A császárváros arcai

Lassan egy könyv is megtelhetne az osztályunk kirándulásairól készült cikkekkel, de idén októberben a 12.B elérkezett az utolsó közös nagyobb utazásához. Célunk pedig nem más volt, mint az osztrák főváros, Bécs.

Korán reggel indultak buszaink az iskolától, hogy a nap minél nagyobb részét hasznosan tölthessük és minden programra időben odaérjünk. Az ott töltött három napba igyekeztünk mindent IS belesűríteni, hogy a város legjavát felfedezhessük közösen. Rögtön első nap meglátogattuk a Technisches Museum-ot, ahol különböző műszaki találmányokat láthattunk, vegyítve mindenféle interaktív eszközzel, ami még közvetlenebbé tette az élményt. Az egyik részt például TV-stúdiónak rendezték be, ahol elkészíthettük saját híradóinkat (mondanom sem kell talán, hogy születtek egész vicces tudósítások is). Egy másik folyosón pedig karaokézni lehetett, amit az osztály ki is használt, és egy amolyan rögtönzött Táncdalfesztivál kerekedett belőle. 
 

Ezután utunk a Duna-toronyhoz vezetett, ahová az osztály nagy része fel is ment. Innen csaknem 170 méter magasságból gyönyörű kilátásunk volt Bécs egészére, különös tekintettel az Óvárosra és a Duna-szigetre. Ha valaki esetleg nem vágyott a kissé szeles kilátórészre, akkor ugyanezt a panorámát pár méterrel feljebbről, a forgó kávézóból is megnézhette.

Aznapi utolsó programpontunk a Parlament volt, ahol két részre vált az osztály és –nyelvtudását fejlesztve – egy angol vagy német vezetésen vett részt. Számomra ez nagyon érdekes volt, ugyanis nemcsak az épület (egyébként szintén figyelemreméltó) építészeti különlegességeit emelte ki vezetőnk, hanem az országgyűlés működésébe is beavatott bennünket. (Még szebbé tette az élményt, hogy ennyi év némettanulás után talán most először volt olyan, hogy egy idegennyelvű vezetésből szinte mindent megértettem.) 

Másnap egy gyors reggeli után fel is kerekedtünk, hogy némi útravalót szerezzünk a nap hátralevő részére a Naschmarkton. Ott aztán a rengeteg ember, a nyelvi sokféleség, az illatok és hangok kavalkádja egyszerre hatott érdekesnek és kaotikusnak. 

Ezt követően elérkeztünk a program – számomra – talán legérdekesebb részéhez, a Természettudományi Múzeumhoz. A kétszintes épület első emeletén az őstörténethez kapcsolódó tárgyakat láthattunk, többek közt egy mozgó dinoszaurusz rekonstrukciót is, a második emeleten pedig a zoológiai gyűjtemény kapott helyet – mikroszkopikus élőlényekkel, kitömött állatokkal, preparátumokkal, egyéb különlegességekkel. Igyekeztünk minél több mindent megnézni itt is. 
 
A megbeszélt időpontra ki is értünk az épületből, és mire a tanárnők kijöttek, rutinos utazókként már kettesével fel is sorakoztunk és meg is számoltuk magunk, hogy hamarabb tovább indulhassunk. 

A Károly templom sem maradhatott ki az utunk során megtekintett épületek sorából, de természetesen szabadidőt is kaptunk a közeli bevásárlóközpontban. Innen már a szállásunkra tértünk, ahol közösen zártuk a napot. 

Vasárnap, miután elhagytuk a szállást, útnak indultunk hazafelé. Puchbergben még beiktattunk egy megállót, ahol mindenki körbejárhatta a festői falut, etethetett kacsát vagy fotózhatott kedvére. 

Koradélután begördültünk Szombathelyre és ezzel véget is ért az utolsó közös külföldi utazásunk. Azt gondolom, mindnyájunknak szüksége volt erre a kis kikapcsolódásra a végzős év sürgető teendői közepette, és ennél jobban talán nem is sülhetett volna el ez az utolsó pillanatban szervezett kirándulás.

 

2024. november 15.

Körmendy Réka 12. B

---