Szombathely 1848‒1849-es emlékhelyei
2025. április 10-én Szombathely 1848‒1849-es emlékhelyeit látogatták meg iskolánk 11. évfolyamos történelem fakultációs tanulói. A diákokat Kissné Németh Eszter tanárnő és Fullár Balázs tanár úr kísérték, a múzeumpedagógiai sétát iskolánk egykori diákjai, Tóth Kálmán múzeumpedagógus (Savaria Múzeum) és Tóth Tamás tárlatvezető (Vasi Múzeumbarát Egylet) vezették.
Elsőként az 1796-ban felépített Királyi Bölcseleti Líceumnál álltunk meg, ahol olyan jeles tanárok oktattak, mint Kresznerics Ferenc és Bitnitz Lajos. Az épület homlokzatán elhelyezett emléktábla tanúsága szerint 1808-ban itt tett érettségi vizsgát Széchenyi István gróf. Az 1823-ban megalapított Szombathelyi Magyar Társaság a diákok önképzőköre volt, nemes célként a magyar nyelv művelését, ápolását tűzték maguk elé.
A séta második állomásán, a volt Városháza (Szily János u. 6.) udvarán megemlékeztünk az 1848. március 17-én történtekről és Szombathely városvezetőségének ’48-as tevékenységéről. Részletesebben foglalkoztunk a szombathelyi 16 ponttal, amelynek megfogalmazása elsősorban Horváth Boldizsár városi jegyző nevéhez köthető.
Harmadik állomásunk a Vármegyeháza volt. Újdonságként tudtuk meg, hogy Vas vármegye mindkét országgyűlési követe: Szabó Miklós és Vidos József is tagja volt az 1848. március 15-én Bécsbe érkező országgyűlési küldöttségnek.
A vármegyeházától a Mindszenty térre mentünk, ahol Balassa Gábor megyés püspök és a katolikus papság szabadságharchoz való viszonyáról esett szó.
 A kép forrása:Beck Vince – Höfelich, Johann: Szombathely látképe a szőlőhegyekről, 1850 körül. (Kiss Gábor – Mayer László: Kincses Szombathely. BKL Kiadó, Szombathely, 2002.) |
A séta Szombathely egykori gimnáziumánál (ma: Smidt Múzeum) ért véget. Itt a szabadságharc leverése után várfogságot szenvedett premontrei rendi tanárok: Laky Demeter és Sebessy Kálmán életrajzát ismertük meg.
Véleményem szerint mindannyiunknak tetszett a program, nagyon örültünk, hogy Szombathely ennyi történelmi vonatkozását nézhettük meg..
| 2025. április 19. | Németh Roland Gergő 11.k |
| Programunk során azt is megtudtuk, hogy városunk híres polgára, Horváth Boldizsár Haynauval is találkozott. Erre így emlékezett vissza: „Haynaut egészen másképp képzeltem magamnak. Egy vékony, szálas alak állott előttem, aránytalanul kis fővel, amellyel viszont még nagyobb aránytalanságban volt nagy bajusza. Sem tekintete, sem hangja, sem modora nem árulta el azt a kegyetlen, vérszomjas katonát, akitől mindenki remegett. Amikor védelmi iratomat tőlem átvette, a következő kurta párbeszéd fejlődött ki közöttünk: - Minő szerepet vitt ön a forradalom alatt?” – kérdé tőlem. - „Képviselő voltam.” – válaszolám. - „Debrecenben is volt?” - „Igen.” - „Hiszem azonban, hogy Szegedre már nem követte az országgyűlbést!” - „De igen, Szegeden is voltam.” - „Az ördögbe – mondotta, de korántsem az ingerültség hangján –, hát mindenhová el kellett mennie?” Ekkor emlékeztettem, hogy július 1-én kelt kiáltványa, amelyben elrendeli, hogy a debreceni képviselők hadi rögtönbíróság elé állíttassanak, nem engedett más választást azoknak, akik a debreceni országgyűlés tagjai voltak. - Igaz, igaz” – volt Haynau válasza s azzal a figyelmeztetéssel bocsátott el, hogy mindaddig, amíg a haditörvényszék ki nem hallgat, a fővárost elhagynom nem szabad. Ez a párbeszéd, amely közöttünk lefolyt, azt a benyomást tette reám, hogy ez az ember összes kegyetlenségeiben, amelyeket véghezvitt, csak egy felsőbb hatalomnak vak, engedelmes szolgája volt. Már akkor suttogták, hogy Haynau nézeteiben határozott fordulat állott be azóta, hogy időről időre Somssich Pállal érintkezésbe jött, s ennek előadásaiból a magyar közjoggal s a magyar felfogással közelebbről megismerkedett; sőt híre járt annak is, hogy Haynau a bécsi kormány túl szigorú intézkedéseit ellenezte, s azok végrehajtását nemegyszer megtagadta. A történetíró hivatása lesz majdan e kérdésben is ítélni; nekünk azonban, akik a történetíró számára az egyes adatokat szolgáltathatjuk, szent tartozásunk, hogy arról, aminek tanúi voltunk, sőt még nyert benyomásainkról is – tekintet nélkül a néha rosszul informált közvéleményre – lelkiismeretes hűséggel számoljunk be.” (Horváth Boldizsár: Emléktöredékek köz- és magánéletemből. = Jogtörténeti értekezések, 2021. 5. sz. 35–36. p.) |
Diákélet
Eseménynaptár
Hasznos linkek
