Felfedeztük a Felvidéket - Határtalanul program 2022

1. Nap

Április 19-én reggel mindenki izgatottan ébredt, és nagyon vártuk az indulást. Reggel 6-kor, a bőröndök felpakolása után, neki is vágtunk az első igazi megállónkig vezető, kb. hatórás útnak.

Somoskő közvetlenül a szlovák-magyar határnál fekszik. A vár maga már Szlovákiához tartozik, viszont a falu Magyarország területén van. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy ez azért van így, mert eredetileg a falut is el akarták csatolni, viszont Dr. Krepuska Géza egy műtétért cserébe elérte, hogy az mégis Magyarország része maradjon. 1924 február 15-én született meg a döntés, ezért ez a nap emléknap a faluban.

A vár közelében található egy emlékmű a tizenhárom aradi vértanú és Batthyány Lajos tiszteletére, illetve a Petőfi emlékkunyhó, amiről sok dolgot elmondott az idegenvezetőnk.

Sajnos nem volt szerencsénk, esett az eső, néha hó is szálingózott, miközben baktattunk felfelé a várba. A kilátás viszont gyönyörű volt, még így is, hogy a táj fátyolba burkolózott. Útközben azt is megtudtuk, hogy a hegy bazaltbányái szolgáltattak alapanyagot Bécs és Pest utcáinak macskaköveihez. Szintén érdekes adalék, hogy Balassi Bálint gyakran járt Somoskőre szerelme, Losonczy Anna miatt.
 

A vár megtekintésével egybekötve sétáltunk át a határon, ami nagyon érdekes és meglepő volt, hisz a koronavírus miatt komoly ellenőrzésre számítottunk. Lefelé menet, a meredek ösvényen megcsodálhattuk a több mint 16 méter hosszú, orgonasípokhoz hasonló bazaltömlést. Kissé csúszós volt az út, de elképesztő helyeken sétáltunk.

Újra buszra szálltunk, immár a szlovák oldalon, és elindultunk második állomásunk, a füleki vár felé, amelynek helyén 20 millió évvel ezelőtt egy tenger hullámzott. Ez a vár talán még érdekesebb volt számunkra, mint az előző, hiszen a beltérben kiállítás fogadott minket, ahol egy nagyon kedves férfi segített nekünk eligazodni és tanulni. A múzeum többemeletes, ahogy megyünk felfelé, úgy haladunk előre az időben. Az alsó szinten paleontológiai tárlat mutatja be a Fülek környéki ősmaradványokat. A második szinten régészeti kiállítást találtunk, és a harmadik szinten kapott helyet a vár és a város történetét 1682-ig bemutató tárlat. A kilátás fentről gyönyörű volt és bár hűvös szél fújt, szerencsére a nap is kisütött addigra.

A füleki vár után továbbindultunk Rimaszombatra, Gömör szívébe, ahol megnéztük a város különböző látnivalóit. A séta alatt megtudhattuk, hogy a város a Rima folyóról és a szombati vásárokról kapta a nevét. Egy első világháborús emlékműnél kezdtük a városnézést, majd Ferenczy István szobra következett. A szobor fejét egyszer már letörték, a visszaragasztás helye egy kicsit meg is látszik. Felkerestük a régi gimnáziumot, ahol többek között Mikszáth Kálmán is tanult.

Ezután a Hatvany emléktábla, majd Blaha Lujza szobra mellett álltunk meg egy időre. Blaha Lujza szülei vándorszínészek voltak, a Nemzet Csalogánya így valahol útközben született. Ezt követően a szülei Rimaszombaton szálltak meg, és ott anyakönyvezték a kislányt. Blaha Lujza mindig Rimaszombatot vallotta szülőhelyének. Az ő szobrára nemzeti színű szalagot is kötöttünk. Megnéztünk még egy Petőfi emléktáblát, amelyet 1939-ben állítottak. Érdekessége, hogy mivel a háborús időkben nem volt márvány, a tábla egy fa éjjeliszekrényből készült. A 90-es években a magyar feliratokat, ahogy ezt a Petőfi emléktáblát is, a szlovákok rendszeresen lefújták piros festékkel, de az ott élő magyarok a festéket mindig lemosták. Megnéztük még Tompa Mihály és Petőfi Sándor szobrát is. A téren, ahol ez a két szobor áll, Petőfi jobbra néz, Tompa pedig lefelé, hogy ne a kommunista emlékműre tekintsenek. Tompa Mihály szobrát 1945-ben ledöntötték, majd hosszú idő után újra felállították a vármegyeháza mellé.

