A nyári szünet előtti utolsó héten, június 13-án, hosszú tervezgetést követően a 10.b ismét Budapesten járt, hogy megtekintse a Csontváry-kiállítást. A nagyjából 40 képet a festő születésének 170. évfordulójának alkalmából nézhettünk meg így egyben, a Szépművészeti Múzeumban.
A vonat ismét korán indult és át is kellett szállnunk, de izgatottan vártuk az újabb élményt a fővárosban. A múzeumba csak délben mehettünk be, ezért a Városligetben ütöttük el addig az időt. Megcsodáltuk a Magyar Zene Házának impozáns épületét, majd elszórakoztunk a mellette lévő zenélő játszótéren. A Hősök terén összegyűltünk egy gyors csoportképre, majd rövid várakozás után beléptünk a múzeumba. A kiállítás hangulata rendkívül nyugodt és meghitt volt. A festő híresebb festményein kívül több különlegesen szép, ugyanakkor kevésbé ismert alkotást is láthattunk.
Utazásainak köszönhetően, festményei között rengeteg gyönyörű tájképet találtam, és a kedvencemet, A jajcei villanyművet is ezek közül választottam ki. A képen megfigyelhető Csontváry jellegzetes fény és színhasználata, ami mindig magával ragadó, de mivel a kép egy éjszakai jelenetet ábrázol, még jobban kivehető. A hegyek között tekergő folyó partján álló villanyműben éppen munkások dolgoznak, míg kicsivel arrébb, egy barlangban gyújtott tűz körül foglalatoskodnak figurák. Az előbbi épületből hideg, míg utóbbiból meleg fény áramlik, evvel némely kontrasztot nyújtva. Személy szerint semmi különösebb szimbólumot nem véltem felfedezni a festményen, viszont lehet éppen ezért, maga az egyszerűsége tetszett meg nagyon. Hosszu Boglárka
Csontvárynak főként a tájképei kápráztattak el, de voltak portrérajzok, városképek és természetesen a két cédrusos kép is. A művész gyönyörű kontrasztokat alkotva jelenítette meg képein a fényt és az árnyékokat, a lámpafény kivetülését tárgyakra, emberekre. Különösen tetszett az ég ábrázolása a festményein, ahogy érzékeltette a lenyugvó vagy felkelő napot, a Holdat és annak fényét. Nekem a Selmecbányai látkép című festménye ragadta meg legjobban a figyelmemet. A sok különböző zöld rendkívül jó összhangban volt egymással. A kép közepén, de mégis a távolban elhelyezve a kápolna a főszereplő, valamint a domboldalba írt E betű, amivel Erzsébet királyné halálának tisztelegtek (a valóságban is ott volt). Hende Orsolya
Egészében nagyon tetszett a kiállítás, mivel Csontváry az egyik kedvenc festőm. Legjobban A taorminai görög színház romjai című festmény tetszett. Az 5,7 méter széles és 3 méter magas festmény már méretéből adódóan is vonzza a tekintetet, ezt fokozzák még a színek és a részletek. Engem a legjobban a részletek és a táj nyűgözött le. A festményen, a figyelmesen kidolgozott romokban mindenhol van valami impresszív kis részlet. A színház környezete, az Etna és a Jón-tenger szintén csodálatos, a képet nézve már-már érezni lehet a szicíliai hangulatot. Nagy Dávid
Az én választásom is A taorminai görög színház romjai című képre esett, mert ez a festmény véleményem szerint egyedülállóan érdekes. A mű egyaránt vonzza a tekintetet és elgondolkodtatja a nézőt. A kép kompozíciójával és a színek kontrasztjával létrehozza a színház romjainak megkapó látványát. Érzelmeket ébreszt ez mindenkiben, azt sugallja, hogy elmélkedjünk az idő múlásának és az emberi emlékezet erejének jelentőségén. A romok magányosan állnak, üresen. A képet elnézve ugyanakkor megértjük, miért rajongott annyira sok író és költő, utazó és képzőművész Taormina egyedi és különleges hangulatáért. Körmendy Gábor
