HATÁRTALAN irodalom – Erdélyben és a Székelyföldön (Azonosító: HAT-20-02-0199)

Nem csak a zene nem ismer határokat – a többi művészet, így az irodalom sem. Az irodalom volt a vezérfonala és kohéziós ereje annak a Határtalanul-pályázat keretében megvalósult programsorozatnak, melyben 2022 tavaszán a Kanizsai Dorottya Gimnázium és külhoni partnerként a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceum vett részt. A KDG diákcsoportja május 29-én indult el erdélyi körútjára, és öt nap múlva felejthetetlen élményekkel tért vissza.

Május 29. és június 2. között a Kanizsai Dorottya Gimnázium 10. A és 10. B osztályos tanulói a Határtalanul program kereti között Erdélybe látogattak. A kirándulás során érintettük a Nagyváradtól Aradig terjedő hatalmas félkör legfőbb településeit, melyek nem csak varázslatosan szépek, de a magyar történelemben is jelentős szerepet kaptak.

A korai ébresztő miatt úgyszólván „keresztben végigaludtuk Magyarországot” azon a bizonyos vasárnapon, május 29-én, amire előtte már annyira készültünk. De Nagyváradra érve garantáltan mindenki felébredt a város gyönyörű látnivalóitól.

A Püspöki Palota fenséges épülete előtt idegenvezetőnk előadásása nyomán megelevenedtek Szent Lászlótól Adyig a magyar történelem évszázadai. A fő tér lenyűgöző szecessziós épületei láttán tudtuk, érdemes lesz ebbe a városba még visszalátogatni, mert bőven maradt felfedeznivaló, de mi tovább indultunk Bánffyhunyadra, ahol a református templom fakazettás mennyezete és a kalotaszegi mintás hímzett terítők egyszerűsége és tisztasága ragadott meg mindenkit. 

És az első nap végén szétnézhettünk Kolozsváron is, melyet Erdély fővárosaként is emlegetnek. Itt Mátyás király és Bocskai szülőháza, a Szent Mihály - templom, melynek 76 méteres tornya (a kereszttel együtt 80 méter) a legmagasabb erdélyi templomtorony, és Fadrusz János erőtől sugárzó Mátyás-szobra ejtettek ámulatba bennünket.

A második napon nagy élményt jelentett a Tordai-hasadék, és hogy végre túrázhattunk, sétálhattunk a sok buszban ülés után.

A sétát a csodálatos természeti helyszín után Marosvásárhelyen is folytathattuk – nagy örömünkre ugyanis a Fő téren egyedül is felfedezhettük a várost. Előtte viszont együtt látogattunk el a Teleki Tékába – jó érzés tudni, hogy a 18. században Teleki gróf itt nyitotta meg Magyarországon először a saját könyvtárát a közemberek számára, vagyis ez volt az első közkönyvtár. Ma világszerte ismeri és keresik páratlan könyvritkaságaiért.

Már eddig is nagyszerű volt ez a nap, de a java még most jött. Miután felkerestük Farkaslakán Tamási Áron emlékművét, Szejke következett, ahol vártak már bennünket az udvarhelyi partneriskola diákjai és tanáraik. Történelemtanáruk, Novák Károly tanár úr röviden beszélt nekünk a székelység történetéről és különleges jogállásáról. Együtt emlékeztünk Orbán Balázsra, a legnagyobb székelyre, majd csoportunk elhelyezte a Kanizsai Dorottya Gimnázium tisztelgő koszorúját a síremlékén.

Ezután Székelyudvarhelyen már vendéglátóinkra bíztuk magunkat, és ugyancsak jó kezekbe kerültünk!  Ők kalauzoltak bennünket a székely kisvárosban, ahol úgy érezhettük magunkat, mintha otthon lennénk, hiszen mindenütt csak magyar szót hallottunk. Este egy táncbemutatóval és finomságokkal vártak minket az iskolájukban, sőt még egy táncházba is meginvitáltak. További érdekességeket tudtunk meg a Székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceum történetéről, képzéseiről és fennállásáról. Majd az iskolaudvaron néptánctanulás következett!

