Élménybeszámoló az USA-ból: Ötödik hét

Az ötödik hét sem kezdődhetett másként, mint egy tömény hétfői nappal. A Technológia az oktatásban nevű kurzusunkon beleástuk magunkat a mesterséges intelligencia adta lehetőségekbe, illetve az ezzel járó morális és szakmai kihívásokba. A nap utolsó óráján újabb iskolákat ismerhettem meg, ezúttal Kenyából, Észak-Macedóniából és Törökországból.

A keddi napon a tanárnővel a különböző módjait vizsgáltuk meg annak, hogyan lehet a különböző politikai rendszereket megtanítani és izgalmassá tenni ezt a nem túl könnyű témát. Kedd este részt vettünk egy az egyetem által szervezett koncerten, amely az operát, a latin zenét és a különböző komolyzenei stílusokat vegyítette.

A szerdai nap újfent a középiskoláké volt. Szokás szerint 8:15 körül érkeztünk meg. A diákok egy része ilyenkor már az első órán van, de ezek nem rendesek órák, hanem csak egy lehetőség, hogy tanári felügyelet mellett tudnak házi feladatot írni vagy készülni órára. A kötelező tanitás 8:50-kor kezdődik és 10:20-ig tart az első óra. A második blokk 10:25-től 11:55-ig tart majd ezt követően fél óra ebédszünetet kapnak a diákok. A diákok nagy része a menzán ebédel, de van lehetőségük otthonról hozott ebédjüket megmelegíteni is vagy pedig elhagyhatják az iskolát és vehetnek maguknak máshol ebédet. Az iskola közelében több gyorsétterem is található, amely lehetőséggel a gyerekek élni szoktak. Ezután kezdődnek a délutáni blokkok, amelyek fél négy körül érnek véget és még ezután jönnek a különböző tanórán kívüli foglalkozások, mint pl. a sportedzések, az énekkar vagy a színjátszókör. Én hasonlóan a múlt héthez igyekeztem aktívan részt venni a partnertanárom óráin és segíteni a munkáját. Abban is megegyeztünk, hogy a következő héten már én fogom a kilencedikeseket tanítani.

A csütörtököt már mindenki nagyon várta, mivel a program feléhez érve kaptunk egy kis kimenőt. Csütörtök délutántól vasárnap estig mindenki azt csinálhatott, amit csak szeretett volna. Én többedmagammal úgy döntöttem, hogy nem szeretném ezt a majdnem 4 napot a kollégiumi szobámban tölteni. Főleg, hogy Colorado állam hatalmas és rengeteg látnivalót kínál.

Így hát csütörtök délután útra keltünk, hogy átvegyük a bérelt autónkat, ami a közlekedési formánk lesz vasárnap estig. A Hyundai Sonata egy pofás kis sedan típusú autó, ami tökéletesen megfelelt a célnak. Enyém volt az a megtisztelő feladat, hogy az autót vezethessen és bevallom már hiányzott is a vezetés egy hónap után.

Sajnos az autókölcsönzőben nem volt manuális váltójú autó, úgyhogy be kellett érnem az automatával. Nagyjából 2 és fél óra alatt el is jutottunk Colorado Springs-be, ami a főhadiszállásunk volt erre a 3 éjszakára. Egy nagyon szép 3 szobás házat béreltünk és innen fedeztük fel a környéket minden nap.

Pénteken a Royal Gorge felé vettük az irányt, ami egy csodaszép szurdok, amelyet az Arkansas folyó hozott létre és a felette átívelő hídon még át is lehetett sétálni. Visszafelé már nem a hidat használtuk, hanem a felvonót választottuk.
 

Innen délután átautóztunk a Broadmoor Seven Falls vízeséshez, ami szintén egy gyönyörű természeti képződmény. Itt a 300 lépcső megmászása után még túráztunk is egyet, majd ezt követően vacsora után néztük. Ekkor támadt egy remek ötletem, hogy megismertetem a társasággal véleményem szerint legfinomabb hamburgert, amit csak az USA nyugati felében lehet kapni és már az In’n’Out étteremben is voltunk. Az árak barátságosak, a választék egyértelmű, az ízek pedig ugyanolyan jók, mint mikor 6 éve Kaliforniában kipróbáltam. Tökéletes napzárásnak bizonyult.

Szombaton komoly kihívás elé néztem. A nap első programja az volt, hogy felautózunk a Pikes Peak hegycsúcsra. A hegy 4302 méter magas és egészen a hegycsúcsig aszfaltozott szerpentinút vezet. Voltak kétségeim, de végül nagyon jó mókának bizonyult az egész.

A hegycsúcson sajnos felhős idő, 5 fok és hideg szél fogadott minket, így sok mindent nem láttunk, de útközben rengetegszer megálltunk fotózni, úgyhogy nem dőltünk a kardunkba. Annyira nem bíznak a helyiek vezetési képességeikbe félúton még az autók fékhőmérsékletét is megmérik és ha valakinek túl magas az érték félre kell állnia és várnia, amíg lehűlnek a fékek.

Azt azért le kell írnom, hogy amikor felértünk a csúcsra és kiszálltam a kocsiból még én is éreztem a szintkülönbséget, illetve a ritka levegőt. Ilyenkor érdemes sok vizet inni, illetve megkóstolni a büfében kapható fánkot. Vannak, akik nem bízzák a véletlenre és még oxigénpalackot is visznek magukkal. Természetesen nekünk nem akadt ilyen problémánk.

Délután a Garden of the Gods nevű park felé vettük az irányt, ahol többszáz millió éves sziklaképződményeket tudtunk megcsodálni túránk közben. Némelyiket még meg is tudtuk mászni. Tényleg hihetetlenek voltak a többnyire vörös homokkőből kialakult formációk.

Azután még meglátogattuk Colorado Springs kimondottan hangulatos belvárosát, majd a napot egy mexikói étteremben zártuk, ahol akkora adagokat adtak, hogy engem is cserbenhagyott a gyomrom.

Vasárnap a szállás elhagyása után még egy könnyű túrát tettük a városhoz közeli természetvédelmi területen, majd meglátogattuk Old Colorado City-t, ami korábban az állam fővárosa volt. Itt sikerült egy olyan kávézóba betévednünk, amelynek a tulajdonosa horvát volt, így egy nagyon kellemes beszélgetés kerekedett belőle az országainkról.

Innen már Greeley felé vettük az irányt, de még előtt Denverben meg kellett állnunk, hogy mindenki kipróbálhassa a híres amerikai sajttortát, méghozzá a Cheesecake Factory nevű helyen, amely olyan sorozatokból lehet ismert, mint pl. az Agymenők.

Miután a cukorsokkot kihevertük visszaautóztunk Greeley-be és könnyes búcsút vettem az autónktól. Mindenesetre az kijelenthető volt, hogy mindenki jól érezte magát a kirándulásunk során és ránk fért egy kis környezetváltás is már. 

 

2025. október 21.

Kiss Patrik

---