Én a Sétakocsikázás újholdnál Athénban című művet választottam a kiállításról. Ez a festmény 1904-ben keletkezett. Bár elsőre talán nem tűnik a legizgalmasabbnak a többi Csontváry festmény között, de ha jobban megnézzük igazán érdekes és szép festményt láthatunk. A kép elrendezése legfőképp a függőleges és vízszintes elrendezés felé tendál, csupán az újhold és a ház előtt álló kerek lombú fa töri meg ezt a kompozíciót. Gyönyörűen kivehető, ahogy Csontváry (tőle megszokottan) játszik a fényekkel, és háromféle különböző fényforrást is megfigyelhetünk a képen. Véleményem szerint ez egy igazán magával ragadó kép, és minél tovább nézzük, annál több érdekes részletet és szimbólumot fedezhetünk fel. Körmendy Réka
Csontváry művei közül a Halászat a Castellammaréban című festménye ragadta meg a figyelmemet. A kép az esti Nápoly egy utcáját mutatja be, a tengerpart melletti városban viszont a halászok még mindig a vízen vannak, halásznak. Az eget a lenyugvó nap fényei színezik, az épületeket pedig a lámpák világítják meg, és bár este van, minden színekben pompázik. Egy forró nyári este hangulatát idézte fel bennem e festmény, amikor az ember egy nyaralás során kiszakadhat a rohanó hétköznapjaiból, megáll, és megtapasztalja a természetben rejlő szépséget és szabadságot. Kern Dominika
Csontváry a világ 12 legszebb vízesése közé beválasztott jajcei vízesést is megfestette. Nekem ez a kedvenc képem. Bosznia és Hercegovina hallatán végre nem a háború jut eszünkbe, hanem az, hogy rengeteg szépséges hellyel szolgál, mint például ez a vízesés. Németh Enikő
Nekem is ez a kedvenc festményem Csontvárytól, azért is mivel nagymamámnak megvolt egy kicsinyített mása. Tetszik, hogy nagyon részletes és színekben is gazdag. Nagyon szeretem a szivárványt a vízesés aljánál. Mikor ránézek erre a festményre, sok régi emlék jut eszembe. Tóth-Gombás Huba
Ez a festmény magával ragadott, hiszen mesébe illő, szinte már természetellenes a táj. Boros Géza például így ír róla: „A tavaszi tájban fák és sziklák között kanyarogva bukkan elő a Pliva folyócska, amely számos kisebb-nagyobb ágra, víznyalábra szétválva zúdul le a Vrbasba.” Az előtérben lévő víz alapot ad a festménynek. A házak, hegyek magassága pedig tökéletes kiegészítés a vad, természeti jelenség mellé. Életem során egyszer biztosan el fogok látogatni ide, mert nagyon szeretem a természet vízi csodáit és ez a kilátás minden pénzt megér. Somogyi Sára
Csontváry Kosztka Tivadar Egy est Kairóban (Kairói pályaudvar) című képét azért választottuk, mert a naplementés nyári estékre emlékeztet minket. A festményen a kairói táj látható, amint a naplemente áthajlik az éjszakába. Középpontjában a pályaudvar áll. A művész tökéletesen ábrázolta az épületből kiszűrődő fényt. A magasra nyúló fák szinte a felhőkig érnek, eltakarva a pályaudvar egy részét. A képen két tevés alak árnyképét is felfedezhetjük. Gerencsér Zsófia, Orbán Júlia, Szakály Boglárka, Molnár Kinga
Nekem azért ez a kép tetszett a legjobban mert nagyon szeretem az élénk színeket és Csontváry sok olyat használt. Németh Csenge
Csontváry Schaffhauseni vízesés című képe azért fogott meg, mert egészen élethűre sikerült. A csendes, nyugodt, békés környezetben egy zuhogó, igazán élő vízesést jelenített meg. Szinte halljuk a hangját. A színek használata is tetszik. Csodálatos! Szalai Dóra