Mindezek után a szállásunkra indultunk, ahol a vacsora elfogyasztása után a fáradtságtól hamar kidőlt mindenki. Korán lefeküdtünk és vártuk a folytatást.
 

---

2. Nap

Napunk első útja a Szádelői völgyhöz vezetett. Kirándultunk a vadregényes, sziklacsodákkal teli szurdokvölgyben, mely szemkápráztató látványával mindenkit letaglózott. A túra 10 km-en át tartott. Ezalatt jókat beszélgettünk egymással. A séta egy kellemesen laza szakasszal kezdődött egy kis hegyi patak mentén. Amikor elértük a 105 méter magas Cukorsüveget, meredekebbre fordult az ösvény, és következett a túra második, nagyobb erőkifejtést követelő szakasza. Lihegve értünk fel a hegytetőre, ahol a látvány mindenkit meggyőzött arról, hogy megérte feljönni. Persze hátra volt még a feketeleves, a leereszkedés. Minden lépésre figyelni kellett, hogy biztonságban leérjünk.

Egy kis lihegés után elindultunk Kassára. Európában Kassa volt az első város, ami címert kapott, méghozzá Nagy Lajostól. Elsétáltunk a Szent-Erzsébet templomhoz, ahol lementünk Rákóczi kriptájához. Rákóczi édesanyjával, Zrínyi Ilonával, valamint legkisebb fiával együtt nyugszik itt. Elhelyeztük koszorúnkat, majd elénekeltük a magyar Himnuszt, amit a recepciós hölgy nem talált jó ötletnek.

A kellemetlen közjáték után megcsodáltuk az Orbán tornyot és Rákóczi emlékházát. Ezt a rodostói Rákóczi-ház mintájára építették fel, és eredeti berendezési tárgyakat is elhelyeztek benne, például Mikes Kelemen dolgozószobáját.
 
Ezután sétáltunk egyet, miközben idegenvezetőnktől rengeteg érdekességet hallhattunk. Nagyszerű élmény volt látni egy olyan várost, mely még a trianoni békeszerződést megelőzően az országunk egyik legnagyobb gazdasági és kulturális központja volt. A szabadidőnk részeként felkerestünk pár barátommal egy remek pizzériát, amelyhez foghatót egész kirándulásunk alatt nem láttunk. Kassai látogatásunkat Márai Sándor emlékházánál zártuk.

Elcsigázva, de tele puttonnyal indultunk a szállásra, ahol vacsoránkat elfogyasztva megkezdtük esti csendespihenőnket.
   

---

3. nap

A harmadik nap reggelén, 7 órakor az ébresztő hangjára keltünk, azonban nem igazán sikerült kipihennünk a második nap fáradalmait. Miután összekészülődtünk, megettük a reggelit, elkészítettük az úticsomagot, elindultunk legelső helyszínünkre, a Szilicei-fennsíkra. Különlegessége onnan fakad, hogy az egész vidék felszínét mészkő alkotja, emiatt a víz az évmilliók alatt megszámlálhatatlan páratlan barlangot és földalatti rendszereket hozott létre, melyek még a magyar határon is átnyúlnak. Amikor odaértünk izgatottan vártuk, hogy megtegyük a túránkat a nevezetes jégbarlangig. A kristálytiszta, napsütéses időben, egy dimbes-dombos vidéken haladtunk keresztül, míg el nem értük célunkat. Nagyjából fél óra alatt értünk oda és megnéztük a még nyáron is megmaradni képes jégdarabokat.

Rövid pihenő után, visszamentünk a buszhoz és indultunk is tovább a következő úticélunkhoz, a közelben lévő Gombaszögi-cseppkőbarlanghoz. A 2,5 millió éves barlangot egy kedves túravezető mutatta be nekünk. Hála neki, megismerkedtünk a hely történetével és sokat megtudhattunk a cseppkövekről és a barlang élővilágáról. Nagyon tetszettek a különböző alakzatok, mindegyiket tudtuk valamilyen állathoz hasonlítani. Megcsodálhattuk a nagyon vékony és hosszú, ám annál idősebb szalmacseppköveket is. A barlangban volt egy cseppkő, amit ha a babona szerint megérintesz, és elmondasz egy kívánságot, az valóra válik.
 
