Ez a cikk, nem egy hagyományos értelemben vett cikk a honlapra, annak túl hosszú lenne. Tudom. De talán nem bánja meg, aki végigolvassa. A Corona vírus sok mindent elvitt, többek között az összetartozás napjára tervezett iskolai projektet is. De mégsem tehetjük meg azt, hogy szó nélkül elmegyünk a trianoni békeszerződés századik évfordulója
A harmadik hét az előzőhez hasonlóan egy hosszú hétfői nappal kezdődött. Az egyetemi kurzusokról alkotott képem nem sokat változott azt leszámítva, hogy a Technológia az oktatásban nevű kurzuson elkezdtünk a Mesterséges Intelligenciáról tanulni, ami egy nagyon aktuális téma és kimondottan jónak találtam, hogy ezt a témát feszegetjük etikai és oktatási nézőpontból. Továbbá, remek alkalmazásokat és programokat próbálhattunk ki, amik később is hasznosak lehetnek. A keddi nap a legkönnyebb, hiszen csak egy 60 perces kurzusunk van 11:15-től. Ezt követően kényelmesen meg tudunk ebédelni az egyetem éttermében. A diákigazolványunkkal, ami egy mágneskártya napi két étkezésünk biztosítva van, amit tetszőleges módon használhatunk fel. Összesen 90 étkezés ára van feltöltve rá és ránk van bízva, hogyan osztjuk ezt be. Én általában a szobában saját magam által elkészített reggelit eszek és így ebédre és vacsorára megyek le az étterembe. Az étteremben svédasztalos rendszer működik. Mindig van 1 fajta leves, 4-5-féle főétel, illetve desszert is mindig van. Az adagok természetesen hatalmasok, úgyhogy oda kell figyelnem, hogy mire hazaérek ne szedjek fel túlsúlyt. A sztereotípiákkal ellentétben salátákat, friss gyümölcsöket és sok mást is kínálnak, nem csak szemetet, de persze minden nap lehet hamburgert vagy pizzát is enni. Szerdán új iskolában volt jelenésem, mivel sikerült egy igazi gimnáziumba átkerülnöm. Az iskola neve Greeley West High School. Az iskola hatalmas, több mint 2 ezer diák jár ide. Az épület kívül-belül gyönyörű, mivel 2 éve lett teljeskörűen felújítva kb. 60 milliárd forintból. Ettől függetlenül a diákok összetétele vegyes, hiszen állami iskoláról lévén szó mindenkit felvesznek. A tanulók nagyjából 70 %-a spanyol anyanyelvű és közülük sokan még csak pár hónapja élnek az USA-ban, úgyhogy az angol tudásuk a nullához konvergál. Ez nagyon megnehezíti a munkát. Erre a problémára azt a megoldást alkalmazzák, hogy sok osztályban két tanár tanít egyszerre, akik közül az egyik a tananyagot tanítja, a másik pedig arra figyel, hogy a nem angol anyanyelvűek is megértsék a feladatokat. A leggyengébbekkel külön is foglalkoznak, de ettől függetlenül ugyanúgy angol nyelven folyik az oktatás minden órán, bár nem tudom így mennyit fognak fel a diákok és mennyire fejlődik a nyelvtudásuk. Az angolórák itt is elég hasonlóak, mint amit múlt héten láttam. Az órák többségében a diákok szépirodalmat olvasnak, majd azt elemzik. Szóbeli kommunikáció nem igazán van, de itt is minden diáknak van Chromebook-ja, amit elég sokat használnak is órán a diákok. A tanárok nagyon kedvesek, örülnek nekünk, de néha az az ember érzése, hogy nem igazán tudják mit kezdjenek velünk. Lehetőségem volt kipróbálni az iskolai menzát is, ami kimondottan ízletes volt és még tápláló is. a diákoknak fizetniük kell érte, de az árak nagyon barátságosak. A hét második fele főleg a „Homecoming” nevezetű eseménysorozatról szólt az egyetemen. Ez az a hét, amikor az egyetem mostani és korábbi tanulói és tanárai összejönnek és megünneplik, hogy a University of Northern Colorado Alumni tagjai. Szerda este filmvetítés volt az amerikai foci pályán, ahol gyerekkorom egyik kedvenc meséjét nézhettük meg a fűben ülve, ami nem más, mint a Verdák. Csütörtökön Greeley belvárosát fedeztük fel néhányan, pénteken pedig megnézhettük az egyetemi zenekar és a pompomlányok műsorát. Szombat reggel én magam is részt vettem az 5 km-es futóversenyen, ahol továbbra is éreztem, hogy a tengerszint feletti magasság nem könnyíti meg az életem, de