KDG-karácsony - 2019
A karácsonyt a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban is nagy készülődés előzi meg. Szépülnek a tantermek, hisz verseny van, nagyszerű díjakkal. Ajándékkal kedveskedünk a kalapból kihúzott személynek, mindegy, hogy közeli barátunk, vagy sem, s az utolsó napra finomságokat hozunk magunkkal. Szép hagyomány, hogy az iskola közössége összegyűlik a tornateremben, hogy együtt is átéljük a varázslatot.
Minden szülő életében eljön az a pillanat, amikor gyermeke felteszi a kérdést: ,,Anya, te vagy a Jézuska?” Olvassuk el okulásul, milyen frappáns választ adott egy ismeretlen anyuka!
,,Kedvesem!
Nagyon jó kérdést tettél fel, és tudom, hogy már egy ideje gondolkozol rajta. Szeretnék jól válaszolni neked, de nem is olyan könnyű.
A válasz az, hogy nem, nem én vagyok a Jézuska. Az ajándékokat én hozom, ez igaz. Én figyelek rád hónapokon át, hogy tudjam, mi okozna neked igazán örömöt. Én választom ki, és én is csomagolom be őket, pont úgy, ahogy az én anyukám is tette, amikor még kislány voltam, és ahogy az ő anyukája is annak idején. (És igen, Apa is segít benne.)
Elképzelem, ahogy majd Te is megteszed ezt a te gyerekeidért, és tudom, hogy mekkora öröm lesz látnod az arcukat, amilyen izgalommal bontják ki az ajándékaikat, és jobban ragyognak, mint a karácsonyfa. De Te sem leszel ettől Jézuska.
A Jézuska hatalmasabb, mint bármelyik személy, és jóval régebb óta végzi a dolgát, mint amióta mi élünk. Amit ilyenkor tesz, az egyszerű, de nagyon fontos. Megtanítja a gyerekeket arra, hogy hogyan higgyenek valamiben, amit nem látnak a saját szemükkel, vagy nem tudnak megérinteni. Ez egy nagy feladat, és nagyon fontos feladat. Az életed során mindig szükséged lesz arra, hogy hinni tudj: magadban, a barátaidban, a tehetségedben, a családodban. Szükséged lesz arra is, hogy hinni tudj olyasmiben, amit nem tudsz megmérni, nem tudod a kezedbe fogni, vagy bizonyítani, hogy létezik. Ilyen például a szeretet, az a hatalmas erő, ami onnan legbelülről világítja be az életed, még a legsötétebb, leghidegebb pillanatokban is.
A Jézuska egy tanító, és én a tanítványa vagyok. Igyekszem jól csinálni. Most már ismered a titkot is, hogy hogyan jut be a házakba láthatatlanul, hogy a fa alá tegye az ajándékokat: azok az emberek segítenek neki, akiknek a szívét örömmel töltötte meg.
Az olyan emberek, akiknek tele van a szívük szeretettel és örömmel, mint Apa és én, segítünk a Jézuskának megtenni valamit, ami amúgy lehetetlen lenne, ha jobban belegondolsz.
Úgyhogy nem, nem én vagyok a Jézuska. Jézuska a szeretet, a varázs, a remény, a hit és a boldogság. De az ő csapatában vagyok, és most már te is benne vagy. Segítesz?
Szeretlek,
Anya”
Forrás: facebook
Szerző: ismeretlen
-------------------------------------
Tudjátok, mindig rohanunk!
Reggel rohanunk a buszhoz, vonathoz, vagy a szülők sürgetnek, hogy igyekezz már, mert elkésel az iskolából!
A suliban is ez van: Jaj, mikor csengetnek már ki az utolsó óráról? Mennem kell edzésre, zenesuliba, vagy megígértem a barátomnak, hogy ilyenkor már ott leszek. Délután, estefelé, ha újból az órára pillantunk, megint megjegyezzük, hogy: Óóóó, már ennyi az idő? És még nincs kész a házim, nem is vacsiztam, nem is fürödtem…. Szóval tényleg rohanunk…
Tudom, most is mennétek már, hiszen vége az évnek. jön a karácsony, ennek meg annak még ajándékot kell venni… De kérlek benneteket, legyetek még kicsit türelemmel! Ebben a pár percben ne gondoljatok a suli utáni dolgokra! Most figyeljetek ránk őszintén, nyitott szívvel! Hangolódjunk együtt a karácsonyra!
