Bécsi kirándulás

2025. október 21-én hűvös keddi reggelre ébredt a Kanizsai Dorottya Gimnázium 12.B osztálya. Ekkor csomagjaink már össze voltak pakolva s már csak az volt hátra, hogy találkozzunk a vasútállomáson. 

Nyolc óra környékén fel is szálltunk a vonatra, ami egy óra alatt elvitt minket Sopronba. Itt szálltunk át egy Bécsbetartó szerelvényre. Az út többnyire eseménytelenül telt, de nagyon kellemes volt. A kényelmes ülésekből vidáman szemléltük az elsuhanó gyönyörű tájat. Végül 10:37-kor pontosan odaértünk Bécsbe. Szerencsére a szállásunk nagyon közel volt a vasútállomáshoz ezért egy pár perces séta után meg is érkeztünk oda. Itt még a szobákba nem mehettünk be, de a csomagjainkat lepakolhattuk egy elzárt helyiségben. Ezután vissza kellett menni az állomásra egy kis időre, hogy az osztályfőnök meg tudja venni nekünk a 3 napra szóló jegyeket. Némi várakozás után úton is voltunk a parlament felé tartó metró az irányába. 

A három napos kirándulás alatt csak metróval jártunk és ezzel kapcsolatban nekem is és osztálytársaimnak is hasonlóak a gondolataink. Nagy előnye, hogy pár percenként járnak, ezért egyszer sem állt fent a veszélye annak, hogy lekésnénk egy járatot. Viszont annak ellenére, hogy ilyen sűrűn váltják egymást a szerelvények, nagyon sokan voltak mindegyik kocsiban. Nem egyszer volt arra példa, hogy egymáshoz préselve kellett utaznunk. De ettől eltekintve többnyire zökkentőmentesen közlekedtünk a Bécsi metrókkal.

A parlamenthez vezető úton csak a Stephansplatz-on kellett átszállni, ahonnan gyorsan odaértünk a Volkstheater-hez. Itt leszállva szinte már a parlament ajtajánál voltunk, de mivel még fél óránk volt a lefoglalt időpontig, elmentünk körülnézni a környéken. 

Az itt megtett séta alatt tudatosult bennem igazán az, hogy Bécs mennyire gyönyörű város. Nem csak a történelmi hagyatéka lenyűgöző, de annak a mennyisége is. Bécs utcáin sétálgatva könnyen tűnhet úgy az embernek, hogy minden sarkon van egy szobor, egy templom vagy egy múzeum. Elmondhatatlanul lenyűgöző város, szívesen visszatérnék még oda. 

A séta alatt több helyen is megálltunk. Először elmentünk megnézni Károly főherceg lovasszobrát, amely az egyik legszebb szobor volt, amit Bécsben láttam. Érdekesség, hogy pont a látogatásunk alatt volt itt a katonaság és így alkalmunk akadt testközelből megnézni egy vadászrepülőgépet. Ez számomra és még sok más osztálytársam számára is egy igazán különleges élmény volt, hiszen még egyikünk sem látott ilyen közelről egy működő katonai repülőt.. 

Ezután mentünk is tovább a Hofburg-hoz, ahol megnézhettük az I. Ferenc császárról készült emlékművet. Itt rövid nézelődés és osztálykép után átsétáltunk a pár méterrel arrébb elhelyezkedő Ausgrabungen Michaelerplatz-ra ahol megtekintettük a tér közepén elhelyezkedő római romokat. Ezek az egykori Vindobona város maradványai, amely egy ókori római katonai tábor és település volt. Ez a kisváros a mai Bécs előzménye.
Nem sokkal ezután elindultunk vissza a parlament felé. Útközben átsétáltunk a Volksgarten-en (népkerten) amely egy gyönyörű, virágokkal teli park Bécs szívében.

Még mielőtt beléphettünk volna a parlamentbe, mindenkinek át kellett esnie egy biztonsági vizsgálaton. Ezt követően be is mehettünk az épületbe, ahol egy fiatal férfitől kaptunk körbevezetést angolul. A másfél órás túra alatt több érdekességről is meséltek nekünk.

