Kortárs és klasszikus – Költészet napja a KDG-ben
Melyik verset mondjam? Mi illik ehhez az alkalomhoz? Mi legyen a téma? Nehéz kérdések egy műsor összeállítás előtt. Kivétel azt az esetet, ha a költészet szerelemesei vagyunk. Április 11-én Könyvtárunkban ünnepeltük a lírát és emlékeztünk József Attila születésnapjára, nem megfeledkezve Márai Sándorról sem, aki szintén ezen a napon látta meg a napvilágot.
Lutor Kata és Kocsis Marcell voltak a vendégeink, akik a SEK harmadéves magyar-angol és magyar-történelem szakos hallgatói, a versek, a novellák, dalszövegek előadói és gyakran írói is. Rendhagyó irodalomóra keretében hozták közelebb az irodalom világát a középiskolásokhoz. Az előadás összeállításánál most a napszakok és az évszakok vezették őket, de volt slammelés, megzenésített vers és intertextualitás is.
 |
Kányádi Sándor Vannak vidékek ciklusának részlete után a napszakok vezették a művek válogatását. Simon Márton Hajnal című verse után következett egy klasszikus, (bár ma délelőtt kiderült, hogy kortárs, klasszikus, régi és mai: nincs különbség, megérint ez is, az is) Kosztolányi Hajnali részegség című remeke Lutor Kata előadásában meghozta az első nagy tapsot a teremben.
Kocsis Marcell már saját versekkel következett, Hazulról jelentem és a Fűszálak hegyén a reggeli, délelőtti hangulatot idéztek.
A versek között, jó tanár módjára, előadóink néhány szerzőre külön felhívták a figyelmet, ajánlva verseiket és köteteiket. Ilyen volt pl. Parti Nagy Lajos is, akinek a Grafitnesz című kötetéből hangzott el a Nyár, némafilm című vers, melyet a Magashegyi Underground előadásában meg is hallgathatunk. Az évszakok témakört folytatva következett Závada Péterrel a nyár, majd a tél, melynek megidézésébe Kata is bekapcsolódott egy saját verssel: Talán kiásom.
Nem maradhat ki a szerelem sem, ha már költészetről van szó. Az előadás ekkor nagyon személyessé válik, hiszen poétáink egymásnak írt szerelemes versei hangzanak el, előbb Marcell előadásában: „sokáig azt hittem, hogy én magam/vadásztalak le téged./ez nem igaz./sosem léptem feléd, te húztál/szemed által vetett/kötéllel…” (Csak te értheted). Majd Kata saját vallomását kísérte gitárral: „Hajamat szalaggal kötöm fel/A sarkon várlak, ne késs el…”
Az első parafrázis (Parti Nagy Lajos: Petőfi Barguzinban) után, slam poetry stílusban Lutor Kata Shakespeare-t idézi egy Fél pár zoknival, majd lazítunk és következnek a bordalok, amint Csokonai csapot, papot ott hagyott, ismét erőteljes és hatásos szavalat: A vén cigány soraival várjuk az igazi ünnepet. Ismét Závada – 40 perc után már mindenki ismeri a nevét – kelti fel az érdeklődésünket, bár most már nem a bor, hanem a sör kapja a főszerepet. És kedves tanárnőjelöltünk nem felejti el megjegyezni – talán ezzel is a versolvasáshoz akarja a kedvet meghozni –, hogy Závada Péter nem csak kitűnő költő, hanem szerinte jó pasi is.
A „mulatozás” után a nyugalom percei következnek, most is új költőt, pontosabban slammert ismerhetünk meg: Pion Istvánt, aki nem csak versenyeket nyert, de ő az első, aki slam szövegeket adott ki kötetbe. Nyugtató című szövege mindenki tetszését elnyeri (Atlasz bírja…).
A hajnallal indultunk, a zárás – bár altató – nem elringatni akar, sokkal inkább József Attila előtt tiszteleg. Lutor Katalin az Altató és az Ars poetica című verset mixelte össze: a lezárás egy gyönyörű dal, nagy taps.
Sokan örültünk ma a versnek, a dalszövegnek, az előadásnak. Ráadásként még egy meghívás is belefért: minden irodalomra fogékony fiatalt vár a SEK Irodalmi Műhely, melynek szervezői, életben tartói, mai versnagyköveteink: Lutor Kata és Kocsis Marcell.
Pion István: Nyugtató
az Országos Slam Poetry Bajnokság döntős szövege, 2012. október 7.
Atlasz bírja, ne aggódj, nélküled is,
és bírják az újépítésű lakópark kis szemei,
és bírják a lakások tartópillérei,
és bírják a szomszédban a gyerekek,
és bírják a tükörben az anyukák,
és bírják a hipszterek meg a turulképűek,
és bírják a Weismüllerek meg a Kolompárok,
és bírják a finnek, az észtek, a mordvinok, a manysik, a hantik, a lappok,
és bírják a keresztek, a simák, a kettősek meg a horgosak,
és bírják a csillagok, a simák, a sárgák meg a vörösek,
és bírják a halak a tóban,
és bírják a kristályok a hóban,
és bírják a morfémák a szóban,
és bírják a belek a lóban,
és bírják a versek, a regények, a drámák,
és bírják a stricik, az urak, a kurvák, a dámák,
és bírják a Mancik, a Marcik, a Marik, a Matyik, a makik, a Majkák,
és főleg a nüonok, a pionok, a szubatomi részecskék, azok nagyon bírják,
szóval Atlasz bírja, ne aggódj, nélküled is,
és bírja odakint a fagyos tundra forró sivatagában Bear Grylls,
és bírja a Chicago Bulls, a Los Angeles Kings és a New York Yankees,
és bírja a májam, és bírja a méhem,
és bírja a csajom, hogy ma nem szültem mégsem,
és bírja anyám, és bírja apám,
és bírja a sarki közértben a barna banán,
és bírja Jamaica, Jordánia, Jemen meg Japán,
és bírja Erdős Virág, és bírja a virágos erdő,
és bírja Pöltenberg Ernő, és bírja mind a 13 világ,
és bírja az elmúlt nyolc év,
igaz, már ideje volt elmúlnia,
és bírja az elmúlt huszonkettő,
de a huszonkettő az csapda,
és bírja Radnóti, és bírja a Lager Haydenau meg Abda,
és bírja Obama, és bírja Osama,
és bírja az Országházon a kupola,
és bírja István, és bírja Koppány,
és bírja a szőnyeg szélin a foszlány,
és bírja Pozsony, Munkács, Kolozsvár és Szabadka,
és bírja az Isten, és bírja a Szentlélek, és bírja a Jézuska,
Atlasz bírja, nem aggódom, nélkülem is
Merklin Ferenc
 |
|
 |
 |
Diákélet
Eseménynaptár
Hasznos linkek
