Élménybeszámoló az USA-ból: Harmadik hét

A harmadik hét az előzőhez hasonlóan egy hosszú hétfői nappal kezdődött.
Az egyetemi kurzusokról alkotott képem nem sokat változott azt leszámítva, hogy a Technológia az oktatásban nevű kurzuson elkezdtünk a Mesterséges Intelligenciáról tanulni, ami egy nagyon aktuális téma és kimondottan jónak találtam, hogy ezt a témát feszegetjük etikai és oktatási nézőpontból. Továbbá, remek alkalmazásokat és programokat próbálhattunk ki, amik később is hasznosak lehetnek.

A keddi nap a legkönnyebb, hiszen csak egy 60 perces kurzusunk van 11:15-től. Ezt követően kényelmesen meg tudunk ebédelni az egyetem éttermében. A diákigazolványunkkal, ami egy mágneskártya napi két étkezésünk biztosítva van, amit tetszőleges módon használhatunk fel. Összesen 90 étkezés ára van feltöltve rá és ránk van bízva, hogyan osztjuk ezt be.

Én általában a szobában saját magam által elkészített reggelit eszek és így ebédre és vacsorára megyek le az étterembe. Az étteremben svédasztalos rendszer működik. Mindig van 1 fajta leves, 4-5-féle főétel, illetve desszert is mindig van. Az adagok természetesen hatalmasok, úgyhogy oda kell figyelnem, hogy mire hazaérek ne szedjek fel túlsúlyt. A sztereotípiákkal ellentétben salátákat, friss gyümölcsöket és sok mást is kínálnak, nem csak szemetet, de persze minden nap lehet hamburgert vagy pizzát is enni. 

Szerdán új iskolában volt jelenésem, mivel sikerült egy igazi gimnáziumba átkerülnöm.
Az iskola neve Greeley West High School. Az iskola hatalmas, több mint 2 ezer diák jár ide. Az épület kívül-belül gyönyörű, mivel 2 éve lett teljeskörűen felújítva kb. 60 milliárd forintból. Ettől függetlenül a diákok összetétele vegyes, hiszen állami iskoláról lévén szó mindenkit felvesznek. A tanulók nagyjából 70 %-a spanyol anyanyelvű és közülük sokan még csak pár hónapja élnek az USA-ban, úgyhogy az angol tudásuk a nullához konvergál. Ez nagyon megnehezíti a munkát.

Erre a problémára azt a megoldást alkalmazzák, hogy sok osztályban két tanár tanít egyszerre, akik közül az egyik a tananyagot tanítja, a másik pedig arra figyel, hogy a nem angol anyanyelvűek is megértsék a feladatokat. A leggyengébbekkel külön is foglalkoznak, de ettől függetlenül ugyanúgy angol nyelven folyik az oktatás minden órán, bár nem tudom így mennyit fognak fel a diákok és mennyire fejlődik a nyelvtudásuk.

Az angolórák itt is elég hasonlóak, mint amit múlt héten láttam. Az órák többségében a diákok szépirodalmat olvasnak, majd azt elemzik. Szóbeli kommunikáció nem igazán van, de itt is minden diáknak van Chromebook-ja, amit elég sokat használnak is órán a diákok. A tanárok nagyon kedvesek, örülnek nekünk, de néha az az ember érzése, hogy nem igazán tudják mit kezdjenek velünk. Lehetőségem volt kipróbálni az iskolai menzát is, ami kimondottan ízletes volt és még tápláló is. a diákoknak fizetniük kell érte, de az árak nagyon barátságosak. 

A hét második fele főleg a „Homecoming” nevezetű eseménysorozatról szólt az egyetemen. Ez az a hét, amikor az egyetem mostani és korábbi tanulói és tanárai összejönnek és megünneplik, hogy a University of Northern Colorado Alumni tagjai. Szerda este filmvetítés volt az amerikai foci pályán, ahol gyerekkorom egyik kedvenc meséjét nézhettük meg a fűben ülve, ami nem más, mint a Verdák.

Csütörtökön Greeley belvárosát fedeztük fel néhányan, pénteken pedig megnézhettük az egyetemi zenekar és a pompomlányok műsorát.

Szombat reggel én magam is részt vettem az 5 km-es futóversenyen, ahol továbbra is éreztem, hogy a tengerszint feletti magasság nem könnyíti meg az életem, de ettől függetlenül jól esett a reggeli sport és jutalmul még reggelit és egy emlékpólót is kaptam.

Ezt követően jött a hétvége fő eseménye. Az egyetem amerikai foci csapata fogadta az Idaho State csapatát, de sajnos nem sikerült győzelemmel ünnepelni ezt a hétvégét, mivel a hazai csapat 26-18-ra kikapott egy szoros mérkőzésen. A meccs előtt még a „tailgate” intézményével is megismerkedtünk, amikor is a szurkolók a meccs előtt a parkolóban söröznek, hamburgert és hot dogokat grilleznek és jókat beszélgetnek. 

Szombat este még néhányan a nyakunkba vettük a várost és meglátogattuk a helyi sörfesztivált. Ez kimondottan jó döntésnek bizonyult, mivel helyi sörfőzdék kiváló italait kóstolhattuk meg. 

Vasárnap negyedmagammal korán keltem, hogy időben bejussunk Denverbe. Ez nem olyan egyszerű feladat, mivel Greeley nincs messze Denvertől, de ennek ellenére nincs közvetlen tömegközlekedés a két város között. Szerencsére a fogadócsaládom nagyon segítőkész és kivittek minket a szomszédos város buszmegállójába, ahonnan 50 perc alatt bent vagyunk Denver belvárosában.

Olyan korán kiértünk a buszmegállóba, hogy még a szomszédos pláza parkolójában tartott autókiállítást is meg tudtuk tekinteni, ahol még ingyen kávéval és fánkkal is megkínáltak minket a helyiek.

Denverben aztán először felfedeztük a belvárost. Megnéztük hol játszik a Denver Broncos amerikai foci csapata, illetve a Colorado Rockies baseball csapata.

Ezt követően a felhőkarcolóktól kicsit eltávolodtunk és megismerkedtünk a művésznegyeddel. Itt ebédre egy remek pizzát ettem, majd megcsodáltuk a majdnem minden épületen megtalálható falfestményeket. A városrész tele volt éttermekkel, galériákkal, illetve sörfőzdékkel.

Az egész államra jellemző, hogy kézműves söröket készítenek és amiket eddig kóstoltam egyik jobb, mint a másik. Igy hát természetesen itt is meg kellett kóstolni egyet.

Ezt követően még belefutottunk a helyi Oktoberfest-be is, ami elég szürreális élmény volt. Egy amerikai nagyváros központjában emberek százai viseltek bőrnadrágot és táncoltak tradicionális német zenére.

Egy hosszú, de nagyon tartalmas nap után visszaültünk a buszra, majd a fogadócsaládom visszahozott minket a buszmegállóból a kollégiumba.