Idén minden más.
Ez a mondat már a könyökünkön jön ki. De mégis! Idén minden más!
Ma jártam az iskolában. Szellemiskola. Sehol senki. Nincs zsivaj, nincs csengetés. Pár ember lézeng az épületben, azok, akiket odaköt a feladatuk.
Máskor ilyenkor szoktunk „húzni”. Kihúzni annak a nevét, akinek idén ajándékot veszünk karácsonyra, akinek mondunk pár kedves szót. Ilyenkor terveztük, hogyan díszítjük fel az osztálytermet, és végzős lévén ruhapróbára járnánk, és ezerrel készülnénk a szalagavatóra.
Most üres az iskola. Ennyire üres talán még soha nem volt. Vagy talán sok évvel ezelőtt, a háború idején.
Az advent a várakozás időszaka. Most ez halmozottan igaz! Nem csak a karácsonyt várjuk, hanem azt is, hogy újra együtt lehessünk. Szükségünk van egymásra! Diáknak a tanárra, és a tanárnak a diákra! Így kerek a világ!
Reméljük, hamarosan eljön ez a nap is, de addig is merítsünk erőt a múltból! Emlékezzünk a képek segítségével a korábbi adventi időszakokra!
Kedves Diákok!
Ha kedvet éreztek az íráshoz, és megihletett benneteket ez a különös karácsony, várjuk írásaitokat, hogy velük üdvözölhessük az idei ünnepet honlapunkon! A legjobbak jutalomban is részesülnek! Várunk prózát, verset, de akár rajzot, vagy festményt is a témában! Az alkotásokat
a linken szereplő emailcímre küldhetitek.
2020. december 01. |
Lovassné Vass Enikő |