Nyugatosok nyomában

2019. november 27-én lehetőséget kaptak az irodalom faktos diákok arra, hogy Budapesten a New York kávéházban részt vegyenek egy rendhagyó irodalomórán. A program Lőrinczyné Marton Zsuzsanna és Luttenberger Ágnes tanárnők szervezésében jött létre, amiért mi mindnyájan nagyon hálásak vagyunk, hiszen az út nagyszerűen sikerült.

Bár a napot korán kezdtük a hajnali órákban lévő indulással, ez nem vette el a kedvünket a nap további eseményeitől. Fél 7-kor, mikor az átlag diák még az iskolapad közelében sem jár, mi már egy kisebb irodalmi megmérettetésen vettünk részt a vonaton. Próbáltuk az agysejtjeinket formába hozni, ami kisebb-nagyobb sikerrel meg is történt.

Mikor felértünk a fővárosba, egyenesen a New York kávézóba mentünk, mely köztudottan Európa legszebb kávézói közé tartozik. Mi azonban elsősorban nem a kávéért, sem pedig a gyönyörű épületért mentünk, hanem mert alkalmat kaptunk arra, hogy személyesen beszélgethessünk Juhász Anna irodalmárral, aki az egykori ismert költő, Juhász Ferenc lánya.

Anna szívélyesen fogadta a csapatot a kávéház egy elkülönített termében, ahol a diákoknak limonádéval, a tanároknak pedig egy-egy pohár kávéval kedveskedtek.

Aztán megkezdődött a rendkívüli irodalomóra. Az előadásból rengeteg információval gazdagodtunk. Anna elmondása szerint a kávéház nagyban köszönheti hírnevét kulturális értékeinek is, hisz számtalan híres költő – akiknek legtöbbje a nyugatosokhoz tartozott - a 20. század elején gyakorlatilag itt élte a mindennapjait, sokszor a kávéház biztosította nekik a meleget, az ételt, italt, papírt és tollat. A kávéház fontosnak tartotta a vékonypénzű költők támogatását. Kedves történeteket, anekdotákat hallottunk Karinthyról, Kosztolányiról, Molnár Ferencről, Adyról, és tényleg megfogott minket, hogy a történetmesélés közben folyamatosan érezhettük Annának már a szülői házból hozott rajongását az irodalom iránt.

Azt is megtudtuk, hogy a költők egymást közti kapcsolata és magánélete korántsem volt felhőtlen. A történések sokszor latin szappanoperába illeszthetőek lehettek volna. De talán ezáltal éreztük meg azt, hogy ezek a költők és írók is ugyanolyan emberek, mint mi, és annak ellenére, hogy nagy kultusz kering körülöttük, ugyanúgy meg kellett küzdeniük az élet csapásaival, csak ők ezeket a problémákat papíron, írásaikon keresztül vezették le.

A következő program az Irodalmi Múzeumban a Csáth Géza kiállítás meglátogatása volt. A sokszínű költő sok mindent kipróbált élete során, és kiemelkedően tehetséges volt nem csak az irodalom, hanem a zene, zeneértés, festészet területén is, miközben idegorvosként dolgozott. Kialakuló morfiumfüggősége miatt azonban nem tudta rendesen kihasználni a benne rejtőzködő lehetőségeket. A drog hatása egy idő után teljesen uralni kezdte gondolkozását és már nem tudott józan döntéseket hozni. Így a Kosztolányi által „hármas-művésznek” nevezett író végül a pszichiátrián kötött ki. Freudi hatásokat mutató művei érdekes módon egészülnek ki személyes észrevételeivel, tapasztalataival.

A kiállítás végén a csapat egy részével és tanárainkkal mély beszélgetésbe keveredtünk arról, hogy milyen események vezethetnek ahhoz, hogy egy ember így tönkre tegye életét, és hogy a szülők nevelése vagy egymáshoz, gyerekeikhez való kapcsolata mennyiben befolyásolja egy ember sorsát, gondolkodását és személyes etikáját.

A nap zárásaként betértünk Karinthy Frigyes kedvenc kávézójába, a Hadikba, ahol egy egész falat szenteltek az egykori íróvendégek portréinak. A kellemes atmoszférában megpihentünk egy kicsit, végre megfizethető áron ihattunk egy kávét  és elbeszélgettünk, mint egykor a nyugatosok.