ettől függetlenül jól esett a reggeli sport és jutalmul még reggelit és egy emlékpólót is kaptam. Ezt követően jött a hétvége fő eseménye. Az egyetem amerikai foci csapata fogadta az Idaho State csapatát, de sajnos nem sikerült győzelemmel ünnepelni ezt a hétvégét, mivel a hazai csapat 26-18-ra kikapott egy szoros mérkőzésen. A meccs előtt még a „tailgate” intézményével is megismerkedtünk, amikor is a szurkolók a meccs előtt a parkolóban söröznek, hamburgert és hot dogokat grilleznek és jókat beszélgetnek. Szombat este még néhányan a nyakunkba vettük a várost és meglátogattuk a helyi sörfesztivált. Ez kimondottan jó döntésnek bizonyult, mivel helyi sörfőzdék kiváló italait kóstolhattuk meg. Vasárnap negyedmagammal korán keltem, hogy időben bejussunk Denverbe. Ez nem olyan egyszerű feladat, mivel Greeley nincs messze Denvertől, de ennek ellenére nincs közvetlen tömegközlekedés a két város között. Szerencsére a fogadócsaládom nagyon segítőkész és kivittek minket a szomszédos város buszmegállójába, ahonnan 50 perc alatt bent vagyunk Denver belvárosában. Olyan korán kiértünk a buszmegállóba, hogy még a szomszédos pláza parkolójában tartott autókiállítást is meg tudtuk tekinteni, ahol még ingyen kávéval és fánkkal is megkínáltak minket a helyiek. Denverben aztán először felfedeztük a belvárost. Megnéztük hol játszik a Denver Broncos amerikai foci csapata, illetve a Colorado Rockies baseball csapata. Ezt követően a felhőkarcolóktól kicsit eltávolodtunk és megismerkedtünk a művésznegyeddel. Itt ebédre egy remek pizzát ettem, majd megcsodáltuk a majdnem minden épületen megtalálható falfestményeket. A városrész tele volt éttermekkel, galériákkal, illetve sörfőzdékkel. Az egész államra jellemző, hogy kézműves söröket készítenek és amiket eddig kóstoltam egyik jobb, mint a másik. Igy hát természetesen itt is meg kellett kóstolni egyet. Ezt követően még belefutottunk a helyi Oktoberfest-be is, ami elég szürreális élmény volt. Egy amerikai nagyváros központjában emberek százai viseltek bőrnadrágot és táncoltak tradicionális német zenére. Egy hosszú, de nagyon tartalmas nap után visszaültünk a buszra, majd a fogadócsaládom visszahozott minket a buszmegállóból a kollégiumba. 2025. október 05. Kiss Patrik
Idén már 8.-ik alkalommal vett részt a Kanizsai Dorottya Gimnázium a Euroweek-en. Az idei rendező ország Ausztria volt, ezen belül is a rankweili HTL szakgimnázium. A tanárnők az eddig bevált castingolási módszer helyett 12 embert választottak ki, akiknek ezután 3 fős csapatokat kellett alkotniuk és bemutatniuk a gimnázium történetét,
Tisztelt Szülők! A nyári kéthetes nyelvtanulással kapcsolatban sok információ van, amelyekhez Önök is hozzáférnek. A Tempus Közalapítvány oldalára ellátogatva nagyon sok kérdésre választ kaphatnak. Egyelőre nekünk is csak ennyi információnk van, de igyekszünk megtenni mindent amennyiben a személyi feltételeink lehetővé teszik,
4. nap, kedd Az építészet csodái Kedden reggel érzekeny búcsút véve szállásadónktól, 9 óra magasságában elindultunk Bogáról a brádi Aranymúzeumba. Egy órányi haladást követően egy félkész állapotú, rodeópályához hasonló útszakasz következett. Szerencsére rutinos és tapasztalt sofőrünk remekül kezelte a helyzetet,
2. nap, vasárnap Rendhagyó irodalom- és történelemórák Kirándulásunk második napja is korán kezdődött. Nyolc órára mindenki megreggelizett és indultunk is megnézni a nagyváradi várat. Azaz indultunk volna, de szakadt az eső. Kihasználva a lehetőséget honismereti vezetőnk mindenre kiterjedő tájékoztatást adott
Osztályunk a Határtalanul pályázat keretein belül 2019 októberében a Partiumba utazhatott. 1. nap, szombat A nap mindenki számára korán kezdődött, de főleg azoknak, akik falun laknak, mert reggel háromnegyed ötkor találkoztunk a Kanizsainál. Mindenki kissé álmosan, de izgatottan szállt fel a buszra, s kíváncsian vártuk mit hoz majd ez a kirándulás.
