Az Ararát árnyékában – rendhagyó történelemóra az örményekről

November 23-án az Új Nemzeti Kiválósági Program két ösztöndíjasa, Kiss Péter (gimnáziumunk volt diákja) és Récsei Péter – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói – tartott rendhagyó történelemórát a 12. AC és a 11. AC történelem fakultációs csoportnak (tanáraik: B.Balogh Éva, Fullár Balázs).

Mindkét hallgató egy olyan népcsoporttal foglalkozik, amiről eddig szinte semmit nem tudtam, az örményekkel.

Az órát Récsei Péter kezdte, aki először egy gyors bevezetést tartott arról, hogy miért is tudomány a történelem. Külön elmagyarázta, hogy milyen különbségek vannak a források között. Én egészen addig azt hittem, hogy a források rangsorolásában nincsenek kategóriák, az előadás alatt azonban kiderült, hogy  külön beszélünk ún. elsődleges (pl egy anyakönyvi kivonat), másodlagos (pl. egy kézirat) és harmadlagos (pl. egy tanulmány) forrásokról, majd az etapp végén egy szellemes videót mutattak ez előadók a Jerevánban eltöltött részképzésükről.    

Ezután Kiss Péter vette át a szót, aki az örmény történelem legfontosabb eseményeit mutatta be nekünk. Először az örmény őstörténelemről beszélt, majd a keresztény vallás fontosságát emelte ki az örmény történelemben. Az örmények a hagyomány szerinti első nép, akik felvették a kereszténységet (301). Péter az örmény genocídium történetét is bemutatta vázlatosan. Ezek után az erdélyi örmények történetére tért át az előadó.

Megdöbbentem, hogy több erdélyi város: Szamosújvár, Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós történetében meghatározó szerepet játszottak az örmények, illetve, hogy hány híres magyar rendelkezik örmény gyökerekkel, pl.: Lázár Vilmos, Kiss Ernő, Czetz János, Lukács László, Moldován Stefánia, Agárdy Gábor, Pongrácz Gergely.

Az óra utolsó negyedében újra Récsei Péter vette át a szót, aki a 2020 őszén újra fellobbanó hegyi-karabahi konfliktust mutatta be. A konfliktus a Szovjetunió összeomlása után, a ’90-es években kezdődött Azerbajdzsán és Örményország között. A vitatott területen egy de facto köztársaság jött létre, melynek a nagy részét 2020 őszén visszafoglalta Azerbajdzsán.

Számomra rendkívül érdekes volt mind két előadó, és egy olyan nézőpontból mutattak be egy számomra eddig ismeretlen népcsoportot, ami a saját gondolkozásomat is fejlesztette. A tanóra végén a csoport sok új információval gazdagodva már valóban az Ararát árnyékában érezte magát.