Rendkívüli irodalomóra a Nagy Lajos Gimnáziumban

2019. október 4-én sok irodalomkedvelő ember gyűlt össze a Nagy Lajos Gimnázium dísztermében. Izgatottan vártuk, hogy Dragomán György (író, műfordító) és felesége, Szabó T. Anna (költő, műfordító) megérkezzenek a ,,Kéz a kézben - élet és irodalom” program keretein belül megrendezett találkozóra. Mindketten szorosan kapcsolódnak a Kanizsai Dorottya Gimnáziumhoz, hiszen Anna itt érettségizett, Dragomán György édesanyja, Tiszai Katalin pedig hosszú évekig itt tanított, természetesen magyar nyelv és irodalmat.

Az első pillanattól fogva mindenki szívesen hallgatta Anna és György Pinezits Anna kérdéseire adott válaszait, történeteit, eszmefuttatásait. Megtudtuk, hogy mindketten Erdélyből származnak, és hogy eleinte milyen szokatlan és idegen volt nekik, amikor a katonás, szigorú romániai iskolájukból Szombathelyre kerültek - Dragomán György az NLG-be, Szabó T. Anna a KDG-be -, mert itt a diákok sokkal szabadabban élhettek. Anna beilleszkedését például nagyban segítette, amikor tanárai megengedték, hogy versekkel írja tele a padját, így jobban otthon érezte magát. Mindketten úgy gondolják, hogy sokat köszönhetnek egykori tanáraiknak. (Például Antal László tanár úrnak, akinek egyik könyvéhez később Anna írhatott előszót.) Anna első nyilvánosságra lépése egyébként egy szerelmes szonett volt, Györgyhöz.
 

A páron végig látszott, mennyire tisztelik és szeretik egymást. Szombathelyi éveik alatt, gimnazistaként ismerkedtek meg, és nagyon jól megértették már akkor is egymást, hiszen mindketten ugyanazokkal a problémákkal küzdöttek, és ugyanolyan szenvedélyesen szerették az irodalmat. 1995-ben összeházasodtak, és azóta boldogan élnek együtt Budapesten két fiukkal, Pállal és Gáborral.

A Dragomán házaspár élete biztosan izgalmas és változatos lehet. Gyakran hívják őket belföldön és külföldön is találkozókra, műveiket világszerte ismerik, fordítják. A magyarra fordítást maguk is művelik, sőt, a feladat fiaikat is foglalkoztatja: Gábornak például 17 évesen már egy egész könyvsorozatnyi kiadott fordítása van. Ez természetesen igen magas szintű nyelvtudást igényel. Kedves történet, ahogy az író nagyobbik fiát angolra tanította: hajlandó volt vele naponta számítógépes játékokat játszani, de csak akkor, ha a felmerülő kifejezéseket alkalomról alkalomra megtanulta.

Dragomán György mindig éves célokat tűz ki saját magának is, amiket teljesítenie kell. Ilyen volt például valamikor az úszástanulás, amelyet Weöres Sándor verseit hallgatva abszolvált. Érdekes dolgokat mondtak még az alkotási folyamat, az ihlet kérdéséről. Szerintük sokszor tudat alatt dől el, hogy hogyan kell megírni a szöveget, siettetni nem lehet a folyamatot. Nekik már a nem-írás nehezebb, mint az írás. Természetesen van köztük egy jó értelemben vett rivalizálás – ismerték be. A tempó is más. Az író műfaja hónapokat, éveket vehet igénybe, míg egy vers elkészülhet akár egy Budapest-Szombathely vonatúton. De egymásnak mindig az első és legmegbecsültebb kritikusai.

Jól érzékelhető volt Szabó T. Anna és Dragomán György között az összhang, egész végig könnyen, természetesen adogatták egymásnak a szót, élvezetes volt nézni és hallgatni őket.
Végezetül pedig megtekinthettük a Nagy Lajos Gimnázium diákjainak műsorát, amelynek Dragomán György egyik műve szolgált alapjául. A diákok a történetet non-verbális módon,  különböző cselekvésekkel, az üzenetet jól átadva vetítették elénk.

 

2019. november 02.

Csizma Blanka, Ruzsányi Panna (10.K)

---