Egy pár osztályban, ahol tanítok, feltettem a következő kérdést: MIT JELENT SZÁMODRA A KARÁCSONY? Azt is mondtam, hogy bármit lehet írni – természetesen név nélkül! Jót, rosszat egyaránt. Az az igazság, hogy a válaszokon határozottan meglepődtem.
Nyilván számomra is jelent valamit a karácsony – erről majd később mesélek Nektek, de szomorúan vettem tudomásul, hogy nem mindenkinek jelent boldogságot. Nem mindenkinek jelenti azt, hogy végre ki lehet szakadni a mindennapi forgatagból s több időt tölthet együtt a család, szeretetben.
Volt, aki azt írta: ,, Nem jelent számomra semmit. Ugyanolyan nap, mint a többi, annyi különbséggel, hogy még több a veszekedés.”
Igen meglepő módon sokan írták azt, hogy: stressz, megfelelési kényszer, lótás-futás, ajándékbeszerzés. ,, A karácsony mára már elvesztette az igazi meghittségét és az ajándékozásnak is más lett a lényege. Sokan úgy gondolják, ,,Jaj vennem kell valamit, mert különben rossz ember vagyok”
Van olyan, aki szerint ,,Mostanra már nagyon kevesen értik meg, hogy a karácsonynak nem arról kellene szólnia, hogy milyen drága ajándékot veszünk a másiknak”. De olyan is volt, aki a következő gondolatot írta le: ,,A karácsony a szeretet ünnepe. De szerintem a mai világban ez már nem erről szól. A szülők, akiknek nincs ideje a gyerekükre, ajándékokkal próbálják őket kárpótolni”
Bizony! A szeretet nagy ünnepe közeleg. Sokan írták, hogy azért is találják kicsit stresszesnek, mert a szeretet ki van hegyezve erre az egy napra. ,,Azonban karácsony nem csak akkor van, amikor ott a fenyőfa, mindenki süt-főz, és becsomagolva áll az összes létező puccos ajándék. A karácsony az, amikor feltétel nélkül szeretünk, jót teszünk a másikkal. Legyen ez októberben, áprilisban, vagy akármikor máskor. A szívünkben mindig karácsonynak kellene lennie.” Aranyosi Ervin versei
,,A karácsony előtti egy hónap a rohanásról és a Szenteste minden részletének a megtervezéséről szól. Mindenki kapkod, és valahogy pont arra az estére fogy el az ereje és a türelme, amire annyi energiát és időt fordított.”
„Anya kiabál, ha nem segítek!”
„Anyát stresszesnek látom, és ez elszomorít!”
„Megpróbálok segíteni, de nem vagyok egy konyhatündér… De persze a végére úgyis mindig minden tökéletes lesz, és csak ez számít, nem?!”