A felszínre visszaérve, egy kis szünet után elindultunk az arra a napra tervezett utolsó helyszínükre, Rozsnyó városába.
A régió életében fontos szerepet játszott a bányászat és néhol még ma is vannak bányák, ezért természetesen mi is meglátogattunk egy ezzel a témával foglalkozó múzeumot. Modern körülmények között, és a kedves idegen vezetőknek köszönhetően, jól megismerkedtünk a helyi bányásztörténelemmel, élettel és hagyományokkal. Sőt még igazi, ritka bányagépeket és egyedülálló Škoda Sentimental tehergépkocsikat is megcsodálhattunk.

A tartalmas és nagyon informatív látogatás után a főtéren megtekintettük az Őrtornyot, majd egy kis szabadidő keretében megcsodáltuk a város főterét, ahol mindenki beszerezhetett szuvenírt, vagy megkóstolhatta a helyi gasztronómia ékköveit. Várhosszúrétre visszaérve látogatást tettünk a tájházban, ahol hallottunk a falu történetéről és a helyi magyarság mindennapos küzdelmeiről. Szalagot helyeztünk el a hősök emlékművénél.

A nap végére fáradtan, de teli élményekkel tértünk vissza kis szállásunkra, ahol vacsora után még tettünk egy sétát a faluban.
   

---

4. nap

Felkelés, és egy bőséges reggeli után megfáradva, és az eddigieknél kicsit kevesebb lelkesedéssel indultunk útnak első állomásunk felé, ami nem volt más, mint a Szlovák Paradicsom, eredeti nevén Felső-Magyarországi Paradicsom. Kanyargós út vezetett odáig, miközben gyakran gyönyörű kilátás nyílt a környező hegyekre.
Nem ez volt az első túránk a kirándulás során, így már tapasztaltan vágtunk neki az útnak, de az expedíció még így is tartogatott meglepetéseket és a végére kellőképpen elfáradtunk.

Tanáraink és túraveztetőnk a figyelmünkbe ajánlották, hogy amennyiben később erre vetne minket az élet, és érdeklődünk az extrém túrázás iránt, akkor a sziklamászás ezen a hegyen, egy igazán jó programnak minősülhet. Szóval a jövőben a bakancslistámon szerepel ez a hely is. Érthető, de azért sajnálatos módon most nem ezen a kötélpályás, extrém túraútvonalon mentünk, (40 emberrel nehéz lett volna), de így is egy nagyon élvezhető és kellemes kalandban volt részünk.

Ezen a helyen ameddig csak láttunk hegyek voltak mindenhol. Gyakran olyan helyeken kellett közlekednünk ahol csak egy ember fért el. Hamar elértünk egy nagy nyaralóövezetbe, de ez az utunknak csak a legeleje volt. Felfele haladva, amikor csak kiláttunk a növényzet mögül, festői szépségű tájakat láthattunk. Érdekes volt, hogy teljesen másmilyen növények nőttek ott fent mit alacsonyabb területeken. Hosszabb sétálást követően, megérkeztünk a Nemzeti Park egyik legszebb panorámáját nyújtó kilátóhoz, a Tamásfalvi kilátóhoz. Innen a magasból pompás látvány tárult elénk. Mindenhol hegyek, rajtuk fenyők és az egész olyan volt, mintha csak valami filmbéli tájat látnák. Természetfilmekben nem mutatnak ilyen szépségű helyeket!
 
Bepillanthattunk a Fehér-patak szurdokába, sőt mivel jó idő volt, a Magas-Tátra hóban pompázó hegycsúcsai is látszódtak a távolban. Megfigyelhettük az Ördögdombot és az abba mélyre behatoló Ördöglyukat is. A lélegzetelállító panoráma elkápráztatott mindenkit, amit sokáig csodáltunk, miközben elfogyasztottuk tízórainkat. A lefelé vezető út is izgalmasan telt, jókat beszélgettünk. A túra végén páran még kipróbáltak egy rövidebb, biztonságos mászófalat.

Buszra szálltunk, és Késmárk felé vettük az irányt. A csodálatos városban tettünk egy sétát, meglátogattuk a nevezetességeket. Megtekintettük a Thököly família pompázatos reneszánsz főúri várát, az evangélikus templomban pedig megkoszorúztuk Thököly Imre kuruc vezér szarkofágját és elénekeltük a magyar himnuszt, ezúttal közjáték nélkül. Ezt követően átsétáltunk egy gyönyörű evangélikus fatemplomba.

