéről, ami a gyanús küldeményekre specializálódott, s az akkoriban nagyon fontos cenzúráról, hogy pontosan mit szabadott és mit nem leírni egy levélben, melyhez akár illetéktelenek is hozzájuthattak.

Mindezek után osztályunk megtekinthette a helyiségben kiállított antik leveleket, levelezőlapokat, amiket még őseink díszítettek fel kacskaringós, mára már fakó, de mégis egyedi betűikkel, szerelmes vagy éppen borús szavaikkal, melyekkel anyáknak, testvéreknek vagy éppen barátoknak üzentek.