Újra az iskolában!

Furcsa és egyben nagyon ijesztő, hogy az  idő  ilyen gyorsan megy. Mintha a nyár csak egy hétvége lett volna a két tanév között, észrevétlenül elmúlt. Megint az iskolapadban találtam magam és az osztálytársaim körében. Hallgattam, ahogyan ismertették velünk első nap az ez évi információkat és már kíváncsian vártam, hogy meglássam az órarendem, hogy megtapasztaljam mennyire nehezek és milyen vastagok idén a tanulásunk célját szolgáló könyveink.

Évnyitókor érzékelhetően még igazán senki sem fogta fel, hogy itt az újabb tanév, melyben új emlékekre tehetünk szert. Második nap még a többségen érzékeltem egy kis izgalmat és várakozást, de a nap végére szinte mindenki elfáradt.

Bár az első órák még kíméletesek voltak és a tanáraink is figyelembe vették, hogy  újra vissza kell rázódnunk az „iskolatáska van a hátamon, benne a tankönyveimmel”  valamint a „még öt percet hadd aludjak”  életérzésbe, de azért elkezdtük feleleveníteni a tavalyi év anyagait vagy épp belevágni az újba.

Mindenki örömmel konstatálta az új ablakokat, melyek a mostani rosszabb idő miatt már nagy szolgálatot tesznek azáltal, hogy kint tartják a hideget.

Jó újra új arcokat látni a folyosókon a kilencedikesek személyében, akik segítségével  színesebb az iskola. Jó újra a tantermekből kihallatszó nevetést hallani, az ismerős lépcsőkön sétálgatni, vagy a büfé  néha végtelennek tűnő  sorában várakozni, hogy végre megszerezd azt, amire vártál.

Végül is jó ismét a KDG falain belül a barátainkkal beszélgetni és kitölteni az épületet nevetéssel és életet lehelni a falak közé, amelyek kedves ismerősként üdvözölnek.

Tánczos Éva  
(A kép illusztráció)