Utoljára, még egyszer

tiszteletkör (főnév) - a győztes versenyutáni újabb köre a pályán

A 2022.06.11-én, a Budapesten megrendezett Versünnep Seregszemlén róhattam le gimnáziumi éveim tiszteletkörét. Reggel korán indultunk el Szombathelyről Póczik-Zelenák Enikő tanárnővel, hogy kanizsaisként utoljára, még egyszer megmérettethessem magam egy szavalóversenyen.

A ,,Nemes Nagy Ágnes 100" ifjúsági szavalóversenyen elért helyezésem tette lehetővé, hogy részt vehessek a Pesti Vigadóban rendezett, már említett Seregszemlén. Habár ezúttal helyezést nem értem el, mégis sokat gazdagodtam ezen a napon.

A tanárnővel nagyon jót beszélgettünk oda- és hazafelé is, valamint pont belecsöppentünk a Könyvhétbe, így verseny előtt kipróbálhattunk több, izgalmas nyereményjátékot, nyomdáztunk magunknak Petőfi verset, találtunk egy szuper éttermet és természetesen könyvekkel is jócskán megpakoltuk az autót.

A Vigadó gyönyörű épülete azonnal magával ragadott minket. Kétségtelenül egyetértettünk abban, hogy bárhogy alakul a verseny, mi már nyertünk azzal, hogy itt lehetünk. Bevallom őszintén, nem is éreztem a szokásos, versenyek előtti feszült összpontosítást. A versünnep tökéletes megfogalmazása az eseménynek, boldogsággal és hatalmas hálával töltött el, hogy egyáltalán lehetőségem van ilyen környezetben átadni Nemes Nagy Ágnes Istenről című művén keresztül egy darabkát magamból olyan embereknek, akik igazán figyelnek. És értik.

tiszteletkör (főnév) - a győztes versenyutáni újabb köre a pályán

Nem, nem én lettem a verseny győztese. Mégis nyertem aznap.

Nem csak könyvjelzőket, vagy tollat. Nem csak hátizsákot vagy könyveket. Hanem egymásra figyelést. Összenézéseket. Biztatást. Szeretetet. Én lettem a győztes.