A II. világháború nyomában

1. nap

Július 1-jén indult a buszunk 46 fővel, köztük 32 diákkal. Aki ismeri Szabó Klára tanárnőt vagy legalább egyszer utazott már vele, tudhatja, hogy a tényleges utazás, a buszon való „zötykölődés” sem lehet unalmas. Pár kilométer megtétele után, Ausztriába érve előkerült az első teszt, mely a II. világháborúval kapcsolatos tudásunkat volt hivatott felmérni. Lelkesen ragadott tollat a kis csapat apraja-nagyja, és már tippeltünk is, hogy aztán a legjobbak megkapják jutalmukat, jelen esetben a finom csokikat.

A hangolódás után hamar megérkeztünk első helyszínünkre, Bécsbe. Itt a Flak tornyokat tekintettük meg, azokat a vasbetonból épült légvédelmi tornyokat, melyeket a II. világháború idején használtak. Ezek tulajdonképpen változtatás nélkül maradtak meg, itt ugyanis a bontás vagy robbantás a lakóházak közelsége miatt abban az időben nem volt lehetséges, mára pedig műemlékvédelem alá kerültek.
 
Az első nap igazi célja Berchtesgaden volt.
A csodálatos természeti környezetben fekvő Sasfészek Hitler kedvenc tartózkodási helye volt 1938-1945 között.
Hitler 50. születésnapjára kapta ajándékba Martin Bormanntól.
1834 méterrel fekszik a tenger szintje felett, Obersalzberghez közel.


Nem messze tőle nyugatra található a Watzmann, Németország második legmagasabb hegycsúcsa. Már a feljutás is kalandos, hiszen csak speciális buszok és erre az útvonalra képzett sofőrök vihetik fel a kíváncsi turistákat.

A ház (mely ma étterem) maga nem a hegycsúcs tetején áll, hanem kicsit lejjebb. A csúcshoz gyalog is könnyen fel lehet jutni, tetején kilátó és kereszt áll. Nem lehetett okunk panaszra: kristálytiszta idő, gyönyörű panoráma, tiszta levegő. Már akkor tudtuk, megérte eljönni erre a túrára.

Szállásunk Jugendherberge volt először Salzburgban, másnap Erlangenben, itt két éjszakát is töltöttünk. Mozart városát kora este fedeztük fel, amit egy kellemes vacsorával kötöttünk össze.
 

2. nap
 
A pihentető alvás után, a szállásunk folyosóin A muzsika hangja című film néhány jelenetének fotója néhányunkban felidézte a klasszikus film dallamait, amit buszunk felpörgő motorjának hangja szakított meg, hogy aztán ez a monoton hang ismét álomba ringasson mindenkit, miközben Dachau felé vettük az irányt.

Megérkezésünk előtt, az alaposan felkészült szervezőnk, Szabó Klára tanárnő röviden bemutatta a helyszínt. Megtudtuk, hogy Dachau a Harmadik Birodalom első állandó munkatábora volt. Az akkori müncheni rendőrfőnök, Heinrich Himmler rendeletére 1933 márciusában hozták létre, 20 km-re Münchentől egy volt lőszergyár területén.

Adolf Hitler rezsimje bemutatótáborként és elrettentő példának használta a tábort. Külföldi megfigyelőket hívtak meg, hogy tanulmányozzák, másrészt propagandacélokra használták fel, cikkeket jelentettek meg róla a sajtóban.

A tábor szerkezete, felépítése, főleg az SS-kaszárnya és a fogolytábor elhelyezése, a birodalomban és a megszállt területeken később felállított koncentrációs táborok mintaképéül, egyben a megsemmisítő táboroknak előképéül szolgált. Mivel a dachaui lett az első szisztematikusan felépített tábor, így egyben kiképzési helye volt az összes SS őrségcsapatnak és vezetőszemélyzetnek.

Talán a hely történelmi vonatkozásai miatt, talán másért, mindenesetre szomorú, esős időben tekintettük meg a barakkok helyét, valamint a kiállítást az épületben.
 
Utunkat folytatva elértük Nürnberget, mely Németország műemlékekben egyik leggazdagabb városa.

Helyi, magyar származású idegenvezetőnk először a város híres sírkertjébe, a Szent Johannis temetőbe vittel minket, ahol Albrecht Dürer sírját kerestük fel, és megismertük azokat a különleges domborműveket, melyek nem csak a halott nevét, születésének és halálának időpontját mutatták be, de egyértelműen utaltak például a halál okára vagy épp a főúr családi kapcsolataira, feleségeire és gyerekei számára is.
 
