Osztályunk 2018 májusában a „Határtalanul” program keretében Kárpátaljára utazik. A kirándulás témája elsősorban a határvédelem emlékeinek felkeresése, amelynek része a hadisírok gondozása is. Nem csak egy 5 napos programról szól a pályázat, számtalan előkészület előzi meg. Osztályfőnöki órán már elkezdtük a tervezést és ma délután a gyakorlati megvalósítást is a szombathelyi Jáki úti temetőben, ahol hadisírokat gondoztunk.
A csapat a rövid buszút után érdeklődve hallgatta Gerencsér Pétert, a temető főkertészét, akitől sok érdekességet tudhattunk meg mind az örökzöldekben gazdag, összesen 33 hektáros temetőről, mind az ott nyugvó hősökről.
Ezt követően az 1945-ös bombázások áldozatainak emlékére felállított szobrot néztük meg és megemlékeztünk a sok fiatal, ártatlan áldozatról. Mindezek után a csapat útja a temető végébe vezetett, ahol a hadisírok helyezkednek el. Az ott eltemetettekről Dévényi György hadnagy úr mesélt nekünk.
Az 1920-as évek után vették tervbe a központi rész kialakítását, s azóta a hely közel 1164 háborúban elhunyt ember emlékét őrzi. Első szobrának avatása 1928 május 20-án történt, s időközben többet is felállítottak a központi rész területén. A hősök temetőjénél nem csak a magyar, hanem a német, szovjet, de még olasz katonáknak is állítottak fejfákat, annak ellenére, hogy legtöbbjük maradványai azóta már egy másik országban, hozzátartozóiknál vannak. Sok érdekességet megtudtunk még az elhunyt katonák maradványainak beazonosításáról, aminél nagy segítséget nyújtottak a dögcédulák, zubbonygombok, valamint a sapkarózsa gombjai is.
Azt is megtudtuk, hogy a kámoni kis kápolnát, melyet még az I. Világháború idején hadifoglyok építettek, a hősök parcellájánál szentelték fel 2004-ben, amikor az elkerülő út építése miatt nem maradhatott eredeti helyén. A haditemetőt magát pedig 1992-ben, valamint idén nyáron újították fel.
A rövid beszámoló után gereblyét ragadva álltunk neki dolgozni a síremlékek között. Habár kevés munkaeszköz állt rendelkezésünkre, testvériesen felosztottuk a munkát egymás között, így mindenkinek akadt egy kis gereblyézni való. A foglalkozás végére talán mindenki kellőképpen elfáradva, de élményekkel és tudással gazdagodva vehette útját hazafelé.
Szerintem ez a program nagyon hasznos volt, hiszen sokat tanulhattunk, és az iskola környezetéből egy kicsit kiszakadva egy rendhagyó történelem órának felelt meg.
| 2017. október 28. |
Szieber Dorka 9.K |
