Az új élet reménye - Húsvétra készültünk Inzsöl Richárd atyával

Keddi Tea és Tudomány estünk a közelgő ünnepre való tekintettel, a Húsvét jegyében telt. Húsvét maga az élet ünnepe – hangoztatta előadásában többször is vendégünk. De ne szaladjunk ennyire előre.

A már-már hagyománynak tekinthető tea esten Inzsöl Richárd, a Szentpéterfai Plébánia káplánja látogatott el hozzánk.
Az első fél óra a szokásokhoz híven, kötetlen beszélgetéssel telt, amit Merklin Ferenc tanár úr vezényelt le.

Richárd atya 1997-ben érettségizett a Kanizsaiban. Noha kezdetben nem KDG-s szeretett volna lenni, a későbbiekben már nem bánta, hogy az élet iskolánkba sodorta.

"Ha az élet még egyszer úgy hozná, határozottan úgy gondolom, hogy a KDG-t választanám. Ahogy ma a hitben gondolkozom, meghatározza az a szellemi nyitottság, amit itt tapasztaltam" – meséli nagy lelkesedéssel.

A 97-es tabló és egy 9-es kép idézte fel gimnáziumunkban töltött éveit. Richárd atya már abban az időben leendő hivatásának élt. A képen ugyanis ő volt látható, amint osztálykirándulásukon megkereszteli egyik osztálytársát. Később kiderült, a szertartásnak megfelelően történt a keresztelés, így az érvényes, attól függetlenül, hogy nem jegyezték be sehova se.

Merklin Ferenc tanár úr elmondása alapján (aki nem csak iskolatársa volt, de sokáig egy kollégiumban lakott a káplán úrral), már fiatal korától kezdve meg volt Richárd atyában az emberek iránti empátia. Ha valakinek problémája volt, bátran fordulhatott hozzá segítségért, ő mindig mindenkinek a rendelkezésére állt.

Sokszor már egy vállra tett kéz, egy kedves mosoly is gyógyír volt mások rossz kedvére.
 „Ez részben adottság. Az ember kap a Jóistentől különféle ajándékokat. Én mindig megköszönöm Istennek, hogy tudok hallgatni.” Atya úgy véli, sokszor a hallgatás is gyógyító hatású lehet, hiszen minden ember igényli a figyelmet.

Tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Teológus-Hittanár-Nevelő szakán végezte 2003-ban. Plébános volt többek között Vásárosmiskén, Gércén. 2012-ben a Magyar Bencés Kongregáció Tihanyi Apátságának tagja volt, majd 2013. március 10-én megszakította a tihanyi noviciátust, és visszatért a Szombathelyi Egyházmegye szolgálatába.

Kezdetben szerzetesnek készült, azonban néhány személyes ok miatt pályát váltott. Ráébredt, hogy a pásztori életet kell jobban magáévá tennie.Előszeretettel foglalkozik családfakutatással, valamit a jövőben levéltáros képesítést is szeretne tenni.

"Nagyon szeretem az embereket. Ez egy adottság megint. Papi életrajzokat kutatok." A levéltárakban rengeteg segédlet hiányzik, mostanában a kancelláriai iratokhoz készít dokumentációkat. Ez egy meglehetősen bogarászós feladat, azonban úgy véli, ha csak egy adat megtalálását is elősegíti ezzel, akkor munkája már nem volt hiába való.

Elmesélte a KDG jubileumával kapcsolatos terveit is. Szeretné életrajzi formában összegyűjteni azokat a személyeket, akik a 100 év alatt iskolánk diákjai voltak és papi pályára léptek.

Az est második felében már az ő előadásával hangolódhattunk rá a közelgő ünnepre. Szó volt szimbólumokról, az ünnep eredetéről, a bemutató központjában azonban a feltámadás állt. „Húsvét az élet, a feltámadás ünnepe. A feltámadott élet ugyan úgy élet, sőt még több is annál.” Manapság általában az embereknek két dolog jut eszébe a halál utáni állapotról: vagy nem fog történni „ott” semmi se, vagy még szörnyűbb lesz, mint az élet. Atya szerint nem lehet így vége a létnek, hisz egy ember élete ennél sokkal értékesebb. Arra kért mindenkit, legyünk nyitottak. Hagyjuk nyitva a lehetőséget, hogy Isten munkálkodjon bennünk. „Az Úr képes rá. Képes szívünkbe tenni a békességet.”

Utolsó szavait békés csend követte, mindenkit mélyen érintettek gondolatai. Még sokáig érezhető volt az a hangulat, amit előadása, és kisugárzása váltott ki a jelenlévőkből.

 

Takács Lídia 11.C
Fotó: Lovassné Vass Enikő és Merklin Ferenc