Túl a képzési vásáron és a nyílt napokon

Legyél Te is kanizsais!

Túl vagyunk a képzési vásáron és a nyílt napokon, s nyakunkon a jelentkezési határidő. Sok családban gondolkodnak azon a napokban, hogy merre tovább.

A választ meglelni nem könnyű. Először is pontosan át kell gondolni, mi a cél, milyen iskolát szeretnénk a gyereknek. Persze jó, ha ismerjük a gyerek személyiségét, mert, ami megfelelő az egyiknek, az nem biztos, hogy a másiknak is az. Tanulni mindenhol lehet, ha valaki akar, de nem mindegy, hogyan, milyen körülmények között, milyen társakkal és vezetőkkel. A középiskola 4, illetve 5 éve talán a személyiségfejlődés legfontosabb szakasza. Kiemelkedő fontosságú tehát, hogy kik között, milyen szellemiségben tölti a gyerek ezt a 4 évet.

A KDG diákjai szeretnek iskolába járni. Persze nem minden nap, de összességében igen, mert érzik, hogy törődnek velük. Mert a tananyagon túl is sok mindennel megkínáljuk őket, mert bármikor fordulhatnak hozzánk és társaikhoz is segítségért, mert ez az iskola egy közösség.

Széles a paletta. Ott van az országos hírnévnek örvendő laborunk, a magas színvonalú informatika képzésünk, angol, illetve német profilú osztályaink, a választható emelt szintű képzés történelemből és természettudományokból. Na és persze zászlós hajónk, a két tanítási nyelvű tagozat. Bárki találhat magának irányt, ha minket választ. Lapozzanak vissza honlapunkon, talán segít a döntésben! (Linkek a cikk végén.)

Találkozzunk szeptemberben!


A legautentikusabb vélemény természetesen diákjainké:

„Eddigi életem egyik legjobb döntése volt, hogy ezt az iskolát, és EZT az osztályt választottam. Opció volt persze a kőszegi gimi is, de valószínűleg nem bírtam volna elviselni a kollégiumot, ráadásul akkor nem ismertem volna meg ezt a néha nagyon idegesítő, de amúgy nagyon szeretnivaló társaságot- a 10.K-t mostani nevén. Igaz, hogy a nulladik évet nem nevezném életem legszebb időszakának, de a nyolcadikban letett alapfokú nyelvvizsgámhoz képest a kilencedik kny végén zajlott angolvizsgán szinte remekeltem. Holt biztos, hogy rengeteget fejlődött a beszédkészségem. ( Pedig Kriszti néni sokat ijesztegetett a szóbeli vizsgával előtte.) Hallottam pár rémtörténetet szigorú tanárok félelmetes óráiról, és meg kell hagyni nem voltak teljesen alaptalanok. Mégis, nincs olyan tanár, akire azt mondanám: „teljes szívemből utálom.” Olyan viszont van több is, akit nagyon szeretek
Összességében, ha alkalmam lenne meglátogatni a 14 éves énemet, megmondanám neki, hogy nyugi, jól fogsz választani, amikor kitöltöd a jelentkezési lapot. (és ne hallgass a nővéredre, mert igazából ő is bánná, ha a húga nem ide járna, akkor is, ha az ellenkezőjét állította.)
+: Borzasztóan örülök, hogy Klári néni beválogatott az énekkarba! <3 És nem mindenkinek adatik meg, hogy egy százéves gimnáziumban tanulhasson. Hát nekem megadatott. Szerencsére!”

„Az elmúlt két évem ebben az iskolában nagyon tartalmas volt. Első évben még féltem, hogy fog alakulni, mert sok olyan ismerősöm volt, aki ide járt vagy hallotta, hogy elég nehéz a kéttannyelvű osztály. Féltem, hogy esetleg nem fog menni. De fél év után rájöttem, hogy jó döntést hoztam. Ajánlottam másoknak is, Az unokatestvérem tavaly iratkozott be kéttannyelvű tagozatra, és nagyon sikeresen zárta az első évét. Nem bántam meg, hogy ide jöttem. Ha újra választanék, első helyen ezt választanám.”
„A kéttannyelvű képzés szerintem megéri. Itt az ember tényleg megtanul angolul, és nem csak a nyelvtani ismeretekre, hanem a beszéd és írás fejlesztésére is hangsúlyt fektetnek. Az első év szinte csak ennek a három készségnek az elsajátításáról szólt. A második évben jönnek a tantárgyak angolul (töri, infó, földrajz és célnyelvi civilizáció, ami eleinte okozhat nehézségeket, de túl lehet élni. Az, hogy az ember angolul tanul tantárgyakat tényleg más megvilágításba helyezi az angoltanulást. Így még a szaknyelvet is elsajátíthatjuk egy bizonyos szinten.”
„Én szinte nulla angol tudással jöttem ide, elsőre ijesztőnek tűnt, hogy heti tizenöt angol óra van. Nagyon szerettem, hogy a különböző részeket más és más tanította. Év végére szerintem egész jól megtanítottak minket angolul. A vizsgára felkészülten tudtunk menni. Jó, hogy csoportbontásban tanultunk, így nem volt bennem az, hogy én béna vagyok ahhoz képest, akinek már van nyelvvizsgája. A második évtől féltem, de igazából nem volt vészes.”
„Miután én egy kisebb, családiasabb iskolából jöttem, a Kanizsai sok változást hozott az életembe, de nem rossz értelemben. Óvodás korom óta tanulok angolul, és mindig nagyon szerettem. Úgyhogy nem is volt kérdés, hogy ezt a tantárgyat szeretném előtérbe helyezni. A kéttannyelvű talán azért vonzott, mert kihívást jelentett és szerettem volna valami újat kipróbálni. Nem mondom azt, hogy nem nehéz, vagy hogy egyszer sem fordult meg a fejemben a kilépés vagy a feladás lehetősége, de akkor is hazudnék, ha azt mondanám, időközben nem szerettem meg az angolul való tanulást, vagy a szüleim furcsa, kissé értetlen tekintetét, mikor angolul mondom fel nekik a tananyagot. Időközben belekóstolhattam a kanizsais életérzésbe is, de erről sokat nem tudok elmondani, ezt érezni kell. Az azonban már bebizonyosodott, hogy mindez csak a javamra fog válni, hiszen a kéttannyelvű osztály által, bővült a szókincsem, és sohasem gondoltam volna, hogy egy osztálykirándulás keretein belül eljuthatok Prágába, Kárpátaljára, vagy akár Berlinbe. Összegezve gondolataimat, szeretek a kanizsaiba járni, (már amennyire egy gyerek szerethet iskolába járni) és biztos, hogy a húgomnak is azt fogom ajánlani, hogy legyen ő is kanizsais.” Nagyon sok hasznos olvasni valót találnak iskolánkról a Beiskolázás gimnáziumunkba menüpont alatt.
 

Lovassné Vass Enikő

---