Pilinszky vigasz és Pilinszky tanítás

Pilinszky János születésének 100. évfordulója alkalmából jött létre a „Pilinszky és én” című zenés-irodalmi előadássorozat, melyet Prieger Zsolt és Törőcsik Franciska alkotott meg. A két művész november 3-án a mi iskolánkban is bemutatta a produkciót olyan 11. és 12. évfolyamos tanulók számára, akik érdeklődnek az irodalom és a költészet iránt.

A közel 45 perces műsor egy interjúkból összeállított metszettel kezdődik, melyből egy kicsivel jobban megismerhetjük a költőt. Olyan információk hangzanak el a költő életkörülményeinek bemutatását illetően, amelyek közelebb hozzák, személyesebbé teszik számunkra Pilinszkyt, mint embert. Ennek elég nagy jelentősége van, hiszen ezt a kérdés-felelet játékot egy kiadós versmontázs követi- és egyben zárja is-, ami kellőképpen megmozgatja a hallgató fantáziáját. Ilyenkor akaratlanul is elgondolkodunk, hogy milyen események hatására fogalmazódtak meg azok a bizonyos gondolatok, amik gyakorta mély, ám annál emberibb jelentéseket hordoznak.

A lélekhez valószínűleg az írott forma vezet a leggyorsabban, ám a legmélyebb benyomást minden bizonnyal a hangok, a hallottakból származó érzések keltik. A zene és az irodalom közötti szoros kapcsolatot ki –és felhasználva zenei aláfestéssel színesítették az előadók a műsort. Hol csak halk morajlással, hol erőteljes lódobogást megidézve, hol arra ráénekelve kíséri végig a zene a műveket.
Ha elkezdjük megvizsgálni Pilinszky témáit, nem fog sokáig tartani, hogy megfejtsük, nem elégedett meg a felszínesen kirajzolt érzésekkel. Mindig szem elé helyezte, mondhatni féltve őrizte a benyomást és a nem elragadtatott, reális megnyilatkozást. A filozofikus művek mellett a szerelmi költészetében is gyakran találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a megjelenítési módok, amiket ő használ, nincsenek allegorikus köntösbe öltöztetve. Annak ellenére, hogy költői eszközökben gazdagok a művei, a puritán és tiszta szavak mindig elsőbbséget nyernek. Az előadók ezt a fajta egyszerűséget kihasználva, nagy hangsúlyt fektettek a tengelyszavak és kifejezések kiemelésére, többszöri megismétlésére. Ilyen formát öltött például a hó, a csorog alá, a napfelkelte vagy a szeretlek.

Az előadás alatt megszámlálhatatlanul sok verset adtak elő és dolgoztak fel, vagy teljes terjedelmében, vagy részleteiben. Ilyen művek voltak többek között az Azt hiszem, az Infinitívusz és az Egy szenvedély margójára.

45 perc Pilinszky. 45 perc szünet. 45 perc költészet, és a „Pilinszky és én” átalakul „te meg én”-né.