A rövid kitérőnk után Nürnberg történetéről hallhattunk. A középkorban a Német-Római Birodalom egyik legfontosabb városa volt. Az újonnan megválasztott királyok és császárok itt tartották az első birodalmi gyűlésüket. Évszázadokon keresztül itt őrizték a német-római koronaékszereket. Az óvárost 7-8 méter magas fal övezi, amelyet bástyatornyokkal erősítettek meg.

Ezt a falat követte buszunk, miközben láthattuk a Szt. Lőrinc-templomot, a Szentlélek kórházat, a Miasszonyunk-templomot, a régi városházát, az Igazságügyi palotát, mely a Nürnbergi per helyszíne volt. Sétánkat folytatva gyönyörködtünk a vár múltidéző pompás épületeiben, megtekintettük Albrecht Dürer házát és „nyulát” is.
 

3. nap
 
Ezen napon a Birodalmi Pártnapok Területét kerestük fel, vagyis a Dokuzentrumot.
A Reichsparteitagsgelände Nürnberg délkeleti előterében található. 16,5 km²-re kiterjedő nagyméretű terület, amelyen 1933 és 1938 között a Nemzetiszocialista Párt tartotta éves tömegrendezvényét, a Birodalmi Pártnapokat.

A hatalmas terület különböző létesítményeit Albert Speer tervezte, legtöbbjük a második világháború kitörése miatt nem készült el. A befejezett épületek egy része napjainkban már romos, mások a város lakóit szolgáló közösségi funkciókat töltenek be. A múzeumban ismét szerencsénk volt, hiszen idegenvezető segítségével ismerhettük meg a korszak eseményeit, az épület érdekességeit. A történelmi ismereteink bővítése mellett itt nyelvtudásunkat is próbára tettük, hiszen a két csoport kísérői németül meséltek a propagandagépezetről, a pártnapokról és Hitler személyi kultuszáról is.
 
Az idő már délutánra járt, ezért siettünk megtalálni azt a hatalmas Pizzériát, ahol már előkészített asztalok vártak minket, hogy igazán kellemes hangulatban, gyönyörű napsütésben, az étterem teraszán frissülhessünk fel a hideg italok segítségével, majd csillapíthassuk éhségünk az ízletes pizzákkal.
 
Tartalmas programunkat Felső-Frankföldön folytattuk, melynek székvárosa Bayreuth. A világ zenekedvelői Wagner városaként tisztelik, ugyanis a neves zeneszerző életének utolsó szakaszában a városban élt és alkotott, nevéhez fűződik a város híres operaházának, a Festspielhausnak a megépítése.

A második világháborúban a náci ideológia egyik központi helyszíne lett, a Wagner-fesztiválok (Bayreuthi Ünnepi Játékok) miatt. A várost közvetlenül Berlinből igazgatták, köszönhetően Hitler érdeklődésének a fesztivál iránt.

A városban a Neues és Altes Schloss-okat néztük meg, bár elsősorban nem az épületek, sokkal inkább azok kertjei, parkjai, a hidak, a gyönyörűen gondozott virágok, sövények, szökőkutak ejtették ámulatba a társaság nagy részét. Az éppen felújítás alatt álló Operaházba is bepillantottunk.
 

4. nap
 
Friss történelmi ismeretekkel felvértezve vettük az irányt hazafelé. Útközben először Regensburgba tettünk kitérőt, hogy megcsodálhassuk a Szent Péter-katedrálist, valamint a Kőhídat (Steinerne Brücke), amely 1135 és 1146 között épült.

A ma létező legrégebbi híd a Dunán, amely többek között a prágai Károly-híd előképéül is szolgált. A hidat sajnos épp felújították, sokat nem láttunk belőle, de a híd közepén gitározó fiú, sok lány szívét megdobogtatta.
Majd Passauban, Németország egyik legfontosabb városában időztünk kicsit, ahol először a panorámában gyönyörködhettünk. Három folyó találkozik a belvárosban: Duna, Inn és Ilz. Innen az elnevezése: Dreiflüssestadt, 3 folyó városa. Itt nyugszanak Gizella királynő hamvai.

A belvárosban a Szent István Dóm várt ránk, és néhány emléktárgy, finom falat, valamint két német szurkoló a nemzeti mezben, színes parókában, zászlóval, a VB-trófea másolatát csókolgatva, csapatukat éltetve.

Talán akkor még csak sejtették, vagy már akkor tudták, hogy Németország abban az évben, abban a hónapban nyer futball-világbajnokságot, amikor a Szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium kis csapata kirándulást tesz országukba. 

Lehet, hogy nem véletlen?

Kérjük szíveskedjenek megtekinteni fotógalériánkat is !