Április 11. – Költészet napja – Az egyetemen ünnepeltünk

Az egyik előnye a magyarfaktnak amellett, hogy plusz két órában foglalkozhatunk József Attila versekkel természetesen az, hogy az embert király helyekre viszik, ahol olyanokkal találkozhat, akik életérzésüket tekintve nagyon hasonlítanak rá.

Ez történt velem is, a költészet napja apropójából az egyetem D épületébe látogathattam, ahol lelkes hallgatók, tehetséges fiatalok szerveztek egy szellemi kocsiutat a délutánba.

Bevallom őszintén, szégyen, de itt tudtam meg mi az a Slam Poetry. Nem feltételezem, hogy él még gimnazista rajtam kívül, aki nem hallott róla, de azért leírom, hogy hétköznapi dolgokról, hétköznapi szavakat használva, gyors versírásról beszélek.

A Slam műhely táblájára tíz szó került, melyeket véletlenszerűen dobáltunk fel rá, ebből kellett rímeket faragni tíz perc alatt. Megijedtem, mikor valakinek hirtelen az endoplazma jutott eszébe és az került a táblára, de mégis annyi ötlet volt, annyi gondolat..., csak kapkodtam a fejem, ahogy szállt az asszociáló kecske, a fröccsbe fulladt fecske, a csillámpónis versecske.

Az irodalmi activity szintén nagyon viccesre sikerült, előnye az volt, hogy rájöttem mennyire sokat tudok már az irodalomról és arra is, hogy milyen sokat nem tudok még.Híres idézeteket, írókat, költőket kellett rajzolni, mutogatni, körülírni. Egyszer próbáljátok eljátszani, hogy dunántúli mandulafák vagytok vagy lerajzolni azt, hogy serényen megy a mama a padlásra, nagyon vicces.

Miután lenyeltük a békát, amiért nem elsők lettünk, elhagytuk a nagyelőadót és egy előtérben találtuk magunkat, ahol a falak tele voltak ragasztva cetlikkel, melyekre mindenki ráírhatta a kedvenc versét.

Lelkesen kezdtem el körmölni Juhász Gyula Anna örökét, de a szemem sarkából megláttam a kisasztalt mellettem, és én mondom, nincs az a matektanár, akit ne bűvölt volna el a látvány. Még Annát is otthagytam, nem mentem utána az élet egyre mélyebb erdejébe.

A fehér terítőre a Sirály párbeszédeit hímezték, a ping-pong labdákra filccel írták a János vitéz versszakait és minden más tárgy is ismert sorokat hordozott. Miközben olvasgattam a Sirályt, ami egyébként sokkal menőbb, ha hímezve van, hallottam, hogy valaki azt mondta, most megyünk Rambo-versek előadásra.

Elmosolyodtam, arra gondoltam, szegény Rimbaud, senki nem tudja, hogy kell kiejteni a nevét.  Nos, mint kiderült, Rambo – vers az, amikor egy filmrészlet alól kiveszik a hangot és valaki verset mond helyette.

Ezekben a videókban tökéletesen a színészek szájára illesztik a szöveget és természetesen a gesztusok és a reakciók is a megfelelő időben jönnek. A legviccesebb szerintem az volt, mikor Jack Nicholson Petőfi Ide kislány című versét szavalta a férfi szomszédjának.

A termekhez vezető folyosón Tóth Árpád Esti sugárkoszorúja lógott, Radnóti Virágéneke, de ezek mellett olvashattunk kortárs költőktől is gyönyörű mondatokat és ügyes kezű fiatalok képeit láthattuk kifelé menet, például egy festményt Adyról, amint Párizsban jár ősszel.

Magávalragadó volt az egész, úgy gondolom maradandó emlék mindenkinek, aki ott lehetett és csak remélem, hogy jövőre is lesz hasonló, hiszen ahogy Fűzfa tanár úr is mondta: „Irodalom nélkül lehet élni..csak nem érdemes.”

A Vaskarika.hu oldalon további infó és fotó található a rendezvényről.
 

 Bacsák Viktória 11. A
Fotó: Lőrinczyné Marton Zsuzsa