Nem csoda, hogy az estnek sehogy sem akartunk véget vetni. A helyi diákokkal együtt ültünk be egy limonádéra egy helyi kávézóban, ahol barátságos hangulatban töltöttük az estét. A vidám baráti beszélgetésnek csak tanáraink sürgető szava vetett véget – majdnem éjfékor. Reméljük, lesz alkalmunk még találkozni újdonsült székely barátainkkal! Az biztos, hogy ez az este marad majd meg a legtovább emlékezetünkben erről a kirándulásról, pedig számtalan városban megfordultunk, megnéztük a nevezetességeket, templomokat, várakat, sétálóutcákat, néhol beültünk egy kávéra, vagy sétáltunk egyet a folyóparton.

Mi személy szerint a határontúliakkal való találkozást nem csak izgalmasnak találtuk, de az utazásunk egyik kulcspontjának is tartjuk. Én erdélyi felmenőkkel rendelkezem, akik sokszor mondták, hogy a „nagymagyarországi magyarok” és a „kismagyarországi magyarok” valójában egyek; ez- úgy vélem- mindannyiunk számára egyértelművé vált már ezen az esten is. Köszönet a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceum 10.A osztályának, osztályfőnöküknek és történelemtanáruknak, Novák Károly tanár úrnak, a szervező magyartanárnak, Vass Ágnes tanárnőnek és Kencse Ildikó – Csilla tanárnőnek!

Azok a nemzeti kincsek, melyek a mai határon kívül maradtak, ugyanúgy részei a kultúránknak, ahogy a határon belüliek, és szerencsések vagyunk, hogy megismerkedhettünk ezekkel, és „hazavihettük” őket a hosszú utazásról.

Ám, hogy a sok buszozás se legyen túl egyhangú, a következő napon egy újabb túrának is részesei lehettünk. A Szent Anna-tavat jártuk körbe, illetve környékén is kirándultunk, a tőzeglápos területeken, ami gyönyörű látványt tárt elénk. Azt hiszem, kimondhatom, hogy ezt azonban a Tordai hasadék még felülmúlta. Annak ellenére, hogy oda sokan nem mertünk kamerát vinni az esőzéstől csúszós utak miatt, még így is rengeteg időt töltöttünk azzal, hogy jó képeket készítsünk a hegyről. Ez szinte lehetetlen küldetésnek bizonyult, a hatalmas ormok letaglóztak minket és bántuk, hogy nem tudtuk úgy megörökíteni, ahogy mi láttuk- élőben.

De az emlékek raktározásáig még sok új szépség várt bennünket: Brassóban a Fekete-templom; Csíksomlysó a fenséges kegyhellyel, ahova az ottjártunkat követő pünkösdi hétvégén Magyarországról is tízezrek utaztak; Gyulafehérvár, a jáki templomunk nagyobb ”testvére”,; Vajdahunyad és Déva vára. indulas
Gyulafehérvár Erdély ősi történelmi fővárosa, az erdélyi fejedelemség politikai és művelődési központja. Már a középkorban iskolaváros, Bethlen Gábor (Móricz Tündérkertjének központi alakja) neves külföldi tudósok meghívásával kálvinista főiskolát létesített; napjainkig vallási központ. 1918-ban a magyar történelem tragikus helyszíne lett. 

A történelmi visszatekintés mellett a jelenre is gondoltunk: rövid látogatásunkon átadtuk könyv- és ruhanemű-adományunkat a Böjte Csaba gondozásában álló Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondozottjainak.

Temesvár többnemzetiségű városával ismerkedtünk az utolsó napon. A románok mellett magyarok, németek, szerbek, szlovákok, ukránok is lakják. Kulturális és különösen az építészeti gazdagsága miatt „Kis Bécsnek” is nevezik. A Monarchia első városa volt, amelyben bevezették a villamos közvilágítást. Az erzsébetvárosi rész református templomának történelmi jelentősége van, innen indult az 1989-es romániai forradalom Tőkés László lelkész bátor kiállása nyomán.

Annyi szép helyre jutottunk el öt nap alatt, hogy nem is igazán fogtuk még fel, mennyi mindent láttunk és éltünk át. Annyi biztos, hogy erősen gondolatébresztő volt valamennyiünk számára, és felejthetetlen emlékekkel tértünk vissza. Hálásak vagyunk a lehetőségért, melyet a Határtalanul-program és tanáraink nyújtottak nekünk.