Élménybeszámoló - MCC KP Nyári Tábor 2018

Vasárnap este már nagy készülődésben és izgalomban voltam, hiszem több éve már, hogy nem jártam táborban. A dilemma, hogy mit pakoljak a bőröndömbe ébren tartott, bár egyebként sem tudtam volna sokat aludni, hiszen fél négykor indult a vonatom. Így is a szerencsésebbek közé tartoztam, hiszen valakinek még korábban kellett kelnie, hiszen még messzebb lakik.
 

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) a Tihanyi Alapítvány fenntartásában működő tehetséggondozó intézmény, amely Kárpát-medence-szerte nyújt az oktatást kiegészítő, magas színvonalú képzéseket az általános iskola felső tagozatától kezdve az egyetemig. Az intézmény oktatási portfóliója tartalmaz olyan hiánypótló képzéseket is, mint a Női Közéleti Vezetőképző Program vagy a határon túli politikai iskolák.Kiemelkedően tehetséges diákokat támogatnak abban, hogy a bennük rejlő tehetséget – szociokulturális helyzetüktől függetlenül – a legnevesebb oktatók és tanárok segítségével kibontakoztathassák és kamatoztathassák. Szigorúan szakmai alapú nevelőmunka eredményeképpen a kisközösségek és a nemzet iránt elkötelezett, azért tenni akaró, európai színvonalú szakmai ismeretekkel rendelkező fiatalokat kívánnak képezni. Lezajlott az MCC Középiskolás Programjának Nyári Tábora  Idén 79 diákkal és 14 szervezővel . A táborba a magyarországi diákok mellett Erdélyből, Felvidékről, illetve Kárpátaljáról is érkeztek középiskolások.

Mikor megérkeztünk, regisztráltunk, majd kaptunk egy karszalagot, ami a csapatunk színét mutatta. A csapatbeosztás úgy alakult, hogy minél több, egymás számára ismeretlen legyen egy csapatban, hogy minél több új embert ismerhessünk meg.

Ebédeltünk, majd megkezdődtek az egész délutánt kitöltő ice-breaking játékok amiknek az volt a célja, hogy mindenki bemutatkozhasson a többieknek. Ezekben a játékokban az instruktorok is részt vettek, akik a csapatok vezetői voltak.

Vacsoráztunk, majd egy másik játék kezdődött. Minden csapat húzott nyolc kacatot, amik felhasználásával el kellett készíteni egy teleshop-előadást a lehető legkreatívabb módon, amit este elő kellett adni. Másnap reggel zenével és tánccal leptek meg minket a szervezők, sajnos nekem a tánc nem tetszett annyira és nem is ment olyan jól, de ha mindenki csinálta, akkor nem volt ciki. A tánc után egy kis torna következett, majd a korgó gyomrokat reggelivel töltöttük meg.

Ezután következtek a szakmai programok. Az első előadást Szepesi Balázs tartotta vidékkutatásról és vidéki társadalomról. Számomra ez érdekes volt, hiszen én is vidéki vagyok, nemcsak Budapesthez képest, hanem saját megyémben is:Szombathelyhez képest Celldömölk vidék.
 
Miután egy jót vacsoráztunk, minden csapat kapott időt felkészülni az esti túrára; saját himnuszt, zászlót és menetlevelet kellett készítenünk. Az esti túra hangulatos volt az előtte csöpörgő eső ellenére is. Izgalmas volt a csapattal egy ismeretlen helyen túrázni éjjel. A feladatok is viccesek voltak és még jobban összekovácsolták a csapatot. A hosszú séta után hajnali egy felé hazaértünk, azonban nem pihentünk le. Mindenki társasozott, beszélgetett a közösségi szobában.

Harmadnap reggel ismét reggeli tánccal indítottunk. Reggeli után bemutatkozott az MCC-től négy kurzusvezető, majd a délelőtt folyamán négy csapatra osztva interaktív módon beszélgethettünk velük az MCC kurzusairól és a továbbtanulásról.

Ebéd után szabad program következett, illetve akinek volt kedve, az elmehetett kirándulni. Először nem igen volt kedvem csatlakozni, de aztán beadtam a derekamat, és csatlakoztam a túrázókhoz. Tizenketten indultunk útnak. A kirándulás alatt megcsodáltuk a tájat, majd egy magaslati pontról kicsit a Dunakanyarra is ráláttunk. A majdnem tízkilométeres túrát 2 óra 30 perc alatt teljesítettük. Így kereken 17 órára újra a tábor területén voltunk. Kellemesen lefáradtunk, azonban a programoknak itt nem volt még vége.

Vacsora után következett a drámaest. Minden csapat kapott egy filmet, egy műfajt és 5 szót,  ezen szempontok alapján kellett eljátszani a történetet. A mi csapatunknak a Jégvarázs című mesét kellett előadnia szappanoperaként. Ezen az estén ténylegesen megtapasztaltam, milyen, ha egy csapat igazán összefog. Mindenkinek megvolt a maga feladata és a maga szerepe. Az előadásunk viccesre, izgalmasra sikeredett.

Ezután pontozás és eredményhirdetés zajlott. Hatalmas hangzavar és öröm volt, azonban nem az volt a fontos, hogy ki nyert, hiszen mindenki nyert! Barátokat, tapasztalatot, egy új élményt! Miután minden csapat elment, a miénk még beszélgetett. Újra bebizonyosodott, hogy a mi csapatunk a legösszetartóbbak közé tartozik.

Ezután mindenki szabadon találhatott ki magának programot. Pár emberrel előzetesen megbeszéltük, hogy kimegyünk a focipályára – ahol elég sötét volt – hullócsillagokat nézni. Csodálatos volt, az ég kristálytiszta, körülöttünk a természet hangjai/zajai. Később bementünk a közösségi helyiségbe, ahol még javában társasozott, kártyázott és beszélgetett mindenki. Mi is csatlakoztunk az egyik kártyapartihoz, amit az egyik csapat instruktora vezetett.

Másnap reggel szomorú búcsút vettem a tábortól.
Összegezve egy nagyon hangulatos, érdekes táborban lehetett részem. A szállás tökéletes volt, az odaút kicsit macerás, de megoldottuk. Az ételek finomak voltak, legalábbis nekem tökéletesen megfeleltek. Szerintem a szakmai programok mennyisége elegendő volt. Minden szervező és instruktor nagyon barátságos, segítőkész és jó vezető volt. Sok új emberrel sikerült megismerkednem. Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű kalandnak!


 

2018. szeptember 13.

Marton Bendegúz Zsolt Forrás: mcc.hu

 

---