"Most búcsúzunk és elmegyünk..." - Avagy a 12.C KDG-s évei, élményei

Az iskola talán legnépesebb osztálya a miénk, voltunk még 38-an is, gyakran fejtörést okozva a tanároknak, hogy melyik teremben férünk el. A nagy létszám miatt nem lehetett igazán nagy osztályközösségünk, ám amikor kellett és adott volt a feladat, sikerült együttműködnünk. Ironikus, hogy ez az összefogás épp a kezdet és a vég - a gólyaavató és a szalagavató – alkalmával történt.

"Minden ott ér véget, ahol elkezdődött, és minden ott kezdődik, ahol egyszer véget ért." Úgy tűnik, az idézet találó a mi osztályunkra is. Nem vesztünk össze a zenéken, táncokon, közösen raktuk össze a műsorokat és tanultuk be a táncokat, összedolgozva, egy egységet alkotva. Azt hiszem, büszkék lehetünk rá, hogy mind a 37 ember kivette a részét a feladatokból.

Mint ahogy más osztályok is elmondhatják magukról, úgy mi is, hogy egyszerű hétköznapjaink során is emlékezetes volt a tanóráink többsége. Elég csak megemlíteni a feszült csendet történelemóra elején, mikor legtöbben azért imádkoztak, hogy ne ők feleljenek; a matekozós - Gárdonyi Géza ("Csak a teste") - effektusos fizikaórákat; gyakran a kelleténél lazábban vett magyarórákat; a zenehallgatós - törizős énekórákat.

Osztálykirándulásaink felejthetetlenek voltak. Kis kilencedikesekként első közös kirándulásunk Bécsbe vezetett. Jártunk a Madame Tussauds-ban, ahol a nagy sztárok viaszszobraival nyomtuk a selfie-ket illetve meglátogattuk a Sisi múzeumot is.

A víz pedig tizediktől minden évben szerepet kapott az osztálykirándulásaink során. Biciklitúra a Velencei-tó körül és sárkányhajózás - elmondhattuk magunkról, hogy a Tanár úrral tényleg egy hajóban evezünk. Mikor mindenkinek lógott már a nyelve, de végül hatalmas örömmel tudtuk elújságolni, hogy megcsináltuk! Körbetekertük a Velencei tavat! Majd az egyik legnagyobb felejthetetlen közös élményt éltük át. Mikor igazán szükség volt a közös csapatmunkára, hogy az a sárkányhajó ne egy helyben vesztegeljen a tavon. Minden erőnket összeszedve azon voltunk, hogy utolérjük osztályunk másik felét. Felejthetetlen emlék volt az esti tábortűznél való sütögetés, sztorizgatás.

Utolsó évünk osztálykirándulási célpontjául a Balatont tűztük ki. Talán az osztályközösség életében e kirándulás volt a legmeghatározóbb. Felejthetetlen napokat töltöttünk Balatonszárszón. Közösen izgultunk a Magyar labdarúgó-válogatottért a tv előtt. Reménykedtünk, hogy az osztály tippmixe nem fog elúszni. Szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk, így csobbanni is tudtunk egyet. Azonban, amit szerintem senki sem fog elfelejteni, az a kalandos hazaút... Egy hang, mely arról adott tájékoztatást, hogy a vonat késik, és nem 5 percet, hanem úgy kb. másfél órát, lekésve így a csatlakozásunkat. Viszont ezáltal megismerhettük a nagykanizsai állomást, ahol szintén órákat töltöttünk.  Ám talán a legvizesebb osztálykirándulásunk Felsőcsatáron volt, az egész napos esővel. Áztunk-fáztunk, de a hideg ellenére ismét felejthetetlen emlékekkel gazdagodtunk.

Mindegyik kirándulásunk igazi csapatépítő tréninggel ért fel, azonban rengeteg új dolgot is tanultunk, hallottunk, hiszen osztályfőnökünk mindig becsempészett egy kis tanulást is, melyet később tudunk hasznosítani: sokat beszélgettünk Velencében a tábortűznél, megtanultunk 15-en egyként evezni, Felsőcsatáron együtt (f)ázni és persze kicsit túrázni.


Pezenhófer Tanár Úr ezzel kezdte kilencedikben: "Észre sem fogják venni, ahogy eltelik ez a négy év, és már érettségi előtt állnak." Így visszanézve pedig valóban igaza volt.

Hogy mit is kaptam/kaptunk a KDG-től? Úgy gondolom osztálytársaim nevében, hogy rengeteg élménnyel gazdagodtunk gimis éveink alatt. Sok új ismeretre is szert tettünk, illetve maradandó barátságokat is kötöttünk. A kis kilencedikes diákokból felnőtt, érett, tettre kész fiatalokká cseperedtünk. Hatalmas izgalommal várva, hogy mit fognak majd hozni az egyetemi évek, illetve a munkába állás.

Lezárul egy időszak életünkben. De a vége, egy új kezdet is... Találkozunk 2021-ben!

"Az együtt töltött szép napok emléke/ Szívünkbe mindig vissza,vissza jár..."

Sándor Lilla és Sulics Boglárka