Szalagavatós előkészületek

Célegyenesébe fordult az idei szalagavatós készülődés, hisz pénteken már meg is kapják szalagjaikat a Kanizsai Dorottya Gimnázium végzősei. Minden osztály arra törekszik, hogy stílusának megfelelő műsort állítson össze, amivel maradandó élményt nyújthat az ünnepen megjelent vendégeknek.

 

Sokat terveztünk, különböző ötletek repkedtek, mit csináljunk, és azt hogyan valósíthatnánk meg a legjobban. Végül egyik osztálytársunk édesapját kértük meg, hogy vegyen szárnyai alá minket. Ő igyekezett lépésekbe rendezni valamennyi elképzelésünket, terelgetni minket, és ami a legnehezebbnek bizonyult - még a táncnál is nehezebbnek - megtartani a fegyelmet.
Nagyon sok időt és energiát áldozott ránk, és vezetésével lassan, de biztosan kialakult a műsor, berögzültek a mozdulatok, és néha már a beszélgetések is elhalnak.

Úgy gondolom, hogy bár eddig is jó közösség voltunk, ezek alatt a próbák alatt még közelebb kerültünk egymáshoz, igazi csapattá váltunk.

Műsorunk alapvetően az idő múlását, a korszakok egymás utáni váltakozását mutatja be, ami szerintem remek téma, tudván, hogy iskolánk idén 100 éves lesz, és valószínűleg mindennapjaihoz tartoztak ezek az elemek. A fináléban mutatjuk meg, milyen jó kis csapat vagyunk igazán, ahol - bár néha rosszul- együtt jár a láb, egyszerre mozdul a kéz, és egy ütemre dobban a szív.

Nagyon sokat köszönhetünk osztályfőnökünknek, Péter Lajosnak, aki mindenben támogatott minket, szüleinknek, akik segítettek ruháink elkészítésében, de legtöbbet Alexander édesapjának, Ambrus Lászlónak, aki mindent megtett értünk, és akár ezerszer is átvette velünk a táncok egy-egy elemét.  Szívünket, lelkünket beleadtuk, és készek vagyunk arra, hogy szüleink, tanáraink és társaink előtt is bizonyítsuk: tudunk, ha akarunk. Ahogy tánctanárunk szokta mondani: „Elóra!” (Előre!).



A 12. B osztályból Kudler Szilviát kértem egy rövid helyzetkép felvázolására

Minden végzős számára nagy nap a szalagavató. Nem hiába kezdődnek el általában már szeptemberben az előkészületek. Így tettünk mi is! Már tanév elején megtörtént a ruhák és a hozzájuk illő szalag kiválasztása. Sok osztályban a legnagyobb gond a műsor témájának meghatározása. 

A 12. B osztály nagyon hamar megtalálta a témát, ami a valóságot tükrözi. Műsorunk az érettségivel kezdődik, amiről már most sok álom (olykor rémálom) születik, majd az érettségi utáni kötelező ünnepléssel folytatódik, persze sajátos módon, ahogy ezt a „b-sek” szokták.

Olykor a fiúk és a lányok csapnak össze, de van, hogy a buli helye a vita oka. A sok színes táncbemutató végére persze az osztály kibékül, és együtt ünnepel hajnalig.

Ahogy az a műsoron is látszik, az osztály nem mindig van egy véleményen, de ez valahogy hozzátartozik a szalagavató hangulatához. Most, hogy megvannak a ruhák, a szalagok és összeállt a műsor is, a gyakorlásé a főszerep, és persze az izgatott várakozásé!



Mayer Borbála szerint: „Már november óta a szalagavató lázában ég a 12. C”

„Kezdődött minden a ruhával, amit csak hosszas vita árán sikerült eldönteni, minden másban hamar egyezségre jutottunk. Énekórán Klári nénitől sok segítséget kaptunk. Megtanultuk és gyakoroltuk a dalt, amit közösen éneklünk majd. A legnagyobb feladatot azonban az osztályműsor összerakása jelentette.

Közös erővel láttunk neki az ötletelésnek.  Az volt a cél, hogy olyan műsort csináljunk, amire az előző években még nem nagyon volt példa, és amiben az egész osztály jól érzi magát. Úgy döntöttünk megkérünk Kokas Gergely tánctanárt, hogy segítsen a műsort összeállítani, az elképzeléseinket megvalósítani.
 

Bele is vetettük magunkat a munkába. Keddenként és csütörtökönként együtt próbáltunk, de az őszi és a téli szünet adta időt is felhasználtuk a készülődésre.

Ezek az alkalmak közelebb hoztak minket egymáshoz, igyekeztünk csapatként együttműködni. Minden tánc után tapssal és kiabálással fokoztuk az amúgy is jó hangulatot. A nagy nap felé közeledve mindenkin úrrá lett az izgatottság. Alig várjuk, hogy teljes pompában álljunk szüleink, tanáraink, barátaink előtt.”


 
"Mint minden osztály, a 12. K is izgatottan várja a szalagavatót" - írta Kovács Virág 12. K

Talán ez az egyetlen olyan esemény a gimnázium utolsó évében, amit tiszta szívből vár minden végzős. A kevésbé zökkenőmentes kezdés után későn, de még időben, november végén elkezdtük a műsorra való felkészülést.A produkcióhoz külső segítséget kértünk, Simon Tíria személyében.

A többi osztályhoz hasonlóan én sem lőném le a műsor poénját, de annyi biztos, hogy a KDG színpadán ilyen még nem fordult elő. Nem csak táncban lesz gazdag a műsorunk, de látványban is.

A különböző részek mind-mind más ruhadarabot és kelléket igényelnek, még színvonalasabbá téve ezzel a produkciót. Itt a cél előtt pár lépéssel még folynak a gyakorlások és a készülődés, de ha lemegy a pénteki nap, utána már csak a hajrá következik egészen a sikeres érettségiig! 
 
Mit lehet ehhez még hozzátenni? „Elóra!”