Gondolatok a Pável Ágoston kiállítás kapcsán

Kiállításunk mottójának Dr. Pável Ágoston „A csodák idelenn születnek” című versét választottuk.

Miért is? Mert ő maga valóban egy csoda. Nagyon fiatalon kitűnt nyelvérzékével. A kilenc gyerekes falusi családból származó fiúból, diplomás tanár lett (a tanári diplomáját láthatják a kiállításon). Doktori disszertációt írt másik népe, a szlovén nyelv hangtanáról, a szlovén irodalmat a magyarokkal is megismertette. Néprajzkutató, gyűjtő munkáját több mint 100 faluban végezte. Egyesületeket, folyó-iratokat alapított Vasi Szemle és Dunántúli Szemle címmel.

Miért itt a KDG könyvtára előtt van a kiállítás?
Hiszen ő könyvtáros, könyvtár vezető is volt, katalogizálta a kulturális egyesület könyvtárában lévő több mint 14 ezer kötetet.

Hogy milyen jó apa volt, arról meggyőzött Judit lányának rajongó szeretete, édesapja emlékének ápolásával kapcsolatos fáradhatatlan munkája. Mint tanár is példa nekem: a leány líceumban 1920-1933-ig, majd utána újabb 13 évig a Faludi Ferenc Gimnáziumban tanított.

Volt tanítványa, Szemző Magda is Dr. Pável Ágostontól nyerte az irodalom iránti nagy szeretetét, ami még Auschwitzban is éltette, a körülötte lévő tanítványaival együtt. A kiállítottak között van tanítványainak olyan levele, amelyet az érettségi után írtak, elismerő, köszönő szavakkal.

Láthatunk egy szerződést is, amiben az érettségizett leányok kötelezik magukat, hogy a 10 éves érettségi találkozón összejönnek. Sőt még a fiataloknak, idősebbeknek egyaránt tetsző: aranyköpések is olvashatók. Minden tárlóban, tablón van emlék a gimnúzium korai szakaszából.
Ha ennyi még nem lett volna elég, Dr. Pável Ágoston költő, fiatal tehetségek mecénása, (Weöres Sándort Gazdag Erzsit segítette), sőt szervező újságíró is volt. Igazi polihisztor!

Hálás vagyok minden segítőnk munkájáért: a Szlovén Nemzetiségi Önkormányzatnak, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeumnak, kollégáimnak és, a KDG Baráti Körének anyagi támogatásáért!

  

2018. február 23.

Molnár József

 

---

Pável Ágoston neve hallatán azonnal édesapám jut eszembe. Mikor életéről mesélt, gyakran elhangzott ez a név. Tanára volt a Faludy Ferenc Gimnáziumban. Édesapám eleven eszű, de a korlátokat nehezen tűrő diákként gyakran került összetűzésbe tanáraival, csak keveseknek sikerült megtalálniuk az utat a szívéhez és a lelkéhez. De akinek sikerült, annak a csillagokat is lehozta az égről. Ilyen tanár volt Dr. Pável Ágoston, akiről így emlékezett meg:

Ebben az évben lett olyan osztályfőnököm, akinek embersége, tudása csendes egyénisége nem csak lenyűgözött, hanem Nagypapára emlékeztetett. Tanár, költő, néprajzkutató, műfordító és legnemesebb értelemben vett ember volt, dr. Pável Ágoston. Fegyelmeznie nem kellett, a diákot nem uralta, hanem terelgette, meghallgatta, ha rászorult segítette, és ha kellett megvédte. Mindenfajta megkülönböztetést elítélt, nem ismerte el a zsidótörvényt, diákjait tisztelte.  (Vass Pál: Ez volt)

A kiállítás megnyitásakor a Pável Ágoston-emlékkönyvben olvastam a következőket:
"Mint osztályfőnök szeretettel, megértéssel intézte el minden ügyes-bajos dolgunkat. Meghallgatta a véleményünket, kifejtette a magáét, sokszor vitába is bocsátkozott velünk. Sohasem volt fölényes vagy nagyképű. Tanári tekintélyét nem nézte törékeny kristályüvegnek, amit félteni, óvni kellene. A szőrszálhasogató aprólékosságot hírből sem ismerte. A fegyelmezésben talán inkább túlságosan is nagyvonalú volt. Annyi rendet megkívánt óráin, amennyit egy irodalmi délután előadója elvárhat önként jött hallgatóitól, hogy t.i. érdeklődéssel kövessék, és ne zavarják előadását. (…) Nem a külső fegyelem volt nála a fontos, hanem az embernevelés, a világnézet-alakítás. (…). (…) egyáltalán nem ismerte el az alá- és fölérendelést, csak a mellérendelést. és teljesen egyforma hangot használt, akár velünk beszélt komolyan, akár az iskola altisztjeivel, akár kartársaival, akár a főigazgatóval, ahogy mindenkit pusztán emberi értéke szerint becsült.

Kerülhettek ki az ország különféle iskoláiból diákok, akik jobban tudták az irodalomtörténetet, akik összefüggőbben el tudták mondani az érettségi tételeket, de olyanok nem, akik lelkesebb szeretettel szerették volna a magyar irodalmat, mint Pável Ágoston tatványai."
Szemző Magda: Pável Ágoston élete, Pável Ágoston-emlékkönyv, Dunántúli Szemle 1949. január 1.

Két, egymást nem ismerő ember véleménye, tökéletes összecsengésben. Megerősítik egymást, hisz mindkettőjükből irodalom szakos tanár lett. Ahogy Szemző Magda írta, egyszerű ember volt és egyszerű emberségre akarta tanítani a rábízott ifjakat is. Nem akart példaképpé válni, de sorsát nem kerülhette el, számos tanítványa követte őt ezen az úton.

„Ott fenn csak
vak törvények keringenek
A csodák- idelenn születnek
a parányi emberszíveknek
didergő, száztitkú redői közt!”

 

2018. februar 23.

Lovassné Vass Enikő

---