


|
A mű cselekménye röviden, hisz örülnénk, ha minél többen megnéznék a darabot
Egyszer volt, hol nem volt, az „Ég és a Föld között…ahol Kelet és Nyugat összeér, a fény meg a sötét összefér”, volt egy padlás. Ezt a padlást lakja egy Rádinak becézett Rádiós (Kenderes Csaba e.h.), akinek nem rádiója van, hanem egy mindent tudó masinája, Robinson (Kálmánchelyi Zoltán), „aki”, ha kell, pontos jellemzést készít a 670 éves szellemről, ha szükséges hóvihart kavar, s ha a kezdő szerelmesek nem tudják, mit tegyenek, nekik is szolgál tanáccsal.
Bejáratos a padlásra Süni (Sodró Eliza), aki hegedülni tanul a Zeneakadémián, és gyengéd érzelmeket táplál Rádi iránt. Továbbá egy bűbájos nagymama korú hölgy, Mamóka (Németh Judit), s időnként beront Témüller (Kelemen Zoltán), azelőtt házmester, most önkéntes segéderő, akinek tevékenysége abban merül ki, hogy feljelenti a többieket.
Nos, eme padlásnak terébe száll alá négy bolyongó szellem, Herceg (Jámbor Nándor e.h.), Lámpás (Vass Szilárd), Kölyök (Fekete Linda) és Meglökő (Horváth Ákos), hogy itt várja a Révészt (Szabó Róbert Endre), aki majd elkalauzolja őket egy távoli csillagra, ahol békességben élhetnek további száz esztendőket.
A Révész meg is érkezik, balszerencséjére azonban egy üldözött és üldözés közben agyonlőtt gengszter, Barrabás (Szabó Róbert Endre) alakját veszi föl, s ebből nagy bonyodalom támad. Mert ugyebár a Detektív (Szabó Tibor) és a „másik balkeze”, Üteg (Matusek Attila e.h.) nem nagyon tudja elképzelni, hogy aki ezelőtt Barrabás volt, az most Révész. Arról nem is beszélve, hogy ők, no meg Témüller– szemben Rádival, Sünivel és Mamókával- nem látják a szellemeket. Merthogy a szellemeket csak az láthatja „akinek a szíve olyan romlatlan és tiszta, mint a gyerekeké.”
|