Sokszor van szívünkben harag. Düh! Felbosszant, ha a másik – esetleg fáradtsága, kimerültsége – miatt nem úgy szól hozzánk, ahogy az jól esne. Vagy éppen, így év vége felé, már fogytán van a türelmünk, s ingerlékenyebbek vagyunk, lobbanékonyabbak. Bár tudom, sokszor nagyon nehéz, kérlek, ne hagyjátok, hogy fagyos, rideg legyen a szívetek! Kint tél van – vagy hát legalábbis annak kellene lennie. BENT ne legyen! Képes Versnaptár
Valóban! Milyen szép is lenne, ha tényleg így gondolná mindenki, és tenne is érte, hogy a karácsony tényleg az legyen, amit nagyon sokan írtak:- szeretet, békés hangulat
- megpihenés
- boldogság
- kiszakadás a hétköznapi forgatagból
- összetartozás
- finom ételek, sütik
- töltött káposzta
- társasjáték
Azonban én, mint elvált szülők gyermeke, tudom, hogy van árnyoldal is. A férjem is az! Mármint elvált szülők gyermeke… igen tudom, erre szokták azt mondani, hogy: NA REMEK
! Persze ilyenkor úgy próbálok oldani a kellemetlen szituáción, hogy azt mondom: Nálunk kérem, az egy családra jutó nagymamák száma kettővel több! Természetesen karácsonyhoz közeledve komoly logisztikai képességet, gyakorlatot követel az, hogy le tudjuk úgy szervezni a dolgokat, hogy mindenhol, mind a 4 helyen, mindenki boldog legyen! Szóval felnőttként tudom, hogy ez rossz!!!!De rosszabb volt az, amit a vallomásokban olvastam:
„Nem szeretem a karácsonyt. Tudom, a szeretet ünnepe, de akit én a világon a legjobban szeretek, nincs mellettem. Így számomra a karácsony belső lényege elveszett.”
„Nekem karácsonykor mindig el kell döntenem, hogy melyik szülőmnél töltsem, és akárhol is vagyok, mindig nekem van bűntudatom, hogy a családom másik részénél nem lehetek.”
„Amióta a szüleim elváltak, nem tudom szeretni a karácsonyt.”
„…minden évben szembesülök vele, mennyire rossz elvált szülők gyermekének lenni.”
…és még hosszasan idézhetném ezeket a gondolatokat. Ezek valóban szörnyű dolgok.
Sokan úgy vélik, hogy a karácsony mára már elvesztette a régi meghittségét, erőltetett, képmutatás jellemzi, s hogy nem más, mint felesleges stresszforrás, nyűg. Részben igazat adok ennek a felfogásnak, de a kulcsot minden változásra elsősorban magunkban találjuk. A külvilág nem változik: a rokonok nem fogják jobban szeretni egymást december 24-én sem. Nem lesz csöndesebb a készülődés ott, ahol általános a veszekedés, és az elvált szülők sem házasodnak újra össze …De a szemléleted, a hozzáállásod változhat! Tisztában vagyok azzal, hogy hatalmas erő önmagunkon túllépni, s hogy szépnek látni a kevésbé szépet. De nem lehetetlen! Segítséget kérhetsz barátaidtól, tanáraidtól, akik irányt tudnak mutatni, de neked kell beengedni a karácsonyi sütemények illatát a lelkedbe, hagynod kell, hogy a finom fahéjas, szegfűszeges forralt bor átjárja, s fölmelegítse a szívedet.
És hinned kell abban, hogy a karácsonyi csoda tényleg létezik a sok hajtás, készülés, fáradságos rohangálás, veszekedés mögött.
Polgár Olga: Nekem a karácsony
Nekem a karácsony
apával lenni,
hogy kézen fogva
megyünk fenyőfát venni.
Nekem a karácsony,
hogy anyával süthetek,
s nem szól, ha a konyhában
mindent összelisztezek.
Nekem a karácsony
cukorból a rács,
s a házikóvá épített
mézeskalács.
Nekem a karácsony,
hogy kigyúlnak a fények,
s mindenhol szól
a karácsonyi ének.
Nekem a karácsony
Jézuskát várni,
hogy ki tudjam az ajtót
előtte majd tárni.
Nekem a karácsony
anyuék mosolya,
jó lenne, ha ez
nem múlna el soha!
Nekem a karácsony
a szívemnél az a fura meleg,
amit érzek, ha a fa körül állunk,
és egymásnak boldog karácsonyt kívánunk!
Kívánjuk, hogy mindannyiótoknak sikerüljön megteremtenie a számára tökéletes karácsonyt! Várunk benneteket januárban!
A műsort összeállította és az összekötő szövegeket írta: Póczik-Zelenák Enikő,
előadta az irodalmi színpad és a kórus, szólót énekelt Türk Aisa 9.C
| 2019. december 23. | Lovassné Vass Enikő |
Diákélet
Eseménynaptár
Hasznos linkek