Erdélyország Tündérország, varázslatos gyönyörű tájak, történelmi emlékek, barátságos, vendégszerető emberek, zord havasok, lankás legelők, csobogó patakok, tengerszemek, források, pásztorok nyájaikkal, várromok, népviseletek, régi szokások, mind megannyi csoda”. A Szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium 10. B és 10 A osztályos diákjai valamint 5 kísérőtanára mindezt megtapasztalhatta a 2019 nyarán elnyert Határtalanul pályázat révén. A gimnázium 40 diákja és 5 tanára ellátogathatott Erdélybe, megismerhette és megtapasztalhatta Erdély gazdag történelmét, színes múltját és megismerkedhetett vendégszerető lakóival. A Határtalanul kirándulás során a csoport tagjai - a 10.B és a 10.A osztály tanulói megtekintették Vajdahunyad várát, Kolozsvár nevezetességeit, Mátyás király és Bocskai István erdélyi fejedelem szülőházát, majd útjuk Székelyföldre vezetett, ahol Farkaslakával és a parajdi sóbányával ismerkedhettek meg. A következő nap során a szombathelyi diákok ellátogattak a Székelyudvarhelyi Benedek Elek Líceumba, ahol meleg fogadtatásban részesültek. Finom, illatos kürtőskalács és frissen sütött házi kenyér fogadta a megfáradt vándorokat. Mindezért köszönet Vass Ágnes székelyudvarhelyi tanárnőnek! A kirándulás fénypontja a székelyek szent hegye, a Madarasi Hargita, ahonnan pazar kilátás nyílik az egész Csíki medencére. Innen messzire ellátni. Mindezt talán Áprily Lajos költőnk fogalmazza meg a legszebben: „Ott lent sötét lombot sodort a katlan. Itt fenn a vén hegy állott mozdulatlan. Időkbe látó meztelen tetején Tisztást vetett a bujdosó verőfény” A diákok ezen kívül megtekintették Nagyszeben csodálatos óvárosát és gyertyát gyújtottak Petőfi Sándor segesvári szobránál. Áprilisban pedig a székelyudvarhelyi Benedek Elek Líceum 40 diákja kapott lehetőséget arra, hogy Szombathelyre és környékére utazhasson. Így az erdélyi diákok meglátogatták a Kanizsai Dorottya gimnáziumot, megismerkedtek Szombathely nevezetességeivel, felkeresték Jákot, Kőszeget és az Őrség hagyományaival, jellegzetes ízeivel ismerkedhettek. Külön köszönet a programban részt vett diákoknak és kísérőtanáraiknak. A kirándulásról készült blog Szentgyörgyvári Kovács Éva tanárnő és a programban részt vett diákok munkája. A blog oldalán található képeket Horváthné Szőke Gyöngyi tanárnő valamint a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium és a székelyudvarhelyi Benedek Elek Líceum diákjai készítették. Balogh Éva Emese A Határtalanul program szervezője További részletek: https://kdg2019.blogspot.com/
Az első nap Június 7. egy olyan nap volt, amit nagyon vártunk. Reggel még minden a megszokott módon történt, de a 3. óra után minden megváltozott. Az iskola előtt várt ránk a busz, amivel Magyarország felé vettük az irányt. Szerencsére szép idő volt, így öröm volt kipillantani az ablakon, ahol eleinte még ismerős dolgokat láttunk.
Első nap A kirándulás reggelén mindenki izgatottan várakozott a busz mellett. Nevetgéltünk, beszélgettünk és arra gondoltunk, milyen izgalmas programok várnak ránk az elkövetkezendő öt napban. A felfokozott hangulat az úton is folytatódott, énekelgettünk, poénkodtunk, amíg a határhoz nem értünk.
Tavaly Kárpátaljára utaztunk, idén a Hunyadiak nyomában járunk a Délvidéken. Szerencsére a Szombathelyi Toborzóiroda mindig mellettünk áll. Most is segítettek minket abban, hogy ellátogathassunk a Fekte Sereg hagyományőrzőihez. Szerda délelőtt tehát kihelyezett történelem órát tartottunk. A csapat két részre oszlott.
Németországban járt egy csapat kanizsais diák a Sachsen-Anhalt tartománybeli Sangerhausen gimnáziumának meghívására. A Geschwister-Scholl-Gymnasiummal 2016 májusa óta áll a KDG partneriskolai kapcsolatban, melynek keretében most először viszonozhatták magyar diákok német diáktársaik látogatását. Hétfőn reggel 6 órakor indult útnak a lelkes
