A riegersburgi csokigyárban jártunk gólyaavatós győzelmünk jutalmaként

Végre eljött az idő, amikor kiélvezhettük a tavalyi, városi gólyaavatós győzelmünk jól megérdemelt jutalmát. Hiszen a Diákönkormányzattól azt a lehetőséget kaptuk, hogy egy meghatározott pémzügyi kereten belül választhattunk egy programot, melyen szívesen részt venne az osztály. Hosszas töprengés után, végül egyöntetűen a riegersburgi Zotter Csokoládégyárra szavaztunk.

Édesszájúak lévén december 14-én, hétfőn keltünk útra, hogy megismerhessük a csokoládégyártás bonyolult folyamatát. Busszal érkeztünk az osztrák kisvárosba, ahol egy domb tetején tornyosult az első úti célunk. Jókedvünket a zord időjárás sem vette el, így izgatottan mentünk be az édességmanufaktúrába. Egy rövid film fogadott minket, melyből megismerhettük a vállalkozás rövid történetét, valamint a csokoládékészítés alapjait, a kakaóbabok beszerzésétől a feldolgozásig. Aztán mindenki kapott egy egyedi porcelánkanalat, mellyel meg is kezdhettük a kóstolást.

A „csokiszínház” nyers kakaóbabokkal kezdődött, majd tömény kakómasszával folytatódott, ami többségünk tetszését nem nyerte el, ám érdekes élmény volt megtapasztalni, hogy valójában miből is készül a táblacsoki. Csokiszökőkutak tömkelegével, és egyedi ízekkel találkoztunk, kóstoltunk halas, csilis és különféle fűszeres, kézzel készített csokoládékat is.

A túra végén lehetőségünk is volt vásárolni a számunkra legmegnyerőbb darabokból. Majd a gyárhoz tartozó állatfarmra látogattunk el, ahol különféle növényekkel, háziállatokkal ismerkedhettünk meg, valamint megannyi kreatív játék, szórakozási lehetőség várt ránk. A garantált émelygés és cukorsokk társaságában szálltunk vissza a buszra, és a Városszalónaki vár felé vettük az irányt.

A vár felé tartó sétánk közben megismerkedtünk a burgenlandi kisváros, németül Stadtschlaining (Városszalónak) történetével, s mint kiderült, nem véletlenül vettük bele az útitervbe, hiszen a vár 1342-ben a Kanizsai család birtokában állt. Hosszas levegőzés, fényképezkedés és séta után, a nap lezárásaként Bozsokra indultunk, hogy együtt elköltsünk a Határmenti Vigadóban egy kellemes vacsorát.
 
A nap végére már megéheztünk, így örömmel fogadtuk a finomabbnál, finomabb fogásokat. Jól esett mindenkinek, hogy egy ilyen nehéz félév után (kéttannyelvűs osztály lévén) egy kicsit elszakadhattunk a hétköznapoktól, és önfeledten szórakozhattunk, jól érezhettük magunkat osztálytársaink, osztály-és pótosztályfőnökünk társaságában.

 

Takács Kíra 9.K