Melyik iskolát válasszuk? - ajánló középiskolát választóknak
Sokan teszik fel mostanában a kérdést: Melyik iskolát válasszuk? Mi a receptje a gyermek későbbi boldogulásának?
Mindig is voltak divatos iskolák, s olyan elképzelések, hogy, aki egy bizonyos intézményben végez, az bekerül az egyetemre, persze valami elit egyetemre, ami maga a boldogság ígérete.
Manapság nehéz tanácsot adni, mit tanuljon a gyerek, hogy később megtalálja helyét a világban. Nincsenek tökéletes iskolák, mint ahogy tökéletes tanárok és tanulók sincsenek. És a boldogságnak sincs receptje, mert az nem az iskolai végzettségtől függ. Melyik tehát a jó iskola? Jó iskola-e a Kanizsai?
1974-től van közöm az intézményhez, és állíthatom, igen, jó iskola. Ha mérlegre tesszük a jó és rossz dolgokat, egyértelműen a jó dolgok vannak többségben. Nyílván vannak olyanok, akiket sérelmek értek a gimnáziumban, de lényegesen többen vannak azok, akik jó élményekkel távoztak. Jó iskola a miénk, mert a tananyagon kívül még sok mindenre megtanít. Megtanítja, milyen egy jó közösség és azt is, hogy lehet csapatban dolgozni.
Bevezet a demokrácia alapvető szabályaiba, megtanítja a kulturált véleménynyilvánítást és az egyéni érdeknek a közösség érdeke alá rendelését. Jól felkészült tanáraink a modern és a hagyományos, bevált módszerek keverékével adják át tudásukat és nem utolsó sorban arra is rávezetnek, hogyan kell tanulni, hisz a mai világban az adatok bevésésénél sokkal fontosabb a tanulás képességének elsajátítása.
Ne várjuk azt, hogy az iskola és az oktatás olyan legyen, mint 15-20 évvel ezelőtt! Az a világ, hogy a gyerekek hátra tett kézzel várták, hogy végre tanulhassanak valamit, s a rendetlenkedő vagy lusta tanulók szigorú büntetést kaptak, már rég elmúlt! Sokkal nehezebb tehát munkára, tanulásra bírni ezt a generációt. Különösen azért, mert az Internet világában tanulóink bizonyos területen akár tájékozottabbak is, mint mi, tanárok. Aki szerint tehát az a jó iskola, ahol a nebuló a büntetéstől félve igyekszik megfelelni az elvárásoknak, ne a Kanizsaiba adja a gyerekét! Akinek az a fegyelem, hogy a gyerek meg se mer szólalni, önálló véleménye nincs, de legalábbis nem meri elmondani, az kerüljön el bennünket!
Aki viszont azt szeretné, hogy emberséges, mindig megszólítható, a közös célért tevékenykedő tanárok tanítsák gyermekét, s eközben kreatívvá formálják személyiségét, az bátran írassa be hozzánk!
Nagyon sok mindennel kínáljuk meg tanulóinkat. Lapozzák végig a honlapon lévő cikkeket! Ha kevesebb az idejük olvassák el a diákéletről nemrég született írást! Számtalan lehetőség nyílik arra, hogy a gyerekek külföldi és belföldi kirándulásokon tágítsák világképüket, vagy kulturális programokon vegyenek részt nézőként vagy szereplőként. Nálunk a tanulók nem személytelen káposztafejek, mindenkinek egyénisége van, biztos, hogy mindenkire jut legalább egy a tanárok közül, aki az átlagosnál többet foglalkozik vele. Aki segítséget kér, legyen az bármilyen probléma, megkapja.
Amikor én álltam iskolaválasztás előtt a gyerekeimmel, választásom elsődleges szempontja nem az volt, hány százalékát veszik fel az ott végzetteknek a menő egyetemekre. Az iskoláskorúak életük legnagyobb részét az osztálytársaik körében töltik. Tehát ők azok, akik jelentős mértékben meghatározzák, milyen emberré válik csemeténk. Négy év hosszú idő, nem mindegy, kikkel tölti a gyerek. A Kanizsai ebben a vonatkozásban még mindig a béke szigete. Nem fegyelmezéssel telnek az órák, bátran visszük a tanulókat bárhová, mert mindenhol kulturáltan viselkednek.
A tananyag minden iskolában ugyanaz, aki tehát tanulni akar, ezt mindenhol megteheti. A különbség a tudás átadásának módjában van. Mi partnerként kezeljük tanulóinkat. Nem csak ők tanulnak tőlünk, mi is szívesen tanulunk tőlük. Tehát, aki azt szeretné, hogy gyermeke a szellem fejlődése mellett lélekben is gazdagodjon, adja olyan iskolába, ahol erre is nagy hangsúlyt fordítanak! A mi iskolánk ilyen!