Az épület kívülről egy nagy faládára emlékeztetett, és belül is minden fából készült. A templom építésekor a Habsburg uralom megtiltotta a toronyépítést és nagyjából minden építőanyag használatát, de ez nem akadályozta meg az építőket tervük végrehajtásában. A templom bár fából épült mégis a legszebb díszítéssel rendelkezett, amit valaha láttam. Az oltár és minden más is közadakozásból készült el, hihetetlen kidolgozottságuk pedig mutatja, hogy tényleg szívvel lélekkel dolgoztak rajtuk. Itt pár érdekességet megtudhattunk a templomról, de őszintén szólva nem arra figyeltem, mivel ez a templom olyan szinten egyedi és csodálatos volt, hogy akárhova néztem, mindig volt valami, ami megragadta a tekintetemet. A késmárki evangélikus fatemplom Szlovákia épített kulturális világörökségének részét képezi.

Ezután kaptunk egy kis szabadidőt a városban majd Rákóczi lovas szobrának megkoszorúzása után megint útra keltünk.
A szállásra 7 óra körül értünk vissza, ahol a finom vacsora után egy íjászbemutató várt minket. Az íjászkodás mellett sok más, a magyarság történetéhez szorosan kapcsolódó tevékenységet is kipróbálhattunk, mint például a dárda elhajításának módszerért és a dobócsillagét is. Mások fociztak vagy röplabdáztak. Nagyon jó hangulat kerekedett egy viszonylag hosszú túrázás után így estére.

A nap végére 21666 lépest tettünk meg, ami azért szerintem elképesztő teljesítmény és csupa jó kedvben telt. Az esti közösségfejlesztő beszélgetések után mindenki könnyedén álomba szenderült.
   

---

5. nap

A kirándulás utolsó napjának kissé fáradtan, de mégis lelkesen vágtunk neki, hiszen tudtuk, hogy izgalmas programok állnak előttünk. Mielőtt még elérkeztünk volna az első állomásunkhoz, a buszból érdekességképp megtekinthettük a szlovák légierő központját. A hatalmas repteret a mai napig használják, az Ukrajnába küldött szlovák szállítmányok is innen indultak.
 
Első állomásunkként Úrvölgybe érkeztünk, pontosabban az úrvölgyi rézmúzeumba. Kellemes meglepetésként ért minket, hogy egy átlagos, szürke múzeum helyett egy izgalmas, színekben és történetekben gazdag, érdekes gyűjteménytárba érkeztünk. Itt található a környék egyetlen, mi több, a Kárpát-medence egyedüli, és Európa legnagyobb rézlelőhelye. 1663 óta létezik itt a helyi bányásztestvériség, akik hagyományaikat megtartva őrzik azóta a bányászok, rézbányák izgalmas történeteit. Hihetetlenül hangzik, de a történelem során szinte a világ minden tájára innen szállították a rezet a kiemelkedő minősége miatt.
Az izgalmas és érdekes tárlatvezetés után, a bányamúzeumból kiérve úgy döntöttünk, körülnézünk kicsit jobban a településen - így kötöttünk ki a helyi templomban. A templom nem csak kívül, de belül is lélegzetelállítóan hatott.

De a kirándulás fénypontja csak ekkor következett: egy kedves, helyi fiatalember megörvendeztetett minket egy spontán barokk orgonakoncerttel.
Fájó szívvel, de el kellett hagynunk a templomot és a környéket, várt a programunk következő helyszíne, Selmecbánya. Selmecbánya a megfelelő helyszín arra, hogy eltöltsünk egy egész napot városnézéssel, így kissé csalódottan vágtunk neki a csupán egy-két órás szabadprogramunknak. A gyönyörű bányaváros a rövid rendelkezésre álló idő ellenére is az izgalmakkal teli, határon túli kirándulás tökéletes zárásának bizonyult.

Az egyik szemünk sírt, a másik nevetett, hiszen noha haza kellett jönnünk, mindig mosolyogva gondolhatunk vissza az ott töltött hétre. Személy szerint, nagyon hasznosnak tartottam a kirándulást hiszen olyan élményekkel gazdagodtam, amiket nem lehet az interneten megszerezni. Egy szó mint száz, amint lehetőségem lesz rá, visszatérek majd a Felvidékre.
 

---

Kérjü, tekintsék meg a kirándulásunkon készült fotóinkat a Galéria & Media menüpontunkban !
 

2022. május 04.

Lovassné Vass Enikő

---

 

---

---