Nehéz lenne felsorolni a négy év összes történését! - 12.B / 2017

Így érettségi előtt - ami életünk első nagy megmérettetése lesz - biztosan mindenki visszanéz egy kicsit. Megállunk, és még élvezzük egy pillanatig a gimnazista létet! Most, hogy összeszoktunk, tudjuk, mi hogy működik, nehéz elszakadni iskolánktól.

Valamennyien elvárásokkal, tervekkel, konkrét vagy bizonytalan célokkal érkeztünk a Kanizsaiba. Kilencedikben kialakultak a barátságok, amelyek legtöbbször végig megmaradtak. Az első nagy megpróbáltatáson is gyorsan átestünk, hiszen a gólyaavatón kiderült, hogy egy hónap alatt mennyire rázódott össze az osztály. Elég hamar megszoktuk azt, hogy ugyan egy éve még mi voltunk a „nagyok”, most a „legkisebbek”vagyunk. Barátkoztunk az új dolgokkal, új társakkal, iskolánkkal.

Az első meghatározó élmény mindenképpen az osztálykirándulás volt. Eltelt az első év és rögtön jött a második, ami már sokkal lazábbnak tűnt. Persze, csak azt hittük... Tanulnivaló itt is akadt bőven, voltak sírások, nevetések, csalódások, örök élmények. Év végén pedig már a faktok kiválasztásával bekerültünk a mókuskerékbe, ahonnan tudtuk, előbb vagy utóbb az érettségi következik.

A tizenegyedik gyorsan elszaladt. Már kialakult mindenkiben egy kép önmagáról. Már mindenki ismert minket, tudtuk kihez, hogyan fordulhatunk. Nem volt könnyű év, de mindig számíthattunk egymásra, osztályfőnökünkre, tanárainkra.

Az utolsó évben pedig bekanyarodtunk a célegyenesbe. Az első félév nagy eseménye, a szalagavató is lezajlott már, és mindenki érzi, itt a búcsúzás ideje. Az utolsó pár hónapban fáradt, de vidám arcok lepik el az első emeletet.

Vannak napok, amikor a nosztalgiáktól zeng a folyosó vagy éppen a még mindig nem szűnő tréfáktól.Vannak napok, mikor mindenkinek lefele görbül a szája, egy-egy emlék vagy éppen az utolsó rossz jegyek kiosztása kapcsán. Biztosan mindenkinek megfordul a fejében, hogy mit hagyunk itt az iskolában!

Tanárainknak mindenképpen felejthetetlen élményeket: sok bosszantó percet, a néha már elviselhetetlen hangzavart, a mindig humorral fűszerezett órákat, a felrobbanó nevetéseket.

Mi is meghatározó élményekkel gazdagodtunk: osztálykirándulások, németországi és erdélyi utak. Diáknapok, gólyaavatók, Dorottya-bálok, sítáborok...

Mit is kaptunk ebben a négy évben? Nyilvánvalóan új ismereteket, új megközelítéseket, de a tananyag mellé segítő kezet, emberséget is. A tanár-diák barátságok megmutatták, hogy igenis lehet bízni tanárainkban és gondjainkkal hozzájuk fordulni. Bizony felkészítettek minket a nagybetűs életre. Lehet, néha igazságtalanságnak hittünk néhány dolgot, de nem felejthetjük el, az utolsó utáni esélyeket, a javítódolgozatokat, a leszállított ponthatárokat.

Megtanultuk, hogy ebben a világban a legfőbb erény, ha az ember ember marad minden körülmények között. Hinnünk kell önmagunkban, tartanunk kell önmagunkat VALAKINEK. Embertársainknak segítenünk kell, hiszen a jóságot az ember mindig visszakapja valamilyen formában.

Ugyanakkor megtanultuk azt is, hogy nem szégyen, ha hibázunk. Az ember a hibáiból tanul és ez viszi előbbre. A legfontosabb útravalónk pedig, hogy a szeretet egy kincs, melyet nem szégyen osztani.