Mindig is voltak divatos iskolák, s olyan elképzelések, hogy, aki egy bizonyos intézményben végez, az bekerül az egyetemre, persze valami elit egyetemre, ami maga a boldogság ígérete.
Manapság nehéz tanácsot adni, mit tanuljon a gyerek, hogy később megtalálja helyét a világban. Nincsenek tökéletes iskolák, mint ahogy tökéletes tanárok és tanulók sincsenek. És a boldogságnak sincs receptje, mert az nem az iskolai végzettségtől függ. Melyik tehát a jó iskola? Jó iskola-e a Kanizsai?
1974-től van közöm az intézményhez, és állíthatom, igen, jó iskola. Ha mérlegre tesszük a jó és rossz dolgokat, egyértelműen a jó dolgok vannak többségben. Nyílván vannak olyanok, akiket sérelmek értek a gimnáziumban, de lényegesen többen vannak azok, akik jó élményekkel távoztak. Jó iskola a miénk, mert a tananyagon kívül még sok mindenre megtanít. Megtanítja, milyen egy jó közösség és azt is, hogy lehet csapatban dolgozni.
Bevezet a demokrácia alapvető szabályaiba, megtanítja a kulturált véleménynyilvánítást és az egyéni érdeknek a közösség érdeke alá rendelését. Jól felkészült tanáraink a modern és a hagyományos, bevált módszerek keverékével adják át tudásukat és nem utolsó sorban arra is rávezetnek, hogyan kell tanulni, hisz a mai világban az adatok bevésésénél sokkal fontosabb a tanulás képességének elsajátítása.Ne várjuk azt, hogy az iskola és az oktatás olyan legyen, mint 15-20 évvel ezelőtt! Az a világ, hogy a gyerekek hátra tett kézzel várták, hogy végre tanulhassanak valamit, s a rendetlenkedő vagy lusta tanulók szigorú büntetést kaptak, már rég elmúlt! Sokkal nehezebb tehát munkára, tanulásra bírni ezt a generációt. Különösen azért, mert az Internet világában tanulóink bizonyos területen akár tájékozottabbak is, mint mi, tanárok. Aki szerint tehát az a jó iskola, ahol a nebuló a büntetéstől félve igyekszik megfelelni az elvárásoknak, ne a Kanizsaiba adja a gyerekét! Akinek az a fegyelem, hogy a gyerek meg se mer szólalni, önálló véleménye nincs, de legalábbis nem meri elmondani, az kerüljön el bennünket!
Aki viszont azt szeretné, hogy emberséges, mindig megszólítható, a közös célért tevékenykedő tanárok tanítsák gyermekét, s eközben kreatívvá formálják személyiségét, az bátran írassa be hozzánk!
Nagyon sok mindennel kínáljuk meg tanulóinkat. Lapozzák végig a honlapon lévő cikkeket! Ha kevesebb az idejük olvassák el a diákéletről nemrég született írást! Számtalan lehetőség nyílik arra, hogy a gyerekek külföldi és belföldi kirándulásokon tágítsák világképüket, vagy kulturális programokon vegyenek részt nézőként vagy szereplőként. Nálunk a tanulók nem személytelen káposztafejek, mindenkinek egyénisége van, biztos, hogy mindenkire jut legalább egy a tanárok közül, aki az átlagosnál többet foglalkozik vele. Aki segítséget kér, legyen az bármilyen probléma, megkapja.
Amikor én álltam iskolaválasztás előtt a gyerekeimmel, választásom elsődleges szempontja nem az volt, hány százalékát veszik fel az ott végzetteknek a menő egyetemekre. Az iskoláskorúak életük legnagyobb részét az osztálytársaik körében töltik. Tehát ők azok, akik jelentős mértékben meghatározzák, milyen emberré válik csemeténk. Négy év hosszú idő, nem mindegy, kikkel tölti a gyerek. A Kanizsai ebben a vonatkozásban még mindig a béke szigete. Nem fegyelmezéssel telnek az órák, bátran visszük a tanulókat bárhová, mert mindenhol kulturáltan viselkednek.
A tananyag minden iskolában ugyanaz, aki tehát tanulni akar, ezt mindenhol megteheti. A különbség a tudás átadásának módjában van. Mi partnerként kezeljük tanulóinkat. Nem csak ők tanulnak tőlünk, mi is szívesen tanulunk tőlük. Tehát, aki azt szeretné, hogy gyermeke a szellem fejlődése mellett lélekben is gazdagodjon, adja olyan iskolába, ahol erre is nagy hangsúlyt fordítanak! A mi iskolánk ilyen!
| 2015. november 11. | Lovassné Vass Enikő |
Hírek, aktualitások
Eseménynaptár
Hasznos linkek
