"A Hősök a vérüket adják…"

Olvasható a Magyar Vöröskereszt megújult véradókamionján. Van benne igazság, de véleményem szerint ez fordítva még találóbb: Adj vért, adj esélyt a Hősöknek.

Ahogy a délelőtt folyamán osztálytársaimmal a sorunkra vártunk, tesztek és vizsgálatok közepette, éreztem, ahogy a vérnyomásom lassan emelkedik… Jobban izgultam, mint egy vizsga előtt.

A nővérek kedves szavai és határozott mozdulatai, a fertőtlenítő jellegzetes illata sugallták az esemény fontosságát.

Első véradóként, amikor még nem tudod, hogy mi vár rád az új helyzetben, és ösztönös félelemmel vársz a sorodra, 10 perc is egy örökkévalóságnak tűnhet. Ám akarva, akaratlanul is eltöprengtem közben. Az ellógott órákra és felnagyított parányi problémákra gondoltam.

Arra, hogy jól felépített mindennapjainkat nem zavarja semmi, az egészséget magától értetődőnek vesszük. Ám azok, akikért most itt vagyunk, életük egy nehéz periódusát élik és segítségre várnak. Ők az igazi Hősök. Biztosra veszem, hogy 5 percnyi kellemetlenség vagy némi szédülés semmi ahhoz képest, amivel nekik kell megküzdeniük, hogy visszanyerjék egészségüket.

Azt gondolom, ez nem nagy áldozat embertársainkért, jó érzés tudni, hogy megtettük, ami tőlünk telt és így talán életeket is menthetünk. Tavasszal is ott leszünk, ugye?