Európai Ifjúsági Parlament: Hágai, 101. Nemzetközi Ülés

Az Európai Ifjúsági Parlament (EYP) magyarországi delegáltjaként lehetőségem volt részt venni egy nagyon különleges rendezvényen Hollandiában, Hága városában. Szerencsére nem egyedül utaztam, összesen hárman képviseltük az ország fiataljait.

Utunkat április 3-án kezdtük, két nappal a kilenc napos program előtt. A Liszt Ferenc repülőtérről repültünk Amszterdamba, ahol egy laktató ebéd után Flixbusra szállva eljutottunk végre Hágába. Igaz, este érkeztünk meg, viszont kihasználtuk a maradék időnket a város felfedezésére. A szállás kifejezetten jó volt: elérhető benne közösségi tér zongorával és gitárral, egy bár, egy színvonalas menza, és egy gyönyörű csatorna mellett fekszik.

A második napunk is szabad volt, és természetesen kihasználtuk minden egyes percét. Sikerült lejutnunk az Északi-tenger partjára, ahol szerencsére olyan jó idő volt, hogy még napozni is tudtunk, viszont a víz dermesztő volt. A nap végére kezdtek megérkezni a többi ország delegáltjai is a szállásra, ami lehetőséget adott arra, hogy a programon kívül is tudjunk kapcsolatokat építeni.

A következő nap elkezdődött az ülés. Egy egyetemen volt lehetőségünk kezdeni, ahol mindenki találkozhatott a „csoportjával”, azaz bizottságával, melynek tagjai közösen kutatták a témájuk problémáit és annak megoldásait. Az én bizottságom a „LIBE I. / Committee on Civil Liberties, Justice and Home Affairs” volt, melyben az európai roma közösség egészségügyi- és oktatásrendszerben való helyzetét vizsgáltuk. Persze nem csak rögtön belevágtunk a munkába!

Az első két napon csapatépítő játékokban és feladatokban vettünk részt, melyekben jobban megismerhettük egymás gondolkodásmódját, személyiségét. Kifejezetten ötletesnek találtam, hogy minden bizottságnak ki kellett találnia egy saját játékot, mellyel a többieknek kellett megküzdeniük.

A mulatságok után belevágtunk a soknapos munkába. Gyűjtöttünk adatokat, beszámolókat, jogi precedenseket, és még a Roma Education Fund vezetője is tartott nekünk előadást, hogy segítse munkánkat. Persze nem ment minden tökéletesen: felmerültek nyelvi problémák, viszályok és személyeskedések, viszont a bizottságunkért felelős ember, Pol, mindent jól kezelt. Mindennek meglett a gyümölcse: sikeresen befejezte a csoport a munkát.

Szünetképpen különböző programokat tartottak nekünk szerte a városban. Én, mivel nagyon untam már a nagyvárosi környezetet, úgy döntöttem, hogy Hollandia felettébb érdekes vízügyi hivatalát látogatom meg, ahol elmagyarázták a földnyerési projektek működését és az árvédelmi rendszerek felépítését. Végül pedig kivittek minket egy Hága melletti területre, ahová irányítanák a vizet egy áradás esetén (szerencsére még nem volt szükség rá). Eme programok után ajtó nyílt, hogy megmutassuk saját országunk kultúráját és ételvilágát az „Eurodessert”-en keresztül. A magyar delegáció finomságai népszerűek voltak a többi delegált között, viszont az ukránok, a bosnyákok és az írek is taroltak.
 

Ezután jött még egy nagyobb kihívás: elkezdődött a közgyűlés, ahol minden bizottságnak be kellett mutatnia a munkáját, és megszavaztatnia azt a többiekkel. A szavazást magát hosszú viták előzték meg, melyekben kegyetlenül leszámoltak azokkal a pontokkal, melyekkel nem értettek egyet a különböző csoportok. Mivel ennyi ember között nehéz volt választania a testületnek, hogy kit szólítson fel, így egy humoros módszert vetettek be a bizottságok, hogy megszerezzék a szót. A laptopunkon szerkesztett képeket mutattunk fel, hogy elnyerjük a testület tagjainak a figyelmét.

Végül mi sikeresen zártuk a közgyűlést: elfogadták a pontjainkat, viszont tagadhatatlan, hogy megharcoltunk érte. Sajnos néhány bizottság nem járt sikerrel, és megbukott a tervezetük, viszont nem törte le őket: örültek, hogy itt lehettek ezen a programon, és ennyit tanulhattak.

Összességében nagyon hálás vagyok a lehetőségért. Megismerhettem számtalan intelligens embert szerte Európából, és olyan tapasztalathoz jutottam, melyet ilyen korban talán máshol nem tudtam volna megszerezni. A sok emlék és élmény biztos, hogy sokáig fog bennem élni, a kapcsolatokat pedig próbálom minél jobban felhasználni most és a jövőben is.


 

2025. június 20.

Németh Kornél 10.k

---