Számomra a legérdekesebb az volt, hogy az oszlopcsarnokban (Säulenhalle) elhelyezkedő 24 oszlop mind egy-egy egész márványkőből lett kifaragva. Ez gyönyörű hatást kölcsönöz a csarnoknak, amellett hogy így sokkal erősebb, mint ha egymáson lennének a különböző márvány elemek. Viszont hátránya, hogy minden oszlop legalább 16 tonna és épp ezért a parlament építése alatt egy oszlop szállításához minimum 30 lóra volt szükség.

A körbevezetés és rövid ebédszünet után már úton voltunk a következő megálló felé. Egy kis metrózást és sétát követően meg is érkeztünk a Technisches Museum-hoz. Itt mindenki lepakolhatta a táskáját és a kabátját, majd kaptunk két óra szabadidőt arra, hogy felfedezzük a múzeumot. A hatalmas épületben nagyon sok olyan játék volt, amely segítségével a kisgyerekek és az érdeklődők egyaránt interaktív módon tanulhattak a fizika törvényeiről, a tudományokról és még sok más hasznos dologról. A vonatoktól kezdve a műholdakig szinte mindent meg lehetett itt találni. Ami nekem talán a legjobban tetszett az a 4 emelet magas, újrahasznosításról szóló épületrész volt. Ezen a területen nem csak hogy minden látványos volt, de informatív is.

A nézelődés után elindultunk az első nap utolsó állomásához a Schmid Gastwirtschaft étterembe. Útközben láthattuk a Schönbrunn-i kastélyt kívülről, amely gyönyörű látvány volt. A hosszú metró út után már mindannyian nagyon fáradtak és éhesek voltunk. Nem is kell mondanom, hogy mindenkinek nagyon jól esett a bécsi szelet, amit itt kaptunk. Nagyon köszönjük a finom ételt és a kedves vendéglátást!
Vacsora után a nap eseménytelenül telt. A szállásra vonattal mentünk vissza, amely sokkal gyorsabb volt, mint ha metróval mentünk volna. Megérkezés után rövidesen mindenki elfoglalta a szobáját. 

Másnap 7:15-re mentünk reggelizni a hotel étkezőjébe, ahol a svédasztalos kiszolgálásnak hála, mindenki talált magának fogára valót. 
Evés után 8:55-kor találkoztunk a hotel várójában s már úton voltunk a Karlsplatz irányába. Itt egy rövid sétát követően megérkeztünk a Naschmarktra, ami egy több száz méter hosszú piac, tele éttermekkel és árusokkal. Itt is kaptunk 2 óra szabadidőt. Mivel a piac egy része felújítás miatt sajnos zárva volt és viszonylag hamar végezni lehetett a nézelődéssel, egy nem hivatalos program keretein belül, az osztályfőnök kíséretével én és még öt osztálytársam elmentünk a közelben elhelyezkedő történelmi múzeumba. A belépés szerencsére ingyenes volt, de ha nagyobb csoportban mentünk volna, akkor nem biztos, hogy beengedtek volna mindenkit egyszerre. A múzeum maga lenyűgöző volt, nagyon örülök, hogy elmentünk oda.

A szabadidő vége után a Károly-templom előtt találkoztunk és elsétáltunk a Mozartdenkmal-hoz, ahol volt alkalmunk megpihenni és falatozni. Ezt a szobrot 1896-ban állították fel Wolfgang Amadeus Mozart emlékére. A híres zeneszerző életének legboldogabb és legeredményesebb szakaszát Bécsben töltötte. Mozartot a Bécsben eltöltött ideje alatt mind tanárként, mind zeneszerzőként és zongoristaként is elismerték. 

A rövid pihenő végéhez érve elindultunk a Naturhistorisches Museum irányába. Útközben láthattuk a múzeum előtt elhelyezkedő Mária Terézia emlékművet. A múzeumba belépve azonnal elkápráztatott minket a látvány. Nem csak kívülről volt gyönyörű ez az épület, de belülről is.

