Élménybeszámoló az USA-ból: Utolsó két hét

A program végéhez közeledve már mindenkinek kialakult a rutinja, tudta, hogy mire számíthat az egyetemi kurzusokon és az is látszódott, hogy kivel fogja tartani a kapcsolatot a program végeztével is. Nekem a legjobb kapcsolatam főleg az európai kollégákkal lett Csehországból, Szlovákiából, Lettországból, Litvániából, Észak-Macedóniából és Törökországból, de az argentin vagy a guatemalai kollégákkal is kimondottan jóban lettem.

Ekkora már elég jól ismertük Greeley városát is. Lett törzshelyünk, ha egy jó kávét akartunk inni, megtaláltuk a legfinomabb helyi pékséget, sőt a legjobb helyi sörözőt is felfedeztük. Én felfedeztem egy csodaszép parkot, ahova heti több alkalommal ki tudtam menni futni is. A szerveztem hozzászokott a magaslati levegőhöz, így már a sport is sokkal jobban ment, mint amikor megérkeztem az USA-ba. 

Az utolsó előtti hét tele volt fantasztikusnál fantasztikusabb élményekkel. A keddi napon a fogadócsaládom elvitt minket Denverbe egy NBA mérkőzésre. A hazai Denver Nuggets csapata fogadta a Chicago Bulls együttesét egy előszezon mérkőzésen. A Denver csapatában pályára lépett a háromszoros MVP Nikola Jokic is, akit imád a helyi közönség még ha ő nem is mindig tűnik úgy, mint aki élvezi, amit csinál. A hangulatra nem lehetett panasz, telt ház volt, ami nagyjából 20 ezer ember jelent a Ball Arena-ban és mindezt még fokozta az is, hogy a hazai csapat látványos, jó játékkal tudott győzni.

A kedd esti élményeket nem nagyon tudtam kipihenni, mivel szerdán már a gimnáziumban volt jelenésem, ahol eljött az a nap is, hogy két 100 perces tanórát is meg kellett tartanom a kilencedikeseknek. Először a tananyaggal haladtunk tovább, ahol egy korábbi olvasmányt dolgoztunk fel, majd az ebédszünet utáni órán Magyarországról és Európáról tanultak a diákok.

Azt nem állítanám, hogy túl sok előzetes ismeretük volt hazánkról, de érdeklődők és nyitottak voltak én pedig igyekeztem érdekesen, kvízes formában bemutatni nekik országunkat. Kimondottan jó élményként maradt meg bennem ez a nap és különösen jól esett, hogy az amerikai partnertanárom el is kérte az órára készített anyagaimat. 

Csütörtökön egy szimfonikus koncerten vettünk részt az egyetem koncerttermében, ami főleg jazz zenével volt vegyítve és nagyon kellemes volt.

Pénteken az utolsó közös kirándulásunkra indultunk, méghozzá Boulder városába. Kicsit több, mint egy óra utazás után meg is érkeztünk. Itt először szabad programot kaptunk, amikor bejártuk a belvárost és ittunk egy remek kávét egy dán kávézóban. Ez a város hasonlít leginkább Európára egész Coloradoban, úgyhogy nem meglepő, hogy ez volt az egyik kedvenc helyem az egész 6 és fél hét alatt.

A város tőszomszédságában már a Sziklás-hegység fekszik, ahol tettünk is egy rövid túrát az október közepi 26-27 fokban. Innen még elmentünk egy teagyárba, ahol bemutatták hogyan készülnek az USA legépszerűbb teái és természetesen kóstoltunk is sokféle különböző teát.

A tartalmas nap végén visszaértünk a kollégiumba, ahol már szokásunkhoz híven összeültünk jópáran, hogy kielemezzük a nap élményeit kötetlen légkörben.

A szombati nap főleg a pihenésé volt, illetve a mosás és némi takarítás is szerepet kapott. Még egyszer utoljára ellátogattam a Wallmart-ba is, hogy vegyek még néhány ajándékot.

Este a fogadócsaládom invitált át minket egy kellemes vacsorára magukhoz, ami nagyon kellemes légkörben zajlott és remekül elbeszélgettünk egy pohár bor mellett. 

Vasárnap újfent a sporté volt a szerep, mert újra Denver felé vettem az irányt és a Broncos amerikai foci csapatának a meccsére mentem. Ez a meccs volt a legdrágább az összes közül és ennek ellenére itt voltam a legmesszebb a pályától. A mérkőzés koradélután kezdődött, de én már 90 perccel előbb a stadionnál voltam, hogy legyen elég időm magamba szippantani ezt az igazán különleges hangulatot.

