IgNOBEL-DÍJak ÁTADÁSA a KDG-BEN

2016. április 5. 22 óra 26 perc.

A díjat aztán betettem a vitrinbe.

Az ünnepi banketten elektronikusan behangolt chipset- ettünk, százszor jobban ropogott, mint a hagyományos! A királynővel együtt 5-kor a kekszet mártogattunk a teába, s elterveztük, hogy estére spagettit főzünk Feymann receptje szerint.

A cappucinón legalább akkora volt a hab, mint a sörön. Sajnos a sörön hamarabb feleződött, mint gondoltam, így lemaradtam az exponenciális függvény rajzolásáról.

A pirítós előtt keresztet vetettem, alig mertem megvajazni. Persze le is esett a földre…

A teremben 34-en voltunk. A fotós 17 képet készített, nehogy mind rossz legyen…

Aztán átvettem a díjat. Közfelkiáltással első helyre megszavazták a nem newtoni folyadék – kutyulmányt.

Megkezdődött az ünnepség! A díszsortűz helyett Teller Ede az emelvényen békésen skandálta: BANG! BANG!

A téren Picasso megetette a galambokat, Monet viszont vigyázott a vonalaikra.

Tovább hajtottunk, átruccantunk Párizsba, és készítettünk néhány fotót, amelyeken tisztán látszik, hogy az Eiffel –torony jobbról magasabb, mint balról.

Kocsiba ültünk és az úton két ír rendőr igazoltatott. Nem kötekedtek, mert elfogadták az ebédre felkínált bacon- szalonnás kenyeret.
Az ószeresnek eladtuk a labor kémcsöveit meg néhány lombikot s zsebre tettük az árát.

Amikor végre lecseppent a szurok, átszaladtam a szökőkúton és vidáman úsztam egyet a szörppel teli medencében. A zuhanyzóban a zuhanyfüggöny mögött veszélyes tornádóba kerültem.

Beköszöntem a pingvinekhez, s dokumentáltam a szokásos nyomáspróbát!

Megreggeliztettem a nyálkagomba tenyészetet, és új utat jelöltem ki a labirintusban.

A munkahelyemre korán beértem.

Felvettem az orcátlan – gázálarc – melltartómat, majd szerencsére sikerült elcsípnem a lábamon ugráló bolhát. Azt hiszem kutyabolha volt!

Fél hétkor felültem az ágyban és jó alaposan megropogtattam a bal kezem ujjait. De csak a balt!

Tegnap este, április 4-én végre megérkezett a meghívó az IgNobel – díj átadására.