Szombaton, kora hajnalban gyülekeztünk az iskola előtt, mielőtt nekivágtunk a hosszú útnak, ami Németországba vezetett. Álmosan búcsúzkodtunk szüleinktől, azzal az ígérettel, hogy „majd írunk” (és hozunk német sört). Négy órakor már indult is a busz Csehország irányába. Természetesen nem hagyhattuk ki a prágai
Már nagyon vártuk, de, mint mindig, idén is elérkezett az utolsó tanítási nap. Június 14-én, pénteken szikrázott a napsütés, dühöngött a meleg, lezártuk az összes jegyet, így egy jó filmmel fejeztük be a tanévet. Peter Farrelly Zöld könyv című alkotása kapta a legjobb film díját az idei Oscar-gálán és most mi is meggyőződhettünk róla,
Beszámoló a Koszorúcskáról A Kanizsai Dorottya Gimnázium régi hagyománya szerint a kilencedik évfolyamosok heti egy órában táncot tanulhatnak. Ez azok számára, akiknek ez a terület eddig ismeretlen volt, egy új, érdekes és izgalmas lehetőséget jelentett. Nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a tánctanulásba. Jó hangulattal
„S mint ősidőktől alkot egyre csendben, önszándokát követve nagy művet költő, bölcs, művész: úgy teljesülsz be - példaképet adsz a nemes szív érzetének, s ez a legfénylőbb küldetés.” Johann Wolfgang Goethe: Végrendelet A Tea és Tudomány sorozat keretében a Kanizsai Dorottya Gimnázium egykori diákja, Prof. Dr. Oláh Edit
1994 óta minden évben részese vagyok a Kanizsai Dorottya Gimnázium ballagási ünnepségének, és húsz év után most történt meg először, hogy nem sikerült a szabadban megtartani. Gondolkodjunk azonban pozitívan! Tehát, az idei egy nagyon különleges ballagás volt, remélhetőleg évtizedek múlva is emlékszünk majd rá,
"Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló!" (Jókai Mór) Óriási érdeklődés övezte a „Tea és Tudomány” soron következő rendezvényét a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban. Az előadásnak hamar híre kelt a lovas közösségben, hiszen Dallos Gyula neve szakmai berkekben fogalom nemcsak Magyarországon, de
2019. március 12-én a Tea és Tudomány sorozat keretében újra visszatért a Kanizsai Dorottya Gimnázium falai közé egy olyan egykori diák, aki mára nagy elismertségre tett szert szakmája területén, hogy megossza emlékeit a kedves hallgatósággal, és kicsit bepillantást nyerhessünk az ő életébe, foglalkozási területébe.
Formabontó, újszerű, izgalmas és ütős! Ezek a jelzők illenek leginkább a Kanizsai Dorottya Gimnázium március 15-i ünnepségére. Az irodalmi színpad a forradalom előestéjét jelenítette meg, azokat a pillanatokat, amikor az ifjak megfogalmazzák követeléseiket, Petőfi megalkotja a Nemzeti dalt és elhatározzák Táncsics
Február 15-én, pénteken 15 fős csoportunk Budapestre utazott. A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárába vettük az irányt, ahol egy nagyon érdekfeszítő előadást hallhattunk a ll. világháborúban hősiesen szolgált magyar katonákról. Megtekinthettük az irattárban fennmaradt katonai
Péntek este van. Ülünk a hosszú asztalnál és nézzük őket. Szinte rájuk sem ismerünk, hisz nem olyanok, mint az iskolapadban. Majdnem felnőttek. A lányok koktélruhában, alkalmi sminkben, szép frizurával, a fiúk elegáns öltönyben, frissen borotválva és gondosan megfésülködve, (vagy éppen ekkora gonddal összeborzolt hajjal)
Nem gondoltuk volna, hogy ez a nap ilyen hamar eljön, de 2019. január 26-án mi is ott álltunk a reflektorfényben, rokonaink büszke tekinteteinek kereszttüzében. Együtt hallgattuk Merklin Ferenc igazgató úr szívhez szóló szavait, Kovács Kinga Virág megható beszédét, és tudtuk, hogy egy korszak valóban lezárult, de ez még az ünneplés ideje,
Mindegy hány évesek vagyunk, várjuk a karácsonyt. Különleges nap ez! Várjuk tőle a csodát. Nem mindig jön el, s ha eljön, akkor sem magától! Tenni kell érte! Félre kell tennünk hétköznapi gondjainkat, szeretetbe kell bújtatnunk lelkünket és így fordulnunk a körülöttünk lévők felé. Amin máskor fennakadnánk, most ne tegyük! Mosolyogjunk egyet, és lépjünk tovább! Mondhatjuk, hogy
