Mi is vagyok én? - Gyerek a felnőttben
| Mi is vagyok én? A felnőttek világában a velem egykorúakkal való bánásmód talán az egyik legellentmondásosabb téma. Bár 18 évesen jogilag felnőttnek számítunk, az élet legtöbb területén mégsem kezelnek minket ennek megfelelően. Az általam ismert családokra többnyire jellemző, hogy a hozzám hasonló fiatal felnőttekkel szemben már-már felfoghatatlanul zavaros elvárásokat állítanak fel. A legalapvetőbb példa erre a nagyszülők elméjében létező kép, miszerint apró gyermekek vagyunk csupán, akik nem hagyhatják el úgy a házat, hogy nem adtak egy hatalmas puszit a mamának, miután az a kezükbe nyomott egy zacskó gumicukrot mert olyan ügyes kislány vagy, hogy ezt azért igazán megérdemled. Persze mindezt úgy teszik, hogy alig pár perccel korábban felháborodottan adták tudomásodra, milyen hatalmas csalódás volt megtudni, hogy nem tudod, hogy kell feladni egy csekket. Szerintük ugyanis a copfos kislány – amiként téged életük végéig kezelni fognak - 18. életévét betöltvén varázslatos módon minden tudás hordozójává válik és bár eddigi élete során sosem kellett ilyet tennie, igazán tudhatná az ilyen alapvető dolgok menetét. Ezen ellentmondásokkal szemben a szülők tisztában vannak azzal, hogy felnőttél, önálló döntéseket hozol, itt az ideje, hogy elkezdj gondolkodni a jövődön. Mindezt természetesen úgy, hogy minden tetted tudatod velük, hogy megkérdőjelezhessék azt és szerintük bölcs, de igazából gyakran teljes mértékben felesleges megjegyzést tegyenek cselekedeteid feltételezett eredményére. Akkor érzem csak igazán, mennyire nem vesznek komolyan, amikor arra köteleznek, hogy félóránként adjak életjelet, amikor elhagyom a házat, hiszen hogy is élhetném túl a segítségük nélkül ezt a hírhedt, zord vidéket. Nem feledkezhetünk meg korosztályom rémálmáról, a családi együttlét színteréről, a rettegett vacsoraasztalról. Politikai viták, a szürke hétköznapok és a munka világa, a labdarúgás siralmas helyzete a legsűrűbben előforduló témák, melyek gyakran évtizedekre visszanyúló kapcsolatokat rombolnak porrá krimi regényekre jellemző fordulataikkal. Mindennek középpontjában ott vagyunk mi, frissen átülve a gyerekasztaltól, ahogy próbáljuk feldolgozni mindazt, ami körülöttünk történik. Keveseknek sikerül hamar alkalmazkodni az új helyzethez és még kevesebben érzik úgy, hogy szeretnének becsatlakozni eme végzetes beszélgetések egyikébe. Többnyire csak csendben figyelhetünk, nem foglalkoznak jelenlétünkkel, hiszen mit is tudnánk mi, tapasztalatlan kis senkik hozzátenni az ilyen komoly témákhoz. Ha azonban mégis elég bátornak bizonyulunk ahhoz, hogy valamiféle hangot adjunk ki magunkból és megpróbáljuk kifejezni a mi véleményünket… Hirtelen mindenki szövetséget köt ellenünk, csak, hogy közös erővel adhassák tudtunkra, mennyire nem igaz, amit mondunk – akkor is, ha az – és, hogy mi még közel sem vagyunk elég idősek ahhoz, hogy valami elfogadhatót ejtsünk ki a szánkon. Nem vesznek komolyan, mert úgy gondolják, az intelligencia a korral jár és mivel nekünk abból még nincs elég, semmilyen körülmények között nem lehet igazunk. Nehéz tehát a 18 évesek élete, hiszen felnőtt viselkedést várva tőlünk, környezetünk gyerekként kezel minket, és csak látszólagosan vagy egyáltalán nem ad arra lehetőséget, hogy bebizonyítsuk: felnőttünk! Még magam sem tudom, mi az a pont, amitől kezdve tényleg felnőttnek számítok majd, de biztos vagyok abban, hogy ez még nem jött el. Hőbe Anna 12.K
|
Gyerek a felnőttben A gyerekkorom felhőtlenül boldog volt. Szépen lassan, ahogyan felnőttem, ennek az időszaknak vége lett. Valami tönkrement, véget ért. Semmi sem állandó. Mindig jön valami, amire nem számítunk, ami nem megjósolható és minden megváltozik. Számomra a felnőtté válás azt jelenti, hogy ezeket a változásokat, történéseket hogyan kezeljük. Szerencsésnek tartom magam, mert a szüleim liberálisan neveltek fel, bár ez lehet hátrány is, mert elég hamar kellett szembenéznem az életnek olyan nehézségeivel, amelyeket néhányan csak idősebb korukban vagy sosem tapasztalnak meg. Mindezt mégis jónak tartom, mert a mai világban fiatalon kell rengeteg dologhoz felnőnünk. Egyik pillanatban még a játszótéren homokozom, majd pillantok egyet és már itt vagyok az utolsó évemben, amikor közeleg az érettségi és azon kapom magam, hogy napi szinten eszembe jut, hogy hogyan fogom majd fenntartani magam, hogy fogok segíteni a családomnak és lakásra vagy házra gyűjteni, miközben még az albérletek árai és költségei is megfizethetetlenek diplomás emberek számára is. Véleményem szerint a szüleim azért is kezelnek felnőttként, mert felnőttek között nőttem fel, a család legfiatalabb tagjaként. Az idősebb korosztállyal szívesebben társalogtam, mint a sajátommal és teljesen más dolgok foglalkoztattak, mint a velem egykorúakat. Édesapámék fiatal koromtól kezdve megkérdeztek az engem érintő dolgokról, hagyták, hogy szinte mindenben én döntsek, így a problémamegoldó képességem is javult. Felnőttként tekintenek rám, mert sokszor belevezetnek engem az őket érintő problémák körébe, néha még tanácsot is kérnek tőlem és sok mindent megosztanak velem, annak érdekében, hogy tanuljak belőle. Nem egyszer bíznak rám nagy felelősséggel járó feladatokat, illetve szinte elvárják, hogy függetlenedni tudjak hosszabb időközökre. Érettnek tartom magam, mert tudok sütni és főzni, háztartást vezetni. Több tervem is van a jövőre nézve és felnőttként tekintek magamra azért is, mert már nem másokra hagyatkozom, hanem bízom a megérzéseimben, hiszen már én vagyok felelős magamért, a tetteimért és a saját ügyeimért. Mindezek ellenére, sokszor viselkedem gyerekesen, amit sohasem szeretnék kinőni. Ugyanolyan izgalommal nézem végig századszorra is a Harry Pottert és lassan tizenkilenc évesen még mindig várom a roxforti levelem. A legapróbb dolgok miatt is lelkesedek, imádom a csillogós dolgokat és a vidámparkokat. Sokszor vagyok makacs vagy önfejű és csak nehezen ismerem be, ha hibázok. A felnőttek azért vannak, hogy segítsenek, és megoldják a gyerekek problémáit, de később a gyerekeknek fel kell nőniük hozzájuk. Úgy gondolom, én már elég érett vagyok az utóbbiakhoz, mégis gyerek vagyok a felnőttben. Kassai Lili 12. K
|
2022. november 03.
Hírek, aktualitások
Eseménynaptár
Hasznos linkek