Az egész kirándulás alatt nekem a Természettudományi Múzeum tetszett a legjobban. Az épület úgy van kialakítva, hogy minden egyes szoba egy időszak a történelemben. A földszinten az első 5 teremben kristályok, meteoritok és ásványok vannak. A következő néhány terem magáról a Földről és a kontinensek kialakulásáról szól, utána jönnek a dinoszauruszok majd a kőkorszak, az emberi evolúció és végül a jégkorszak. Gyönyörűen van kialakítva az egész múzeum. A szobákon átsétálva tényleg olyan mintha az időben utazna az ember. Az egész második szint az állatokról szólt, a koralloktól az emlősökig. A múzeum egésze nagyon tetszett, de ha valamit ki kellene emelnem, akkor az az emelet lenne. Szinte az összes létező állatfajt meg lehet itt találni életnagyságban. Igazán lenyűgöző egy hely.

A múzeum után már mindenki elfáradt a sok séta miatt, de egy megálló még hátra volt, a Westfield Donau Zentrum. A plázához vezető metróút után kaptunk két és fél óra szabadidőt, ami bőven elég volt mindenkinek arra, hogy megvacsorázzon, megpihenjen és vásárolgasson. 
A pláza után, még mielőtt visszamentünk volna a szállásra, elmentünk a Stefansplatz-ra, ahol megnézhettük a Szent István-székesegyházat, amely az első keresztény vértanú tiszteletére felszentelt, több évszázadon át épített, gótikus épület. A templom megcsodálása után visszatértünk a szállásra.

A kirándulás utolsó reggelén korábban kelt a társaság, mint előző nap, mivel kellett idő arra, hogy megreggelizzünk és összepakoljuk a csomagjainkat. Miután ez megtörtént, egy szobába összegyűjtöttük a táskáinkat s el is indultunk a Dunatoronyba. Rövid metróút és séta után meg is érkeztünk. Az épület már kívülről is csodálatos volt. A belépő 7 Euróba került, de teljes mértékben megérte. A lift, amely felvitt minket a toronyba 6.2 méter/ másodperc sebességgel mozgott és a lift teteje üvegből volt, ezért amikor felfelé vagy lefelé ment a lift, akkor tisztán látszott a liftakna. A toronyból a kilátás egyszerűen lenyűgöző, de ami engem a legjobban meglepett az az, hogy az épület tetején elhelyezkedő kávézó forog. Meglepő módon, ha kinézünk az ablakon akkor egyáltalán nem lehet érezni a forgást. Ez azért van mert olyan lassan mozog a kávézó, hogy a széltől függően legalább 30-45 perc amíg teljesen körbeér. Abszolút lenyűgöző egy hely.

A gyönyörködés és az uzsonna után a torony aljában találkoztunk. A túrából már csak egy megálló volt hátra, a Kärtnerstraße. Ugyan már jártunk párszor a Karlsplazt-on, de eddig még egyszer sem volt alkalmunk megnézni az üzleteket. Szerencsére erre most bőven kaptunk időt.
Mi négyen egy közeli étteremben megebédeltünk, de miután végeztünk és odamentünk, ahol azt hittük, hogy találkozni kell, kiderült, hogy teljesen rossz helyen voltunk. Gyorsan felhívtuk az osztályfőnököt, hogy most mit tegyünk, mivel 20 percre voltunk attól a helytől, ahova eredetileg mennünk kellett volna. Végül az történt, hogy az osztálytól függetlenül felszálltunk egy metróra, amely visszavitt minket a szálláshoz. Szerencsére semmi probléma nem lett ebből, sőt még hamarabb is visszaértünk, mint a többiek. Kicsit furcsa volt mindenkitől külön utazni egy idegen városban, de teljesen rendben ment minden.

Miután mindenki megérkezett, visszamentünk a szállásra a csomagjainkért, majd elindultunk a vasútállomáshoz. Egy kis várakozás után be is siklott a vonatunk amire pontosan 15:00-kor szálltunk fel. 

A hazaút többnyire eseménytelenül telt. Mindenki fáradt volt és kellett idő, hogy feldolgozzuk az elmúlt napok eseményeit. Ezúton is köszönjük Lovassné Vass Enikő tanárnőnek és Tóth Attila tanár úrnak, hogy megszervezték ezt az utat és elvittek minket kirándulni.

 

2025. október 30.

Vámosi Ágnes 12.B

---