HATÁRTALAN irodalom – Vas megyében (Azonosító: HAT-20-02-0199)

Nem csak a zene nem ismer határokat – a többi művészet, így az irodalom sem. Az irodalom volt a vezérfonala és kohéziós ereje annak a Határtalanul-pályázat keretében megvalósult programsorozatnak, melyben 2022 tavaszán a Kanizsai Dorottya Gimnázium és külhoni partnerként a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceum vett részt.

Az erdélyi csoport virágvasárnap estéjén érkezett meg Szombathelyre. Az ő Vas megyei programjaikat kísérő kanizsais diákok megtapasztalhatták az „Aki másokat felüdít, maga is felüdül.” igazságát; a vendégek szemével nézve helybeliként is rácsodálkozhatunk Vas megye kulturális értékeire és szépségére. Magyartanárnőnk, Luttenberger Ágnes kérésére elkísértük az erdélyi diákokat a környék felfedezésére. Mivel a tanárnő szervezte a programot, mi más lehetett volna a fókuszban, mint az irodalom és a művészet?

Az egész napos utazásuk és a szegedi megálló fáradalmainak kipihenése után hétfőn megkezdődött a Vas megyei irodalmi barangolás. Az első állomás rögtön a Kanizsaiba könyvtára volt, ahol a vendégcsoport is részt vett a költészet napi különleges megemlékezésen. Pezenhófer György igazgatóhelyettes úr köszöntötte a vendégeket.  A parafrázisversenyre, melynek az eredményhirdetése az ünnepi műsor keretében zajlott,  két udvarhelyi diák is benevezett és díjat is nyert. Miklós Anna: Itt van anyám, itt van újra című Petőfi-átiratán különösen jót derültek az egybegyűltek.

A műsor és az iskolalátogatás után utunk Kőszegre vezetett, ahol már várt minket a Dr. Nagy László Gyógypedagógiai Intézet igazgatója. Ez az épület, illetve inkább a benne működő hajdani katonai alreál ihlette Ottlik Géza Iskola a határon című regényét. Az igazgató úr előadásából az iskolatörténetről és a regényről is sok érdekességet hallhattunk, de mégis arra a bejelentésére csodálkoztunk rá a legjobban, hogy az ő nagymamája épp abban a tanítóképző líceumban fejezte be tanulmányait, ahonnan a vendégeink érkeztek!

A következő megálló a Jurisics-vár volt, majd egy gyors fagyizás következett a fő téren, és már utaztunk is tovább a következő programunkra Felsőcsatárra. Felérve a Vasfüggöny Múzeumba a tárlatvezető (egyben a múzeum alapítója) végig mutogatta a Trianont követő időszak határvédelmi módszereit, miközben végig lelkesen magyarázott. Az 1945 utáni időszakból származó történetei úgy elevenítették meg sokunknak a Kádár-korszak - Erdélyben a Ceausescu-éra – leírását a történelemkönyveinkben, ahogyan otthon nagyszüleink elbeszélései.

Kedden a sárvári Nádasdy-vár történelmi atmoszférájában idéztük meg Sylvester Jánost és a 16. század magyar irodalmát, de szóba került Gárdonyi Géza is, aki rövid ideig a városban élt tanítóként, és a tanárnő elmondott egy-két Gazdag Erzsi-verset is („ E tavaszon Sárváron/ kinn voltam a vásáron…”), akiről nem is tudtuk, hogy Sárvárról származik. És a nap legkellemesebb része még most következett: a délutánt a fürdőben töltöttük! A szinte nyári melegben ennek mindenki szívből örült.

Szerdai kirándulásunk, bár környékbeliek vagyunk, számunkra is tartogatott meglepetéseket. Napunkat Jákon kezdtük, ahol a felújítás finisében még a hivatalos átadás előtt megmutatták nekünk a megszépült templomot, mely a Magyarországon fennmaradt román kori templomok közül a legjelentősebb. Az épület erdélyi „testvére” a Gyulafehérvári székesegyház. Ezt több udvarhelyi diák meg is jegyezte.

A gyönyörű műemlék után Csönge, Weöres Sándor szülőfaluja következett. Meglátogattuk az emlékházat, melynek egyes részei úgy vannak berendezve, ahogy egykor a költő gyerekkorában, ám a 21. századnak megfelelően fejhallgatók vannak kihelyezve, így a költő saját előadásában meghallgathattuk több versét, a vele készült interjúk részleteit. Ránk a Galagonya mindig is nagy hatással volt. Csöngén még az evangélikus templomba tértünk be. Megilletődötten ültünk a padokba az egyszerűségében is fenséges templomban, melynek karzatán a hagyomány szerint a diák Petőfi véste a padba az Újszövetég egyik igéjét. Csönge után a szomszéd falu, Ostffyasszonyfa felé vettük az irányt, ahol a Petőfi-kiállításon maga a polgármester asszony fogadott bennünket és mesélt nekünk érdekes történeteket Petőfiről és a faluról.

A vasi látogatás három napja szinte elrepült, de előre örültünk a viszontlátásnak Székelyudvarhelyen!