Élménybeszámoló az USA-ból: Negyedik hét

Szeptember 29-étől folytatom az élménybeszámolómat. Eddigre már kijelenthető volt, hogy a hétfők a leghosszabb napok, amiket nem túl szépen fogalmazva „túl kell élni valahogy”. Ez a hét annyiban más volt, hogy egyenesen Washington D.C.-ből érkeztek megfigyelni minket, illetve a szerdai napon fókuszcsoportokban az eddig élményeinkről is be kellett számolnunk. Annak ellenére, hogy a héten már októbert mutatott a naptár az időjárás továbbra is nyárias volt. Reggelente hűvösebb időre ébredtünk, ami 8-10 fokot jelentett, de délutánonként a hőmérő higanyszála nem ritkán akár 30 fokig is felkúszott. 

A keddi nap fénypontja egy sportesemény volt. A már múlt héten bejáratott útvonalon 4-en Denver felé vettük az irányt először autóval, majd busszal. Délután 5 óra körül már a belvárosban is voltunk, majd innen 10 perc sétával el is jutottunk a Ball Arénához. Ez pedig nem mást, mint a Colorado Avalanche jéghoki csapatának az otthona. Az NHL, vagyis az amerikai profi jégkorongliga előszezon mérkőzését rendezték az imént említett hazai csapat és a Las Vegas Golden Knights csapata között. A csarnokba érve egyből éreztük a hűs időjárást. A jég miatt a csarnokban nagyjából 13-15 fok lehetett, de mindenki fel volt rá készülve, hiszen rétegesen öltözködtünk. A csarnok hatalmas, nagyjából 17 ezer fő befogadására képes és nagyjából olyan 14-15 ezer néző ki is látogatott a meccsre. Az amerikaiakhoz méltó show és körítés megvolt és végül még a hazai csapat is diadalmaskodott 4-2-re, úgyhogy boldogan mehettünk haza. 

Szerdán újra a gimnáziumban volt jelenésem. A nap során több tanórát is megfigyeltem különböző évfolyamokon, illetve tanároknál. Egy amerikai történelem órán is részt vettem, ahol a diákok az első világháború utáni USA problémáiról tanultak. A partnertanárom óráján aktívan részt vettem, tanársegédként működtem közre. Ezt követően a fókuszcsoportokban elmondtuk eddig milyen élményekkel gazdagodtunk, milyenek a tapasztalataink és mi az, amin esetleg lehetne változtatni.  
Csütörtökön a délelőtti óráink után a szabadidőnket felhasználva 6-an a belváros felé vettük az irányt, hogy egy amerikai moziélménnyel gazdagodjunk. Ezt a programot csak mi hatan választottuk az egész városban. Leonardo di Caprio legújabb filmjét az Egyik csata a másik után-t néztük meg. Az élmény még jobbá tette, hogy a mozi egyben egy bár is igy sört, bort, koktélt lehet fogyasztani filmnézés közben, sőt, ha előre megrendeljük akár a film közben is behozzák a frissen csapolt/elkészített italunkat. A film is egyébként kiváló volt, csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Pénteken az egész csapat Denver felé vette az irányt, ahova szokás szerint az egyetem kisbuszaival vittek minket. Denver Colorado állam székhelye és egyben legnépesebb városa a maga 7730 ezer főjével. A város arról is híres, hogy pontosan egy mérföld magasan fekszik, ami nagyjából 1600 métert jelent. Először a Helytörténeti Múzeumot látogattuk meg, ahol Colorado állam történetével ismerkedhettünk meg. A látványos és interaktív kiállítás bemutatta a nem túl dicső múltat is, hogy az Európából érkezők hogyan bántak az itt élő indiánokkal, majd később a mexikóiakkal is. A kiállítás azt sem rejtette el, hogy milyen sokáig szegregáció jellemezte az élet minden területét, még az oktatást is és még a nyelvhasználat is korlátozva volt.
Innen a belvárosba mentünk, ahol volt egy kis időnk ebédelni. Én egy pastrami szendvicset választottam, ami eredetileg egy zsidó étel volt és rozskenyér, marhaszegy és savanyúság jellemzi. Nem bántam meg a döntésemet, de továbbra is a 6 éve New Yorkban elfogyasztott szendvics a kedvencem.
Ez után az állami parlamentbe utaztunk. Itt egy vezetett túra során megismerkedhettünk az állam történetével, politikai rendszerével és magával az épülettel. Egész a kupolába is felmehettünk, amelyt kívülről egy kültéri terület vesz körbe, ahonnan remek kilátás nyílt a Sziklás-hegységre. Ez az amúgysem alacsonyan fekvő város legmagasabb pontja. Innen már hazafelé vettük az irányt, de még megálltunk a városon kívül található bevásárló központban, ahol mindenkinek lehetősége nyílt ajándékokat vásárolni. 

Szombaton az egyetem és Greeley városa megrendezte az éves multikulturális fesztiválját, ahol nekünk is lehetőségünk adódott bemutatni országainkat a helyi lakosoknak. Mindenki készített egy posztert az országáról. Én személy szerint Magyarországról pár földrajzi, történelmi és politikai alapadaton kívül főleg a legszebb helyeinket, legfinomabb ételeinket és leghíresebb embereinket mutattam be. Ezen kívül volt még nálam néhány hazai finomság, mint például a Sport Szelet, Győri Édes keksz vagy Nógrádi Ropogós. Ezeket is meg tudták kóstolni az érdeklődők. A fárasztó feladat után nem is tehettünk mást, mint hogy az estét a belvárosi sörfőzdében töltöttük, ahol újabb sörkülönlegességeket tudtunk megkóstolni.

Vasárnap jópáran úgy döntöttük, hogy csatlakozunk az egyetem által szervezett kiránduláshoz. Golden városát látogattuk meg, ami egy hangulatos kisváros Denvertől nem messze a Sziklás-hegység lábánál. Innen felautóztunk a hegyekbe, ahol még Buffalo Bill sírját is meg tudtuk tekinteni. Innen a Red Rock Canyon volt az utolsó állomásunk, ami arról híres, hogy a sziklaformációknak köszönhetően tökéletes szabadtéri koncert helyszín. Sajnos magát a színpadot nem láttuk mert már le volt zárva egy későbbi koncert miatt.