Választásom: Naplemente a Nápolyi-öbölben. Nekem leginkább az tetszik a festményen, hogy mer játszani, és bátran használja a kontrasztos színeket. Az is nagyon szembetűnő, ahogy a teret ábrázolja. A közelebbi dolgok kidolgozottabbak, míg a távoliak csak összemesódnak egy sötét színné. Ez a festmény a gyermekkori családi nyaralásainkra emlékeztet, mikor minden este a naplementét néztük a strandon a napágyakról. Bennem ez igazán különleges emléket idéz fel. Bodonczi Orsolya
Az én személyes kedvencem is a „Naplemente a Nápolyi-öbölben” című mű. A kép nem nagyméretű, viszont a hangulata nagyon különleges. Áthatja a festményt egy tipikus mediterrán hangulat. Az élénk színek és a naplemente kompozíciója engem teljes mértékben a nyárra, a nyári életérzésre emlékeztet. Boldogság sugárzik a műből, holott tájkép révén nem láthatóak rajta emberek. A másik festmény, ami nagyon megragadott, a „Templomtéri kilátás a Holt-tengerre Jeruzsálemben”. Ismételten egy nyári tájkép, amelynek szintén különleges hangulata van. A fehér házak, a kép világossága egy mediterrán, egzotikusabb arab világ életérzését adja. A háttérben a gyönyörűen kék Holt-tenger tökéletesen kiegészíti a képet. Nagy csodálattal néztem még a művész egyik leghíresebb alkotását, a „Magányos cédrus” című festményt is. Sajgó Béla
Számtalan kép közül a Traui tájkép a naplemente idején fogott meg a legjobban, mert nagyon valósághű. Egy létező várost és egy hidat ábrázol a folyóparton. Ami engem leginkább megfogott az a színek és fények bemutatása, különösen tetszik az ablakokból kiszóródó fény és a vízen lévő csónakok. A képet teljessé teszi a háttérben lévő lemenő nap színei. Kiss Kristóf
Csontváry Kosztka Tivadar Római híd Mosztárban című képét választottam. A kép nem egyhangú, mert a művész nem csak a hidat, hanem a környezetét is megfestette. Ábrázol hegyet, folyót és házakat. Alapvetően kevés színt használ és azok árnyalataival dolgozik. Nagyon aprólékosan festette meg a képet, a távolban lévő házakat és a hegyoldalt is tisztán látjuk. Azért is tetszik ez a festmény, mert nem elvont témájú, hanem egy mindennapi tájképet ábrázol, nagyon élethűen, mintha egy fényképet látnánk. Bárdos Dávid
A választásom a következő festményre esett: Mária kútja Názáretben. Csontváry 1908-ban mutatta be ezt a hatalmas képet. Színes és mozgalmas, illetve a képen Csontváry alakja is feltűnik. A kútnál áll, az asszonyok között, de ő nem vizet vesz, hanem állatoknak tölt inni. A képen sokféle szín megtalálható, az alakok jól kivehetőek, a háttérben a házak szintén. A kép mérete ellenére nagyon alaposan és aprólékosan kidolgozott. Baranyai Máté
A kiállítás lenyűgöző élményt nyújtott, és meglepett, hogy milyen sokoldalú festő volt Csontváry. Érdekes volt látni azokat a képeket, amelyeket korábban már láttam különböző könyvekben és az interneten. Főleg a nagy méretű festmények voltak szépen kidolgozottak. Őszintén szólva nem szeretem annyira a festményeket, de a Csontváry-képek nagyon színesek és különlegesek voltak. A legjobban az a festmény tetszett, amelyik egy vízesést ábrázolt. Nagyon élethű volt és tetszettek a színei is. Örülök, hogy élőben is láthattam ezeket a képeket, mert fotók alapján néhányat másképp képzeltem el. Molnár Ábel
Ezután a kiállítás után szerintem egyikünk sem tagadhatja, hogy Csontváry a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alkotója volt, és ezúton is köszönjük osztályfőnökünknek, hogy ezt is élőben láthattuk!
A visszaút hosszú volt, de ugyanolyan jó hangulatban telt, mint mindig. A tanév utolsó kirándulása nagyon jól sikerült és remélem, hogy jövőre is ugyanilyen sok dolgot fogunk meglátogatni.
2023. június 25. |
Hosszu Boglárka, Hende Orsolya |