A stadion tele volt, ami 76 ezer embert jelentett. Mellettem az egyik oldalon denveri bérletesek ültek, míg a másik oldalamon new yorki vendég szurkolók foglaltak helyet, de teljesen kulturáltan tudtak egymás mellett szurkolni, sőt még el is beszélgettünk meccs közben. Az első három negyedben úgy tűnt, hogy sima vendéggyőzelem lesz, de az utolsó negyedben feltámadt a hazai csapat és hihetetlen fordítást bemutatva végül egy utolsó másodperces mezőnygóllal 33-32-re megnyerték a mérkőzést.

A hihetetlen végjátékról jó pár hazai szurkoló lemaradt, mert idő előtt hazaindultak, de ez legyen az ő bajuk. Én a szezon mérkőzését láthattam élőben, amit sosem fogok elfelejteni.

Az utolsó hét már a lezárásról és a reflexiókról szólt.
Volt még egy utolsó hosszú hétfői napunk, ahol elköszöntünk professzorainktól.
Kedden a Társadalomtudományok órán a tanárnő még egy kisebb partit is rendezett nekünk étellel-itallal én pedig tartottam egy kis ízelítőt a kocsmakvízek világából, amit kimondottan élveztek a csapatokban játszó kollégák és a nyertes csapat még magyar különlegességeket is kapott jutalmul.

Szerdán utoljára még ellátogattunk a gimibe, de mivel aznap állami vizsgák voltak csak a délutáni kulturális fesztiválon vettünk részt, ahol többet megtudhattunk a diákok hátteréről és hogy honnan is jöttek. A hét folyamán még utoljára meglátogattuk kedvenc helyeinket a városban is.

Csütörtökön már csak online meetingjeink voltak Washingtonnal és a többi szintén az USA-ban tartózkodó tanárral a 3 másik egyetemről. Pénteken még volt egy utolsó közös programunk a fogadócsaládommal, amikoris elmentünk a helyi jéghoki csapat meccsére. Talán még élvezetesebb volt, mint az NHL mérkőzés, mivel több gól és bunyó is volt a meccsen.

Szombaton tartotta az egyetem a záróceremóniát, ahol átvehettük az okleveleinket és méltó módon zárhattuk le ezt a majdnem hét hetet, amit kint töltöttünk.

Én azért nem bírtam magammal és még egyszer utoljára bementem Denverbe, hogy lássam a Nuggets hazai szezonnyitó meccsét. Nem bántam meg a döntésemet, mivel fölényes győzelmet arattak a Phoenix Suns ellen és a hangulat még jobb volt, mint a múlt heti mérkőzésen.

Viszonylag későn és kalandosan értem vissza Greeleybe, mivel még az Uber sofőröm sem volt benne biztos merre kell menni, de miután visszaértem még utoljára meglátogattuk a Patrick’s Pub-ot, hogy egy utolsót koccintsunk ebben az ír kocsmában.

Vasárnap már csak az maradt, hogy összepakoljunk, kitakarítsuk a szobákat és búcsút vegyünk Greeley városától és a University of Northern Colorado-tól, mivel az utolsó estét ugyanabban a reptér közeli hotelben töltöttük, mint az elsőt. Vasárnap este még egy közös vacsorára elment a csapat, ahol egy igazi medium rare steak-kel köszöntem el Amerikától.

Hétfőn csoportokban vittek ki minket a reptérre, ahol aztán elköszöntünk barátainktól és a szervezőktől is. Az én gépem helyi idő szerint 10:20-kor indult és kicsit több mint 3 óra múlva már landoltam is Washingtonban. Itt pár óra várakozás után fel is ültem az Austrian járatára, ami az éj leple alatt haza is hozott Bécsbe nagyjából 8 óra alatt.

Kedd reggel 8 órakor felejthetetlen kulturális és szakmai élményekkel gazdagodva érkeztem vissza Európába, de mégis boldog voltam, hiszen már nagyon vártam, hogy újra a családommal lehessek. 

Még egyszer szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejezzem hálámat családomnak, iskolámnak, kollégáimnak és a tankerületnek, hogy lehetővé tették ezt a szakmai utat, illetve a Fulbright bizottságnak, hogy engem választottak.

Már most úgy érzem, hogy rengeteget profitáltam ebből a másfél hónapból szakmailag és emberileg is és reményeim szerint a KDG és a diákjaim is fognak tudni ebből előnyökre szert tenni a jövőben.