10./k & 11./a
Június 6-án, pénteken kora reggel indultunk az iskola elől egy kifejezetten kényelmes, kétemeletes busszal Lengyelország felé. Az út, nem túl meglepően, hosszú ideig tartott, viszont szerencsére elégszer meg tudtunk állni benzinkutakon, ahol lehetősége volt a társaságnak felfrissülni.
Már út közben gyönyörű tájakat láthattunk, főleg Szlovákiában, mivel utunk a Kárpátokon vezetett át. Láttunk patakokat, folyókat, tavakat és persze magas bérceket. Néhány város mellett lévő dombon feltűntek várak is, melyekhez túravezetőnk lelkesen mesélte a legendákat. A szlovák-lengyel határ átlépése után Krakkó helyett O¶więcim felé vettük az irányt. Ebben a városban találhatók az egykori Auschwitz I. és Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborok, amelyekben ma múzeum működik.
Az első napunk programja ennek a komplexumnak a megismerése volt történelmi szempontból. Egyértelműen nyomasztó hatással voltak az egyes épületek, berendezések, műemlékek és megmaradt tárgyak a csoportra, viszont fontos volt átérezni a történelem tragédiákkal is átszőtt részét. A pár órás túra után elindultunk a szállásunkra, Krakkóba. Már vacsorával vártak minket, amelyre tagadhatatlanul szüksége volt a csapatnak. A vacsora után elkezdtük felfedezni a környéket, 2 percre találtunk is egy kisboltot, ahol betáraztuk magunkat édességekkel és élelemmel a következő napra.
A második napunkat Krakkó történelmi belvárosában kezdtük, ahol túravezetőnk sokat mesélt nekünk a magyarral szorosan összekapcsolódó lengyel történelemről. Kifejezetten érdekes volt látni különböző korstílusok keveredését a templomokon. Volt lehetőségünk látni elrejtett látványosságokat és felfedezni nehezen észrevehető részleteket egyes épületeken, szobrokon.
Persze milyen is lenne egy városlátogatás az iskolával szabadfoglalkozás nélkül? Erre nekünk is volt lehetőségünk, nem is kevés időt kaptunk. Nekem volt alkalmam felfedezni pár parkot, látni az operaházat és bemenni a főtér mellett lévő bazárba is. A szabadidő után még várt ránk egy program, méghozzá egy, Bochnia városa alatt húzódó sóbánya.
Ez a bánya a környéken lévők közül nem a legismertebb, viszont tagadhatatlanul az egyik legjobb. 300 méter mélyre vitték le a csoportot egy, mondhatni, „autentikus" lifttel, amelyben egy tériszonyos ember meglehetősen idegessé tud válni. A mélyben is még volt táv, amit meg kellett tenni, viszont ezt egy nagyon élvezhető kisvasúton tettük meg. Maga a túra különleges volt, videókkal, hangokkal és interaktív tárgyakkal mutatta be a bánya és a lengyel sókereskedelem történetét. A nap legfelejthetetlenebb része a barlang egyik termében található sportpálya volt, ahol a csoportnak volt lehetősége focizni és kosárlabdázni, emellett még egy étterem és egy kávézó is volt a mélyben.
Az utolsó napunk célja Zakopane volt, amely egy híres lengyelországi síparadicsom. Ez a város a Tátra Lengyelországba átnyúló csúcsai között fekszik, története pedig tele van érdekességekkel. A település egyik legjellegzetesebb tulajdonsága az épületei, amelyek mind egy stílusban épülhetnek csak meg, melynek neve Zakopane/Witkiewicz stílus. Természetesen a buszban is és az utcákon való hosszú séta közben is sokat mesélt nekünk a városról a túravezetőnk. Volt lehetőségünk látni a város első kőtemplomát, amely neo-román stílusban épült, és egy zakopane stílusban épült ATM-et is. Itt is kaptunk egy pár órát szabadon, amelyet legtöbben szuvenírvásárlással és ebédeléssel töltöttek. Az utolsó egy órában picit szemerkélt az eső, így sokán egy majálisszerű programon egy fedett árkádban játszottak, így a maradék aprójuktól is sikerült megszabadulniuk. Miután mindenki visszaért, elindultunk szeretett hazánkba, most egy másik útvonalon, mint amikor érkeztünk, így lehetőségünk volt felfedezni még több csodálatos tájat.
Összességében a kirándulás egy hatalmas élmény volt mindenki számára, és hálásak vagyunk osztályfőnökeinknek, kísérőinknek, túravezetőnknek és buszsofőreinknek, hogy folyamatosan odafigyeltek a biztonságunkra és a tömérdek kívánságunkra.
Reméljük, hogy mi, diákok sem okoztunk csalódást, és még több ilyen útra eljuthatunk!
2025. július 10.
Németh Kornél
