Ballagás - 2023

Mint mindig, ebben a tanévben is nagyon gyorsan elszaladt a szalagavató és a ballagás közötti pár hónap. Szerencsére ezúttal verőfényes napsütésre ébredtünk, mintha az időjárásfelelős is tudta volna, milyen nap is ez.

Az iskolába lépve frissen vágott zöld és virágok illata fogadta az érkezőket, akik beszippanthatták a régóta várt tavasz illatát. Reggel korán még lázas volt a készülődés, de a végzősök érkezésére minden terem készen állt arra, hogy megcsodálják és örömmel nyugtázzák, megkapták diáktársaiktól a kellő tiszteletet. Egyik terem szebb lett, mint a másik. „Hát én evvel nem tudok betelni!” – mondta az egyik 12. K osztályos diáklány, amikor sokadszor járatta végig a szemét a falakon.

Becsengettek az utolsó osztályfőnöki órára, ahol a diákok egy villanásnyira felidézték az együtt töltött éveket és az osztályfőnökök még egyszer összefoglalták azt, amit az előttük álló erőpróbáról tudni kell.

Az utolsó csengetés után megindult a menet, zengett az iskola a ballagási daloktól. Az alsóbb évesek ünneplőbe öltözött testtel és lélekkel búcsúztak diáktársaiktól, s bizonyára mindenkinek az agyán átfutott a gondolat, milyen lesz majd, amikor ő sétál így végig az iskolán.

A gyönyörűen feldíszített kapun kilépve a 9. évfolyamosok sorfala közt jutott el a menet a ballagási ünnepség színhelyére, a Ferences kertbe. Évek, lassan inkább évtizedek, óta kölcsönzi a kert csodálatos kulisszáit az ünnephez. Az iskola zászlóját követve érkeztek meg az ünnepeltek.

A közösen elénekel Himnusz után Merklin Ferenc igazgató úr mondta el ünnepi gondolatait.
Nehéz egy ilyen beszédben évről-évre újat mondani, de neki ezúttal is sikerült. Személyes tapasztalataiból merített ihletet s egyik kedvenc hobbijához, a kenyérsütéshez hasonlította a munkát, ami az iskolában folyik.

„Mi kell a jó kenyérhez?” – tette fel a kérdést. Mindössze 4-5 hozzávaló, hangzott a válasz, majd a részletes útmutatás következett. Az alap a jó minőségű liszt, „lehetőleg BL 80-as; jöhet hozzá egy kis só, az élesztő, vagy kovász, kezdőknek inkább a porélesztőt ajánlom, nincs vele gond. Én teszek bele egy kis olajat is, aztán a pontosan kimért víz, lehetőleg langyos, mert az serkenti a kelést.

Az egészet összegyúrni, félrelakni, hadd érjen, formálódjon, néha rá kell nézni, hajtogatni, babusgatni, kicsit talán pofozgatni, a végén igazítani, formázni, majd mehet a sütőbe, hogy aztán élvezhessük munkánk gyümölcsét, a ropogós szelet kenyeret. Mellé egy kis bor. A hangulat ünnepi, és élvezzük, hogy élünk…
Talán lehet sejteni: a gimnáziumiban eltöltött idő is ilyen. Hogy jó legyen a végeredmény, kell hozzá 4-5 hozzávaló: 4-5 év, mindegyiknek más és más a szerepe. Az első év a jó liszt, az alap. Amikor még nem lehet tudni, mi lesz belőle, de már igazodik, átmegy a szitán, a szűrőn, kitölti a tálat, az osztályt, az iskola folyosóit.

A következő években aztán már kap egy kis ízt, a só a tudást, az eredményeket jelenti, az élesztő beindítja a folyamatokat, kezd nagyon összeszokni a csapat, vannak közös programok, célok, feladatok. Jöhet a víz és az olaj, itt már nincs kérdés, összeáll minden, eltéveszthetetlenül formálódik a négy osztály, csak rájuk jellemző stílusuk van. Persze ez a massza mit sem érne, ha közben nem lennének külső hatások, melyek a folyamatokat irányítják, hogy végül igazi ropogós csillogó bizonyítvány kerülhessen a kézbe.

A külső erők közé tartozik az idő, hol több, hol kevesebb, mely szükséges ahhoz, hogy minden beérjen. Néha csak pihentetni kell a masszát, aztán elővenni, és határozott mozdulatokkal, irányító kézzel formálni, egyengetni, gyúrni, hajtogatni, babusgatni. Ezt a munkát tanáraitok végzik, ők azok, akik sütésre kész tésztává formáltak Benneteket, hogy az előmelegített kemencében, önbizalommal teli lendülettel merjétek bizonyítani: miden hozzávalót megkaptatok, hogy ne csak az érettségin, de az életben is megálljátok a helyeteket.”

