Visszatekintés - 12.K / 2017

Nyolcadikos koromban én sem tudtam, „mi akarok lenni, ha nagy leszek”, de úgy gondoltam, a biztos nyelvtudás elengedhetetlen. Ezért felvételiztem a KDG két tanítási nyelvű osztályába, bevallom, eleinte félve. Attól tartottam, nem tudok elég jól angolul ahhoz, hogy ezen a nyelven tanuljak néhány tantárgyat, feleljek, és a dolgozatokat is angolul írjam.

Amikor megismerkedtem az osztálytársaimmal, kiderült, hogy többen vannak, akik alig tudnak pár szót angolul. A „nulladik” előkészítő év végén mindannyiunk kiválóan teljesítette a középszintű angol érettséginek megfelelő vizsgát.

Tízedikben sokunk „mumus” tantárgyából, történelemből tapasztaltuk meg, hogy igenis megtanulhatóak a tételek, és angol nyelven sem lehetetlen a szóbeli töri vizsga. Részt vettünk egy próba nyelvvizsgán is, bár páran addigra már ebből bizonyítvánnyal rendelkeztek.

Tavaly több mint az osztály fele leérettségizett informatikából angol nyelven, valamint angolból középfokon májusban, októberben pedig néhányunk már szintemelő érettségit is tett. Ezek a megmérettetések magabiztosságot adtak nekünk, tudjuk, mi vár ránk, és azt, hogy képesek vagyunk megoldani. (Persze ettől még ugyanúgy izgulunk.)

A legjobban a nyugodt és családias légkört szeretem a Kanizsaiban. A kéttannyelvűben az idegen nyelven tanult tantárgyak óráin csoportbontás van, így a kis létszám miatt tanáraink megismerhetnek minket, és egyénileg is foglalkozhatnak velünk.

Osztályfőnökünk, Lengyelné Molnár Mária szinte örökbe fogadta mind a húszunkat, sok mindent elintézett nekünk és folyamatosan tájékoztatott minket az aktualitásokról. Tanáraink segítőkészek, bármilyen probléma esetén számíthatunk rájuk, nekünk csak le kell ülni és tanulni…

Azt viszont ne felejtsük el, hogy elhatározás, szorgalom és kitartás nélkül nem érhetünk el sikereket.