Kanizsai Dorottya Gimnázium

Vörös Ferenc művész-tanár kiállítása a KDG Galériában

December 4-én újra jeles esemény vette kezdetét iskolánkban, megnyílt Vörös Ferenc művész-tanár kiállítása a KDG Galériában.
Szép számú érdeklődő fogadta az idős kora ellenére még mindig fitt festőművészt. A szokásokhoz híven először egy rövid verset hallgattunk meg, amit az tett különlegessé, hogy Feri bácsi egykori barátja, Balogh József költő neki címezte a „Tájaid” című költeményt, amelyet Csizma Blanka 9. KNY osztályos tanuló adott elő.

Ezt követően Nagy Tamás tanár úr köszöntötte elődjét és az egybegyűlt érdeklődőket, majd elmondta, hogy a 100. évfordulós eseménysorozat egyik színes állomása ez a kiállítás.

Nehéz stílusba szorítani a képeket, de a tárlat rendezgetése közben tanár úr arra a megállapításra jutott, hogy a képek romantikus impresszionista, illetve figurális realista szemlélettel készültek és az élet szép és kellemes oldalát mutatják be, amihez a bevezető zene, a művész kedvence, a „Kék Duna keringő” kitűnően illik.

Ezt követően Mentes Vilmos, a KDG Baráti Körének elnöke, Vörös Ferenc barátja fejtette ki ünnepi gondolatait:
 

Kedves Vendégek, Kollégák, Kedves Ifjúság!

Vörös Ferenc ifjú koromtól barátom, majd tanárkollégám, már fiatal korában észrevette a magában mocorgó mást, többet. Korán rájött arra, hogy ő másként látja a világot: a növények közt hajladozó, kapáló zöldségkertész édesapját, az áruval megrakott szekeret húzó ló mozgását, a sárvári Rába part csillogó-villódzó fényeit, a víztükör rezgéseit, a parti bokrok és fák dinamikus tükörképeit.

Ami mellett mi elmentünk, ő föltérképezte magának: az ódon, rusztikus templomot, a zsúptetős öreg pincéket, az omladozó, kopott falú házakat, a göcsörtös, odvas fatörzseket.

Magába szívta a fény és árnyék szüntelen változását, a színhatások végtelen variációit, a táj, a természet csodálatos szín és formavilágát. Rájött, hogy mindezzel neki valami dolga van. Nem véletlen, hogy a szomszédos „Keri” (Kereskedelmi Iskola) elvégzése után a rajztanári pályát választotta. Amit ő látott, meglátott, amit ő magábafényképezett - úgy gondolta – megláttatja másokkal is. Pontosabban fogalmaa megláttatja, megszeretteti a rábízott fiatal generációval a szépet, hogy lelkiekben ettől maguk is megszépüljenek.

60 év telt el azóta, hogy a kezdő rajztanár először állt a tanítványai elé. Most, öreg nyugdíjasként bizony nem tudná összeszámolni a több ezer egykori tanítványt, általános iskolásokat, ipari tanulókat, középiskolásokat, rajzszakköreire járókat. Mint ahogy szép művészetének közönségét, tisztelőit, barátait sem. Büszke vagyok arra, hogy én is közéjük tartozom.
Még Sárvárról ismerem nálam idősebb diákként, ugyanott egy évig – 1957-58-ban – tanárkollégaként, és nagyra becsülöm, mint a KDG közkedvelt, igen eredményesen dolgozó, szeretett iskolájáért és tanítványaiért minden áldozatra kész nevelő, tanító és alkotó művész-tanárt.

Kitűnő közösségi ember is volt. Tízszer jött el és segített építőtáborban, szerveztük együtt a mindig színvonalas diáknapokat, Dorottya bálokat. Kitűnő képzőművészeti szakkört vezetett. Sikerrel rendeztük meg a középiskolások megyei képzőművészeti kiállítását. Tapasztalatból tudom, hogy az esztétikai, művészeti nevelés egyik legkiválóbbja volt Vas megyében. Mesteri érzékkel vette észre egy-egy tanítványában a tehetséget, az adottságot. Sikeresen irányította, biztatta, tanította őket. Közülük sokan eredményesen szerepeltek hazai és nemzetközi pályázatokon, nyertek értékes díjakat.

Alkotó munkájának kiemelt eredménye az is, hogy növendékei közül sokan rajztanárok lettek, és többen alkotó képzőművészek, mint például Mészáros László, vagy Torjay Valter.

Kedves Közönség! Nem véletlen, hogy Vörös Ferencről, a kedves kollégáról, a lelkiismeretes, igényes és sikeres rajzpedagógusról szóltam, és nem a grafikusról, könyvillusztrátorról, festőművészről. Azért tettem, mert számomra Vörös Feri barátom elsősorban az, amiben igazán a legkiemelkedőbb, legkiválóbb volt: másokat magával ragadó, a tehetségeket felfedező, pályára állító pedagógus, rajztanár, művész-tanár, szakmája, hivatása művésze. Festményei pedig önmagukért beszélnek.
 
Zárásként Nagy Tamás tanár úr köszönetet mondott a vendégeknek és felhívta a figyelmet Tóth Zsófia és Tóth Adrienn pályaművére, amit Vörös Ferencről írtak a századik évforduló alkalmából, és ami most kitűnően alkalmas a kiállítás bevezetésére.
 

Evvel meg is nyílt a kiállítás, ami a következő hetekben iskolai napokon 18 óráig látogatható a Kanizsai Dorottya Gimnázium első emeleti galériájában.
 
 
2017. december 04. Lovassné Vass Enikő

Hírek, aktualitások

Eseménynaptár

Hasznos linkek