Egy kiállítás margójára

Nagy Tamás tanár úr kiállítása a KDG galériájában sokaknak okozott meglepetést, hisz a tanár úr sosem kérkedett művészetével.

Már a megnyitón is szép számú közönség gyűlt össze. Módos Tibor igazgató úr méltatta kollégánk munkásságát, aki számos plusz feladatot vállal az iskolában (osztályfőnök, tankönyvfelelős, évek óta eredményesen pályázik a Határtalanul programban stb.), s mégis, ki tudja, mikor, az alkotásra is marad ideje.

A folyosón sétálva azóta is gyakran látom, hogy diákjaink meg-megállnak egy-egy kép előtt. Mindenkinek van kedvence, legtöbben szívesen látnánk ezeket az alkotásokat szobájukban, de akadt olyan is a diákok közül, aki így írt:

„Ezt a képet el tudnám képzelni a világ legpuccosabb szállodáinak falán, vagy akár egy világhírű múzeumban is.” (Rab sziget-sziklák) Több diákra is különösen nagy hatást gyakorolt a „Megsértettél” című kép:

„A fehér alapon lévő karcolások szimbolizálhatják azokat a testi és lelki sérelmeket, melyeket nap, mint nap megélünk. Az intenzív piros szín friss sebekből folyó vérre hasonlít, mintha a művésznek valami fájdalma lenne; véleményem szerint inkább lelki.Rengeteg sebet tép fel bennem is, sok csalódást, bár ez eléggé elcsépelt manapság. A képet sokáig elemezve ismét 2013-ban érzem magam, szinte hallom a sok kiabálást, veszekedést, amit azon a nyáron megéltem. A könnyek, éppen úgy csordultak, mint itt a vérnek álcázott piros festék.”

„Különösen tetszik a kép keretére csorduló piros, ettől kicsit olyan, mintha az egész „kifolyna” a valóságba, mintha az érzelem, az ábrázolt emlék már nem csak a kereten belül létezne.”

„A fehér vászon, a karmolásokra emlékeztető, vérző vonalak jól bemutatják, milyen mélyen és fájdalmasan is tudnak minket érinteni mások cselekedetei, gondolatai, megjegyzései. Valamint, hogy bár idővel ezek a sebek halványulhatnak, de teljesen sosem tűnnek el. Ha valaki nagyon megbántott minket, azt megbocsájthatjuk, de elfelejteni nem tudjuk. Ezek a szívünket ért karcolások, ha már nem is véreznek, sokáig velünk maradnak, együtt élnek velünk.”

Személyes kedvencem az „Uszályok” című kép. Engem Monet művészetére emlékeztet.

Aki teheti, nézze meg a kiállítást, biztosan nem fogja megbánni!