Ezt követően az osztályokhoz fordult.
„A 12. A szívesen gondol vissza arra, mikor 9.ben ezekkel a szavakkal bíztattam az évfolyamot: „Éljétek meg a pillanatot, mert gyorsan el fog repülni ez a 4 év.”
Ijesztő volt, de sok vicces helyzetet hozott a digitális oktatás. Ez volt a mikrofonhiányok, internetkimaradások és az elalvások, valamint az óra közbeni étkezések és videojátékozások időszaka. A közösségé formálást egy budapesti és a Duna-kanyarba tett osztálykirándulás segítette elő.

Péter Lajos tanár úr ezt üzeni Nektek:
"Továbbra is tartsátok meg az osztályközösséget, maradjatok kapcsolatban, segítsétek egymást az élet minden területén!"

A 12. B sem felejti az online oktatás szépségeit, amikor 1 perccel az óra előtt keltek fel és az ágyból jelentkeztek be. Amikor nem az a mondat hangzott el, hogy „maradjatok csendben”, hanem, hogy „szólaljatok meg”! Izgalmasak voltak a redmentás töri dolgozatok, és a matekórán oly gyakran elhangzó mondatot sem felejtik: „ez nem egy nagy was ist das”!

Kocsisné Körmendi Klára osztályfőnök ezt üzeni Nektek:
„Szerencsének tartom, hogy általában örömmel mehettem be az osztályba, és úgy érezhettem, meg tudjuk beszélni a dolgainkat. Az is igaz, hogy volt olyan pillanat, amikor elveszett ez az érzés…
Tudjátok, az élet olyan leckéket ad az embernek, amikre nincs mindig felkészülve. De! Tudnunk kell embernek lenni és embernek maradni mindig, minden körülményben!”

12. C osztály egy kirándulás „hosszú” éjszakáját eleveníti fel. A kiránduláson a 2. napon nehezített körülmények között sikerült teljesíteniük az Esztergom-Párkány távot. De a C-sekről lehet tudni, hogy az egyszerű, túl könnyű dolgokat sosem szerették, hisz akkor izgi az élet, ha zajlik. Ők azt hirdetik, hogy a tökéletes 12. C helyett a tökéletlen 12. C sokkal jobb szlogen.

Kovács-Plózer Éva tanárnő üzenete így hangzik:
„No pain no gain mondja az angol: befektetett energia és fájdalom nélkül, nincs siker. A Covid utáni visszatérés, az utolsó hetek tanulási láza ezt tökéletesen bizonyította. A végére mindenki belejött a tanulásba az iskolában és otthon is. De a jövő hét mindenki számára jelenléti lesz.”

A 12.K osztálynak a Határtalanul kirándulások okoztak maradandó élményt: Szlovákia és Erdély, azon belül, hogy Balla Géza pincészetében megismerkedhettek a borkészítés mesterségével, amit óriási, véget-érni-nem-akaró gyalogtúrák követtek, hegynek fel, völgynek le, illetve, hogy Déván a szálláson egy fantom-egér, amiről később kiderült, hogy kismacska, kisebb villámcsődületet okozott.

Barták Henriett tanárnő ezt üzeni Nektek:
„Öt év érlelés után – ha nem is spanyol tölgyfahordóban, de a Kanizsai kéttannyelvű K osztályában – végbement az erjedésnek az a csodája, amely a jó szőlőből gyönyörű bort, a diákjainkból pedig érett felnőtteket varázsol. Magas szintű nyelvtudással felvértezve a világ nyitva áll előttetek. Ha épp ahhoz van kedvetek, mehettek akár kukutyinba is zabot hegyezni, de ha nem húzzátok le szemetek előtt a rolót, bárhol megtalálhatjátok a helyeteket, s boldogságra lelhettek.”

Ezt követően igazgató úr vidám ünneplést kívánt a családoknak, hétfőtől kezdve pedig eredményes vizsgákat a diákoknak.
Pezenhófer György igazgató helyettes úr felolvasta Majtényi Lászlónak, a Vas Megyei Közgyűlés elnökének üzenetét.

Ballagáskor régi szép hagyományunk, hogy diákjainknak jutalmak formájában köszönjük meg kiemelkedő munkájukat, ismerjük el tehetségüket. A jutalmazottak névsorát alább olvashatják. Az ünnepség színvonalához hozzájárult tanulóink rövid műsora, illetve a búcsúzó beszédek. A 2023. évi ballagás a hagyományoknak megfelelően a Szózattal zárult.

Közreműködtek: