Ballagás, ezúttal belülről
Elballagtunk. Ez a nap is eljött. Üres az osztály, ahogy a nóta is mondja. Igen, az osztály üres, de a szívünk tele van érzésekkel, élményekkel. Az osztályom 4, én 27 év folyamatos, boldog osztályfőnökség után ballagtam.
Az iskola épülete ismét virágba borult és a végzősök örömmel konstatálták, hogy a 11. évfolyamosok kitettek magukért. Szerencsére ezúttal némi orgonaillat is belengte a termeket és folyosókat. Gyorsan készült néhány kép az ünnepi kulisszák előtt, aztán már indult is útjára a menet. Bejártuk a termeket, majd végül a tanári szobába is betértünk.
Maga az ünnepség, mint mindig, a Történelmi témaparkban zajlott, mert az időjárás idén kegyes volt hozzánk. Igazgató úr megidézte a kezdeteket, amikor a park először adott otthont a Savaria karnevál rendezvényeinek, majd áttért a jelenre:
„Hasonló jelentőségű eseményen lehetek kollégáimmal együtt súgó, másnéven segítő, tanácsadó, aki az itt lévő főszereplőknek próbál valamit átadni, súgni az életről, a vizsgákról, a ballagás jelentőségéről, az ünnepről, amit próbálunk jól megélni.”
Most már hagyomány, hogy a ballagáson elhangzanak az osztályfőnökök gondolatai, üzenetei igazgató úr tolmácsolásában.
|
„Életem első osztálya voltatok. Nagyon hálás vagyok az életnek, hogy veletek élhettem át az osztályfőnökség nehézségeit, örömeit. Okoztatok fejtörést is, de annál sokkal több boldog és vicces pillanatot, melyet soha nem felejtek. Legyen szó a buborékfociról, a büntetőcéduláról az autómon, az ablaktörlő lapátjaim folyamatos kezelésbe vételéről (még mindig nem tudom ki a tettes). Vagy Lölő wc-s ügyleteiről… Rengeteg élményt sorolhatnék. Még ha néha nem is tűnt úgy, de minden percét élveztem ennek a közös 4 évnek. Maradjatok meg mindig ilyen tisztelettudó, életrevaló, ambíciózus embereknek. És tudjátok, bármikor bármiben számíthattok rám a továbbiakban is.” - Farkas Dóra 12. A |
|
„Felsorolni is nehéz lenne közös élményeinket, például a sok budapesti kirándulást, az erdélyi utazást Nagyváraddal, Kolozsvárral, Brassóval; Gödöllőt, a debreceni 3 napot, na és persze a tavalyi Prága, Drezda, Berlin, Potsdam, Bamberg, Nürnberg túrát, ahol még egy vakbélműtétet is átéltünk, egy kivétellel szerencsére nem a műtőasztalon. Sokatoknak mégis az őszi, 3 napos bécsi kirándulás jelentette a legtöbbet, mert, ahogy mondtátok, ott kovácsolódott össze igazán az osztály. Mivel a szervezésből ti is kivettétek a részeteket, sikerült megoldanotok, hogy az összekovácsolódásnak semmi ne vessen gátat, hisz a kísérők szobáját egy jól irányzott húzással a lehető legmesszebb tettétek az epicentrumtól. Búcsúzóul még a Bűvösvölgybe is ellátogattunk, ahol megtapasztaltátok, hogy nem is olyan könnyű a médiában dolgozni. Jó volt ez a 4 év, tele nevetéssel, élménnyel és a tanulásban is helytálltatok valamennyien. Nagy utat jártatok be a gólyaavatótól a ballagásig, most pedig tovább léptek és megtapasztaljátok, hogy maga az élet is egy utazás, és aki utazik, kétszer él. Útravalóként Peter Yealands, kiváló új-zélandi borász gondolatait idézem: Gondolkodj bátran, lépj könnyedén, és soha ne mondd, hogy: ezt nem lehet megcsinálni!” - Lovassné Vass Enikő 12. B |
|
„Kedves Osztályom, 12. C-sek! Elérkezett a pillanat, amelyről négy évvel ezelőtt még csak álmodoztatok: a búcsú ideje. Most, hogy kiléptek az iskola kapuján, magatok mögött hagytok egy korszakot is – tele nevetéssel, tanulással, közös élményekkel és közösen leküzdött akadályokkal. Emlékeztek még az erdélyi kirándulásra, ahol a táj szépsége és a közös élmények örökre beégett az emlékezetünkbe? Vagy a budapesti látogatásokra, amikor fáradtan, de boldogan tértünk vissza a nap végén, rengeteg új élménnyel? És Sopron – az a hangulatos város, ahol a közös séták, a nevetések, az esti beszélgetések mind-mind szorosabbra fűzték a köztetek lévő köteléket. Nem csak élményekben, hanem eredményekben is gazdag volt ez az út. Az osztály példás tanulmányi teljesítménye nem csupán számokban mérhető – hanem abban a szellemiségben is, amely végigkísérte az együtt töltött éveket. Büszkék lehettek magatokra – és én is büszke vagyok rátok. Most, hogy a jövő kapui megnyílnak előttetek, új kihívások és lehetőségek várnak rátok. Lesz, aki az egyetemi padokat célozza meg, más talán már a munka világába lép. Bármerre is visz az utatok, ne feledjétek, honnan indultatok. Az itt szerzett élmények, barátságok, és a tanáraitok útmutatása mindig elkísér majd benneteket. Végezetül: ne féljetek a változástól. Hiszen eddig együtt haladtatok előre, most pedig egyénileg bontjátok ki majd a szárnyaitokat. De bárhol is legyetek, az osztály biztos mindig ott lesz a szívetekben, mint ahogy az enyémben is. Sok sikert, bátorságot és boldogságot kívánok nektek a belátható – és azon túli – jövőben is! Szeretettel: Ofő.” - Nagy Tamás 12. C |
|
„Kedves Csibészek! Azt kívánom nektek, hogy mindig merjetek álmodni, legyen erőtök és kitartásotok a vágyaitok megvalósításához. Találjatok céljaitok eléréséhez társakat! Ha utatokon nehézségbe ütköztök, jussanak eszetekbe Mike Tyson szavai: Ha százszor elesel és százszor felállsz, azzal száz leckét megtanulsz! Mindig szemléljétek nyitott szemmel és szívvel a világot, és ne feledjétek! Jót s jól!” - Tóthné Dancs Andrea 12. K |
| 2025. május 03. | Lovassné Vass Enikő Fotók: Lovassné Vass Enikő és Bolbos Laura |